Az ilyen jellegű értékelések és felmérések kutatási célokból gyakran használt eszközök, amik arra szolgálnak, hogy országos szinten átfogó kép rajzolódjon ki a tanulók teljesítményéről és természetesen az oktatási rendszer hatékonyságáról. Ezt mondta Galaczi Hajnalka elemi oktatásért felelős szaktanfelügyelő, mikor a jelenleg zajló szintfelmérők értelméről, hasznáról kérdeztük.
– A cél az alapozó (második osztály) és a fejlesztő szakaszok (negyedik osztály) eredményeinek feltérképezése, a kompetenciák szintjének, minőségének felmérése. Az eredmények úgy is hasznosíthatók, hogy az oktatás eredményességének növeléséért összehasonlítják azokat nemzetközi statisztikai adatokkal – tette hozzá a szaktanfelügyelő. 
Ugyanakkor a szülő is vissza­jelzést kap, a gyerek szempontjából pedig nincs nagy tétje, ugyanis a jegyek nem kerülnek be a naplóba, legalábbis a hivatalos szabályzat szerint.

Hibás tesztek?

Galaczi Hajnalka felidézte, hogy a tavalyi romántesztek milyen felháborodást váltottak ki a tanítóknál, illetve elkeseredettséget és csalódottságot a tanulók és szülők körében. A negyedikeseknél például mindkét szövegben előfordultak olyan múlt idejű igealakok, amelyekkel addig a szintig nem találkoznak a tanulók a feldolgozott szövegekben és a mindennapi beszédhelyzetekben. Az utasító szövegek is olyan szavakat tartalmaztak, amelyek gátolták a megértést, vagy félreértésre adtak okot.
– Javasoltuk a felhívó szöveg egyértelmű megfogalmazását. Bízom abban, hogy a jelzett rendellenességek ebben a tanévben nem fordulnak elő, és az életkori sajátosságoknak megfelelő, hiteles és releváns mérőeszközt bocsát rendelkezésünkre az országos felmérésekért felelős bizottság, és hogy az eredményeket az oktatási rendszer fejlesztésére, javítására is felhasználják – emelte ki a tanfelügyelő. 

Erre nem lehet „rátanulni”

A lényeg az, hogy ezek a tesztek nem a tanult tananyag elsajátítását mérik, hanem azt, hogy milyen mértékben, hogyan tudják alkalmazni a gyerekek a tanultakat a mindennapi életben felmerülő problémák, kérdések megoldásában (például tömörítés, érvelés, véleményalkotás stb.), és az életkori sajátosságoknak megfelelő gyakorlatias feladatokat tartalmaznak – hangsúlyozták az általunk megkérdezett pedagógusok.
Demeter Melinda, a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola tanítója szerint azért hasznosak ezek a szintfelmérők, mert valóban részletes és átfogó képet nyújtanak a tanulók jártasságáról, illetve a hiányosságokról.
– Engem megerősítenek abban, amit jól csinálok, illetve elgondolkodtatnak, ahol gyengébb eredmények jönnek ki. Azonkívül, hogy az egyes tanulók kompetenciaszintjét külön-külön is megismerem, a tipikus hibákból a saját munkámra nézve is vonok le következtetéseket – mondta.
Ambrus-Torzsa Mónika a negyedikesek tanítója a Tompa László Általános Iskolában. Ő viszont úgy véli, hogy az eredmények össszehasonlítási alapként csak a feladatok szintjén hasznosíthatóak. Nem derül ki, hogy a tanuló hogyan viszonyul az iskolai, megyei vagy országos átlaghoz képest, az iskolák eredményei sem hasonlíthatóak össze.
– De legalább „megszokják” a kétévenkénti vizsgahelyzetet a gyerekek – tette hozzá.

Mit vetít ki a pedagógus?

Lehet hallani olyanról, hogy a szülők meg kellett vásárolják a gyakorlóteszteket tartalmazó kiadványt, és a tanító már hetekkel azelőtt a vizsgával ijesztgette őket és a gyermekeket is. Nagyon nem mindegy, hogy a pedagógus hogyan tálalja a dolgot – erősítik meg interjúalanyaink is. 
– A gyerekek egyébként is különböző módon reagálnak a helyzetre: van, aki lazán jól teljesít, van, aki szorong a tesztelés miatt, és előfordul, hogy épp az egyébként jól teljesítő tanuló bakizik a teszten – mondta Ambrus-Torzsa Mónika. 
Demeter Melinda pedig kijelentette: a tanuló úgy reagál erre a helyzetre, ahogy a pedagógus, aki kivetíti az elvárásait a szülőkre, gyerekekre.
– Ha ő stresszként éli meg, fölösleges, rossz dolognak tartja, akkor akaratlanul rányomja a gyerekekre ezt a hozzáállást, átveszik a pedagógus feszültségét. Ha fel vannak készülve, tudják, hogy mire számítsanak, megértik, hogy nincs különösebb tétje és negatív következménye, hogy a célja az, hogy a tudásszintjüket megismerjük, a pótolnivaló hiányosságokra fény derüljön, és együtt dolgozzunk ezek javításán, akkor szerintem nagyon kis mértékben stresszeli őket, sőt, akár pozitív várakozással nézhetnek elébe – részletezte a második osztályt tanító, tapasztalt pedagógus.
Mindkét tanító alkalmazott próbateszteket, főleg azzal a céllal, hogy a gyerekek megtapasztalhassák, hogy nem egy ördöngös, teljesíthetetlen kihívással néznek szembe, így csökkent az ismeretlentől való szorongás, stressz, ami azért is fontos, mert így sokkal reálisabb képet kapnak a tényleges tudásukról.

Sok papírmunkával jár

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy ha lehetne, mit változtatnának a pedagógusok a felmérések rendszerén. Demeter Melinda először is hibátlan teszteket adna a gyerekek kezébe, mert szerinte blamázs, hogy miközben az ő helyesírási, szövegértési tudásukat mérik, több helyesírási hiba is előfordul a tesztekben. Ambrus-Torzsa
Mónika pedig azt tartaná fontosnak, hogy a tesztek szisztematikusan készítsék elő a kimenetelt, a nyolcadikos „éles” vizsgát. Elmondták még, hogy az értékelést, az adatok feldolgozását kellene egyszerűsíteni és észszerűsíteni, mert a tesztelés utáni papírmunka és adminisztráció szinte a „lehetetlen küldetés” kategóriába tartozik, továbbá a tanítóknak még tanulónként tantárgyanként részletes írásbeli értékelést kell adni, ez például a Melinda esetében 108 kiértékelő lapot jelent. 
A másodikosok a múlt héten „vizsgáztak”, a negyedikeseknek holnap kezdődik az országos felmérés és csütörtökön ér véget, románból, matematikából és anyanyelvből írnak tesztet, a megoldásra egy órájuk van. Felmérik a hatodikosokat is, május 24–25-én nyelv és kommunikáció, illetve matematika és természettudományok tematikában kell majd felkészültségüket bizonyítaniuk.