Hajcihő
Egyelőre nem túl gyakori nálunkfelé, hogy annyira habzó szájjal fröcsögve, mértéktelenül, aljasul hurcoljunk meg embereket, mint ahogy tettük a Tusványoson hirtelen „nőverő, erőszakos vadállattá” fajuló fotóssal. Nyugaton egy ilyen nem érné el a média ingerküszöbét, mert ott minden napra jut egy-egy 17 éves kiskorúval (?) összefekvő focista, menyasszonyát kékre-zöldre verő zenész, így egy-egy kispályás hajtépés legfeljebb a „futottak még” kategóriájú mellékletekbe férne be.
És szinte helyben is vagyunk: a médiánál. De hogy teljesen helyben legyünk, lépjünk még egyet: a közösségi médiáig. Itt már bárki otthonosan érezheti magát. Akár névtelenül is kiálthatunk kígyót, békát, de valószínűleg ennél is ártalmasabb, ha arcunkat és tisztségünket felvállalva, kampányhoz gyártunk bolhából elefántot. Mint ahogy azt tette – meglátásom szerint gusztustalanul, etikátlanul és felelőtlenül – az RMDSZ nőszervezetének is több tagja.
Józan ítélőképességgel az erőszaknak semmilyen formáját nem támogathatjuk: a családon belüli erőszak ugyanúgy elítélendő, mint a nemi erőszak, egy-egy diszkós bicskázás ugyanúgy megvetendő tett, mint az öngyilkos merényletek. Csakhogy vannak árnyalatok, sőt vannak színek, és a már említett józan ítélőképességgel ezekről sem feledkezhetünk meg.
A Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom (NEEEM) nőszervezeti kampány dicséretes kezdeményezés – hatványozottan a felettébb patriarchális székely társadalomban –, csakhogy hitelét veszítheti, ha elefánttá duzzasztott bolhákkal röhögteti magát. A tusványosi fotós arcával nekimenni egy ilyen kampánynak olyan, mintha hangyával ábrázolnánk a bálnavédelmi állatmentő törekvéseinket. A különbség az, hogy közben tönkretesszük egy ember – esetleg férj, apa, gyermek – életét, és olyan nyomás alá vetjük, amely alatt minden szempontból összeroppanhat.
Ha a NEEEM forrásai helytállóak, akkor a szombati cselekedet óta három romániai nő meghalt a családon belüli erőszak áldozataként. És azóta több mint 200 ezerszer csattant erőszakos férfiak keze a nőkön. Ha a legendás csatorna még legendásabb „öt órai híradóját” követjük, talán láthattunk is ilyeneket a napokban, de nagy a gyanúm, hogy már le is csengtek. Ezzel szemben napokig tart a meghurcolása egy férfinak, akinél elszakadt a cérna – ugye találkoztunk ilyen esettel akár a szűk családi körben is? –, és a hajától fogva földre rántott egy provokáló nőt. Azóta bocsánatot kért, sőt az áldozat is elmondta, hogy részéről nem akkora a neheztelés, mint azt a média és a közösségi média felfújja. (Egy magyarországi portál még a nőt kikísérő őrző-védőt is képes volt megszólaltatni. Hihetetlen, hogy mennyire ki vagyunk éhezve a koncra!)
Amit a fotós tett, az elítélendő, de nem a „nagyközönségnek” kellene ítélkeznie, hanem először is a sértettnek, majd pedig az igazságszolgáltatásnak. Fizessen ezért bírságot, kárpótlást, zárják börtönbe, ha mégis súlyos lenne az eset, de ne kiátkozással büntessük, ne nyilvános meghurcoltatás legyen emiatt. Főleg ne politikai indíttatású nőszervezeti vagy sajtókampány! Ez nagyobb szégyen, mint maga a tett!
Kovács Hont Imre