borús égbolt
Hamvadó cigarettavég
November harmadik csütörtökén, azaz tegnap tartották világszerte a Dohányzásmentes Világnapot (Non-Smoking Day), melyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1987-ben jelölt ki, azzal a céllal, hogy felhívja az emberek figyelmét a dohányzás káros voltára, és a füstmentes élet előnyeire. Az idei füstmentes nap akár örökre is szólhat számunkra, ha életbe lép az a törvénytervezet, amely betiltaná a dohányzást a nyilvános helyeken, így a vendéglőkben, bárokban vagy klubokban, illetve a közintézményekben, a parkokban, valamint a játszóterek közelében. Az intézkedés időszerű lenne, hiszen évek óta halljuk, hogy külföldön működik, és pozitív hatásai vannak, ha a magunk balkáni magatartásával nevetségesnek is tűnik, ahogy – mondjuk Magyarországon – bulizáshoz öltözött fiatalok fagyoskodnak a szórakozóhelyek előtt műanyag poharat szorongatva a kezükben.
A szomorú inkább az, hogy ahhoz is egy tragédiának kellett történnie, hogy a 2011 óta a képviselőház egészségügyi bizottságának fiókjában lapuló hasonló jogszabályjavaslatot, amelyet maximális közömbösség övezett, leporolják, és mint bűvész a nyulat a kalapból, előrántsák és csontként dobják az állampolgárok közé, hogy legyen min rágódni. És persze ez nem egyedi példa, bőven akad még olyan téma a román közéletben, ami bevethető, ha el akarják terelni a figyelmet a fontosabb kérdésekről. Például rögtön ott van a magyar-kérdés, ami adu ászként mindent visz egy-egy rizikósabb periódusban, legyen szó zászlóról, himnuszéneklésről, vagy épp kétnyelvű feliratokról, s napokig közbeszéd tárgyát képezi. De beillik a sorba a kürtőskalács levédetése is, ami időnként fel-felüti a fejét különböző fórumokon.
Talán még emlékszünk, amikor 2007-ben futótűzként terjed, hogy a szlovákok levédették, és mire elcsitultak a kedélyek, s mindenki megnyugodott, hogy ettől a nagymamák által igazi tejjel-vajjal készült, ropogós és mégis foszlós kalács ugyanúgy ízletesebb maradt, mint a vásári árusoké, és az utóbbi időszakban több, a kürtőskalács sütésével foglalkozó is megkapta a Székely termék védjegyet. Egy másik vonalon viszont a kürtőskalács levédéséről hosszú ideje vita dúlt a magyarországi hatóságok és a sütemény nemzetközi elterjedéséért, kultúrtörténetének ismertetéséért, az uniós nyilvántartásba vételhez szükséges dokumentumok benyújtásáért és a Hagyományos Különleges Termék cím megszerzéséért megalakult Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület között. Végül a kürtőskalács idén januárban egyszerre erdélyi, székely, valamint magyar értékként került a hungarikumok előszobájának tekintett Magyar Értéktárba, az uniós védjegy ügyében viszont a vita egy pontján, idén májusban a szaktestület kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem sikerül jobb belátásra bírni a magyar Földművelődésügyi Minisztériumot, az osztrák vagy a német hivatalok révén fogják Hagyományos Különleges Termékként bejegyeztetni az édességet.
Valamiért Achim Irimescu mezőgazdasági miniszterként is úgy vélte hétfői parlamenti meghallgatásán, jó ötlet a szebeni szalámi, a libánfalvi sós túró és a füstölt busa sorába emelni a kürtőskalácsot, és Brüsszeltől kérni eredetvédettséget a termékeknek. Mintha ez lenne a virágzó román mezőgazdaság egyetlen, legfontosabb s halaszthatatlan hiányossága.
Úgy gondolom, szerencsések vagyunk, hisz míg más európai országok a bevándorlókkal és a terroristákkal küzdenek, nekünk csak ilyen apró-cseprő ügyek jutnak, miközben némán nézzük azt a hamvadó cigarettavéget, ami ül a hamutálcán, s csendben végigég…
Háromszéki Eszter
