Az elmúlt esztendőben mind a Grindeanu-, mind pedig a Tudose-kormány „jeleskedett” a gazdasági-pénzügyi jellegű jogszabályok meghozatalában, illetve meglévők módosításában és kiegészítésében. Ez a ténykedés főleg 2017 második felében erősödött fel a Tudose-kormány idején. Így például sürgősségi kormányrendeletek és kormányrendeletek révén többször is módosították az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/225-ös törvény jó néhány előírását, s e vonatkozásban igen sokatmondó és nagy gyakorlati jelentőségű a megosztott áfarendszer bevezetése, illetve a társadalombiztosítási hozzájárulás-fizetési rendszer amolyan megreformálása. Ugyanakkor a honatyák sem tétlenkedtek, lévén, hogy a kormány által meghozott egyes jogszabályok törvénnyel való jóváhagyása során azokat, ha nem is teljes egészében, de részben átírták, vagy éppenséggel saját kezdeményezésük nyomán hoztak meg adózással vagy adóeljárással kapcsolatos törvényeket. A minap két ilyen jellegű törvény jelent meg a Hivatalos Közlönyben. Ez esetben két olyan törvényről van szó, amelyek tervezeteit a kezdeményezők még a múlt esztendőben terjesztették be, s azok elfogadására úgymond zökkenőmentesen került sor, s amelyek egyes adófizetői kategóriák szempontjából igen kedvezőnek ígérkeznek. Kezdenénk a Hivatalos Közlöny január 18-i számában megjelent ama 2018/30-as törvénnyel, amely révén kiegészítették az adóeljárási törvénykönyvre vonatkozó 2015/2007-es törvény 30-as szakaszát. Ez a szakasz egyébként a központi adószerv tárgyi és területi kompetenciájáról rendelkezik. Annak előírásaival összhangban pedig 2016 februárjában egy olyan rendeletet hozott az Országos Adóügynökség (ANAF) elnöke, amely értelmében a közepes nagyságrendű adófizetők ügykezelése a megyei közpénzügyi adminisztrációk kötelékeiből átkerült a regionális közpénzügyi vezérigazgatóságokéba. Ez az intézkedés élénk visszhangot váltott ki az érintett adófizetők, de egyes szakértők körében is, pró és kontra érvek, vélemények fogalmazódva meg, jobbára ellenezve ezt a sokak által „központosítási szándékúnak” tartott rendeletet. Azt egyébként azzal indokolták meg, hogy az adófizető „eltávolítása” az adóhatóságtól nem jelenthet hátrányt a korszerű távközlési rendszerek erőteljes térhódítása közepette. Ez lehet, hogy igaz, de az állami költségvetés adókból és illetékekből származó bevételei alakulásának a tekintetében jobbulás nemigen következett be. Értesüléseink szerint voltak, akik megpróbálták szakmai érvek mentén rábírni a pénzügyminisztériumot, valamint az ANAF illetékeseit ennek a helyzetnek a megváltoztatására, amire amúgy lehetőséget biztosítottak az adóeljárási törvénykönyvnek a már említett szakaszának az előírásai. Ez azonban nem sikerült… Léptek az RMDSZ honatyái A múlt esztendő decemberében a parlamenti ülésszak szünetének közeledtével született meg egy törvénymódosítási, pontosabban kiegészítési javaslat, amelyet az RMDSZ huszonegy honatyája kezdeményezett, s hozzájuk társult még a szociáldemokrata párt, a liberális párt és az ALDE tizenhat honatyája. A kezdeményező nevében a javaslatot Cseke Attila szenátor nyújtotta be, s a megindokolási szövegben többek között az szerepel, hogy a közepes adófizetők ügykezelésének a regionális vezérigazgatóságokhoz való átirányítása nem bizonyult eredményesnek, ugyanakkor az érintett adófizetők egyre inkább elégedetlenkednek, lévén, hogy az új rendszer nem bizonyult, legalábbis az ő szempontjukból nem bizonyult sem eredményesnek, sem pedig hatékonynak. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy a kormányprogramban tételesen szerepel a decentralizálási folyamat felerősítése. A törvényt kiegészítő javaslat szerint a közepes nagyságrendű adófizetők (beleértve azok mellékszékhelyeit is) adókötelezettségeinek ügykezelését a megyei szintű fiskális szerv által kell megvalósítani. A szenátusban különösebb vita nélkül gördülékenyen és operatívan fogadták el a törvényjavaslatot december 13-án, majd 18-án beterjesztették a képviselőház állandó bürójába. Ott sem tétlenkedtek, s december 21-én egyetlen tartózkodás mellett azt megszavazták. Az óesztendő utolsó munkanapján küldték meg kihirdetés végett az államelnöknek, s Klaus Johannis azt december 15-én ki is hirdette, majd, amint már arra utaltunk, a Hivatalos Közlönyben január 18-án meg is jelent. A törvényben szereplő előírásnak a gyakorlatba ültetésére, pontosabban alkalmazására április 1-jén kerül sor. Ez azt jelenti, hogy attól az időponttól kezdődően „hazaköltöznek” a maguk megyéjükbe, pontosabban megyeszékhelyükre a közepes nagyságrendű adófizetők. Hargita megye esetében mintegy 283–300 adófizetőt érinthet a most megjelent törvény előírásának a gyakorlatba ültetése. Egy általunk megkérdezett közpénzügyi szakértő szerint átszervezési intézkedések is szükségeltetnek majd, mármint a regionális közpénzügyi vezérigazgatóságok, valamint a megyei közpénzügyi adminisztrációk szintjén. Ebben az összefüggésben valószínűsíthető, hogy indokolt lesz esetenként a létszám-átcsoportosítás is. Eltörölt adóterhek Ugyancsak január 18-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben ama 2018/29-es törvény, amely egyes fiskális kötelezettségek megsemmisítésére vonatkozik. A szóban forgó törvény tervezetét még az elmúlt esztendő júliusában nyújtotta be a liberális párt négy honatyája, élükön Raluca Țurcan képviselőnővel. A javaslatok megfogalmazásánál abból indultak ki, hogy a fiskális jogszabályozások alkalmazása során az adóhatóságok eltérő módon járnak el a magánszemélyek által az ingatlan-átruházásból származó jövedelmek megadózása tekintetében. Nos, ezt az általuk tarthatatlannak minősített helyzetet próbálták tisztázni, illetve lerendezni a törvénytervezet elfogadása nyomán. Egyébként a szenátushoz 2017 júniusában terjesztették be a törvényjavaslatot, novemberben fogadták el, majd december 21-én a képviselőházban is (249 szavazattal és csak egyetlen ellenszavazattal, illetve 3 tartózkodás mellett), majd az államelnök azt január 15-én ki is hirdette. Amint azt már említettük, az ingatlanügyletekből származó jövedelmek után fizetett jövedelmi adót, valamint az áfafizetési kötelezettséget „érinti” ez a törvény. Lényegében arról van szó, hogy adózás szempontjából az ilyen ügyletekből származó jövedelmeket át kell minősíteni független tevékenységből származó jövedelemnek, és az arra vonatkozó adózási rendszert kell alkalmazni. A jobbára technikai jellegű előírások ismertetésére nem térnénk ki, annál is inkább nem, mert a tényleges gyakorlatba ültetésre még várni kell: a törvény 6-os szakasza értelmében az alkalmazási eljárást, valamint a törvényben előírt összegek visszatérítésének (mármint az adófizetők javára) a módozatát az ANAF elnökének a rendelete révén kell jóváhagyni, s annak meghozatali határideje február 20-án jár le. Érdemes viszont arra utalni, hogy a törvény még jóformán meg sem jelent, máris súlyos kifogásokat, bírálatokat fogalmazott meg az ANAF egykori elnöke, Gelu Diaconu, aki szerint a szóban forgó fiskális kötelezettségek érvénytelenítése kárt okoz az állami költségvetésnek, és tulajdonképpen az ingatlanfejlesztésben érdekelt vagy egykor érdekelt politikusoknak biztosít jelentős kedvezményt. (Feltételezések szerint az ANAF egykori elnöke a szociáldemokrata párt egyik alelnökére, a főváros 3-as kerületének a polgármesterére, Robert Negoițára célzott, aki a dolgok jelenlegi állása szerint jelentős adósságokat halmozott fel az állami költségvetéssel szemben, s valószínű, hogy az a mostani törvény alapján eltörlődik.) Reagált a közpénzügyi minisztérium is, amely egy pontosítást hozott nyilvánosságra, s abban azt nyomatékolják, hogy nem értettek egyet a törvénytervezettel, azt mindvégig ellenezték, de sem a pénzügyminisztériumnak, sem pedig a kormánynak nem állt módjában elfogadásának meggátolása. Hecser Zoltán