Az ember életében – főleg már egy delén túljárónak – gondolatai, legtöbb dolga (már hogyha egészséges, elsősorban szellemileg) általában a jelenhez kötődöttek. A jelenhez való kötődés alapja a múlt felmérése, összehasonlítása a jelennel, hiszen „a múlt mindig része a jelennek”. Megjegyzendő: az elmélkedés ez esetben csak akkor ésszerű, hogyha a múltat valóságosan ismerjük. Tehát ezt ismerni kell! Ennek függvényében valósulhatnak meg a jövőnkre néző terveink, álmaink. Tehát az életet csak visszafelé lehet megérteni, de csak előre lehet élni! A múltnak tapasztalataiból, a jelenre építhet a jövő. Ezek után érthetővé válik az a felfogás, miszerint a jelen alapja a jövőnek, mint ahogy a múlt volt alapja a jelennek: a tudást, tudományt kiegészítve a bölcsességgel értelem születik a jövőre nézve: hogyha nem így történik, felborul az egyensúly minden téren, amit nagyon nehéz helyrehozni. Kitűnik, hogy ész nélkül, értelem nélkül terveink, elképzeléseink nem megvalósíthatók. Világos az is, hogy az ész tanulás nélkül, főleg ennek alkalmazása nélkül „csak olyan, mint a mély föld, parlagon áll, hasztalan”. Ésszel tudományt nyerhetünk. Azonban itt is megjegyzendő, hogy igazi tudományról csak akkor beszélhetünk, hogyha ezek a mi, az emberiség jövője előrehaladását, jólétét szolgálják (értek itt minden téri tudományt, meg a történelmet is). Innen ismét kitűnik a felfogás helyessége, hogy a jövő a jelenben rejlik. Elmélkedéseimmel nem akarnék unalmassá válni, de ismerjük be, hiányát társadalmi neveltetésünkben. Régi idők jól bevált jogelvei: „teszek, hogy tégy, adok, hogy adj, becsüllek, hogy becsülj stb., talán minden szférában kiveszendő állapotai hovatovább kifejezőbben mutatkoznak. Ezen jogelvek nem gyakorlását, ambícióformában való megnyilvánulását (de nem a jótékony indulat formájában), nevezhetnénk, mondhatnánk inkább az elfajult nagyravágyás, tüneményében fokozódik. Ez pedig csak rombolás minden szférában és minden téren. Fogadjuk el, mindjárt odajutunk, hogy hírnevet szerezni az erkölcstelenség terén nem lesz nehéz, ellenben tisztességedért, becsületedért sok-sok esetben nevetségesnek számítasz. Ismerjük el, lássuk be önmagunk, hogy mind a Székelyföld, mind a székely lélek talaja csak szívós, gondos és körültekintő munkával terem, ad gyümölcsöt. Elmélkedésem a fent említett helytelen megnyilvánulások terén remélne javulást elérni. Mindezek meg is valósíthatók, jobban mondva reménykedhetünk a megvalósításban, hogyha nem sajnáljuk a fáradságot még egy-egy könyvbe belenézni (egyik a tényezők közül), honnan ésszerű érveket gyűjtve értelmesebb alapvonalat sikerül húznunk egymás közti viszonyaink, társadalmi nevelésünk érdekében. Egyének, akár közösségek között egységes nézőpont kialakulását csakis értelemmel érjük el. Befejezésül szeretném kiemelni a Hargita Népe szerkesztőség szakmai, tehetséges fáradozását ugyancsak a fent említett helytelen megnyilvánulások orvoslása terén, orvoslások, melyekből még demokráciát is lehet tanulni az anarchizmus, botránykeltés helyett! Köszönöm türelmüket! Kósa Gergely, Csíkszereda