Hirdetés

Hejvígelők, a karácsonyi éneklők

Fórika Dóra
Becsült olvasási idő: 4 perc
Hejvígelők, a karácsonyi éneklők
Fotó: Fórika Dóra

Kiskoromban az ünnepi szokások közül a házról házra járás és kántálás volt a kedvencem. A szomszédok és rokonok minden évben vártak minket, éneklőket gyümölcsökkel, süteménnyel. Volt valami izgalmas abban, ahogy ott álltam az ajtó előtt, és csilingelő gyermekhangommal énekeltem az éppen aktuális kedvenc karácsonyi dalomat, nem tudva azt, hogyan fogadnak majd. Mindig igyekeztem hangosan énekelni, hogy biztosan meghallja a család, akinél éppen vagyok. Mosolyogva kopogtam be a dal végén, és bent néhány percig együtt ünnepeltünk. Szerettem ezt a szokást, s bár kinőttem a kántálások korszakából, még sokáig a részese lehettem hasonlónak az ajtó másik oldaláról.
Gyergyótekerőpatakon karácsonykor nemcsak a kicsik járnak kántálni. Több száz éves múltra visszatekintő szokás a leányéneklés, amit két alkalommal, két korosztály is gyakorol mind a mai napig.
Szenteste, 24-én sötétedéskor indul el a hat-nyolc személyből álló, 14-16 éves fiúcsapat, és általában kortársaikhoz, lány osztálytársaikhoz, rokonaikhoz látogatnak el. Ez a csapat a faluban Hejvígelők néven ismert, nevük az általuk énekelt Hej, víg juhászok, csodások című dalból ered. Tagjai évente változnak, minden évben a 8–9.-es korosztály járja körbe a falut. Régen, ha tehették, zenészt fogadtak, legtöbbször harmonikást, mert hangzása talál az énekelt dalhoz is. A csapatnak szerencséje volt, ha volt köztük olyan fiatal, aki játszott a gyergyóteketőpataki fúvószenekarban, mert így megspórolták a zenészre költött pénzt. 
Napjainkban a legtöbb fiatal tud játszani valamilyen hangszeren, hét évvel ezelőtt az én kortársaim is a saját vagy a szülők hangszerével érkeztek. A hejvígelő csapat a falu egyik végéből végigjárja a lányos házakat, az énekkel és egy elmondott beköszöntő szöveggel eltöltenek pár percet az otthonokban. Ilyenkor a lány süteménnyel, üdítővel látja vendégül a fiúkat. Az éneklés az éjféli mise előtt befejeződik, így a fiúk közösen mennek az esti pásztorjátékra és ünnepi szentmisére a falu lakosaival. 
A szokást jó néhányszor átéltem én is, hiszen osztálytársaim két-három éven keresztül tartották ezt a hagyományt. Az éneklésekből azonban ezután sem maradtam ki, hiszen egy másik, hasonló szokásban már egy idősebb korosztály járt hasonlóan leányénekelni hozzám is.
Ez az alkalom karácsony napjára esik. A 18-20 éves fiúk este, a késői órákban indulnak el a lányos házakhoz. Ez azt jelenti, hogy éjszaka, akár a hajnali órákban is meglephetik ilyenkor a lányokat. Gyakran nyolc-tíz személy is összegyűl egy-egy zenésszel. Az én éneklőim legtöbbször harmonikán, kürtön, szaxofonon is játszották a Midőn a Szűz című karácsonyi dalt. Ez egy nagyon hosszú karácsonyi ének, tehát pont elég idő jut arra, hogy az éjszaka közepén kikeljen a lány az ágyából, és előkészítse a süteményeket, innivalót az asztalra. A csapat szintén egy beköszöntő szöveggel lép be a házba, amit gyakran az a fiú mond el, aki udvarol vagy éppen udvarolni szeretne az éppen megénekelt lánynak. Ezt követően közösen eléneklik a családdal a Mennyből az angyal című dalt. Éjfél után, Szent István napján egy harmadik éneket, az Ímé, egykor Szent István című dalt is elénekli a csapat azoknál a házaknál, ahol az édesapa vagy családtag a névnapját ünnepli.
A szokás érdekessége, hogy a fiúcsapat nemcsak hangszerekkel érkezik a lányhoz – egy kisebb fenyőfát is cipel magával házról házra. A fenyőfára minden lakásban kerül egy gömb, így az éneklők reggelre egy szépen feldíszített karácsonyfát kapnak. Ezt a templomban helyezik el 26-án, a reggeli szentmisén.
Mindkét szokás sok szép emléket hagyott bennem. Sosem szóltak előre az osztálytársak vagy falubeli fiatalok, hogy érkeznek-e vagy sem. A tekerőpataki lányok ismerik a szokást, számítanak minden évben arra, hogy kortársaik karácsonykor a ház ajtaja előtt énekelhetnek az éjféli mise előtt vagy akár éjszaka. Nem tudom biztosra, hogy idén a korosztályomból érkezik-e hozzánk valaki, az idősebbek valószínűleg már átadták a stafétát a kisebbeknek. De ők, a fiatalok biztosan elindulnak az osztálytársaikhoz, én pedig majd az esti fényekben hallgatózom, hátha felcsendül a Hej, víg juhászok vagy a Midőn a Szűz dallama. Ha mégis megérkeznének az éjszaka közepén, a süteményeket előre felszeletelem. 
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!