Ha lehet, akkor itthon
Mindenkinek mást jelent a nyaralás. Vannak, akik számára a tengerpart nyújt feltöltődést, másoknak valamelyik másik ország nevezetességeinek meglátogatása, a híres városokban való naphosszat bolyongás. Alapjában magam is szeretem mindegyiket, most mégis úgy érzem, a feltöltődést az egyedüllét fogja jelenteni, valahol a környező hegyekben, a természetben. Távol a civilizációtól, az autók zajától, úgy egyáltalán a mindennapos „fehér” morajlástól. Befelé fordulni keveset, gondolkodni, de nem gondolni semmi komolyra. Hogyha nyaralás, akkor azt hallom mindig, pénz és pénz. Most kicsit újraértelmezem a nyaralást, nem fukarkodom, csak minimalista üzemmódban kihozom a maximumot. Mondani könnyű, és nem is egyszerű betartani, gyakoroltam korábbi évek alatt több-kevesebb sikerrel. Most viszont érzem, hogy tényleg képes vagyok rá: úgy élvezni a nyaralást, ahogyan tőlem függ, nem pedig a külső körülmények adta lehetőségektől. Fontos, az elmúlt egy évben a megyét egyre inkább megismerhettem, részben munkám, részben a nyitottságnak köszönhetően. Külföldre nem is szívesen megyek a jelenlegi víruskörülmények között. Van itthon is mit felfedezni, és a hab a tortán, hogy végre nem kell jegyet vennem, csupán a biciklit kell beolajoznom, ha egy- vagy többnapos túrára megyek is. Csak a vállalkozó kedvemet viszem magammal, minden egyéb fölöslegesnek ígérkezik. Minden út kaland, és kalandot rejt minden apró, jelentéktelennek tűnő patakocska, minden egyes kilenc- vagy annál nagyobb százalékos emelkedő, amikor végre lekanyarodom az aszfaltról és a földúton hajthatok. Kezdeti külföldi munkavállalásom óta eltelt időszakban – akkor talán még csak képzeletben – ragaszkodtam szülőföldemhez, mostanra ez viszont annyiban megváltozott, hogy most már a tapasztalat is e ragaszkodás tényét erősíti bennem. Ha lehet, akkor inkább itthon nyaralok, és nem a távoli utazásoktól vagyok igazán boldog, hanem attól, hogy bárhol is legyek, boldognak érzem magam. Talán egy érési folyamat, magam sem tudom, de ha lehet, akkor inkább itthon. Bátorság mindenkinek, itthon „nehezebb”, de otthonosabb.
Vlaicu Lajos