A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház ortopédiai és intenzív terápiás osztályain dolgozik március óta Fejér Szabolcs gyógytornász. Mint mondja, nagyon fontos a kórházi ágyon, műtét után már egy-két nappal elkezdeni a gyógytornát, a sérült végtagok, a nem használt izmok átmozgatását, annak érdekében, hogy a felépülési idő minél rövidebb legyen. – Milyen munkát végez a gyógytornász a kórházi osztályokon? – A betegek rehabilitációján dolgozom az ortopédiai és az intenzív terápiás osztályokon. Az ortopédián gyakoriak a combtörések, csípőprotézisek, keresztszalag-pótlások, válltörések, ujjsérülések, de felkar-, bokatörés, illetve Achilles-ín-szakadás is gyakran előfordul. A betegek számára nagyon fontos a korai rehabilitáció. Esetenként akár már a műtét napján, de legkésőbb másnap elkezdjük a beteg mobilizációját, hogy minél hamarabb lábra tudjon állni, az izmok ne sorvadjanak el, minél hamarabb kerüljön ki az ágyból. Ha valaki például protézist kap, azt másnap már felállítjuk, mozgatjuk, aki terhelhet, azt megsétáltatjuk már közvetlenül a műtét utáni nap, aki meg nem, azt az ágyban erősítjük. Fontos az ízületek bemozgatása, hogy ne merevedjenek le, ne rövidüljenek meg az izmok, mert ezt később sokkal nehezebb helyreállítani. Az intenzív osztályon a műtőből áthozott betegeket már aznap átmozgatjuk kicsit. Ott nincs felültetés vagy felállítás, de elvégezzük mindkét, felső és alsó végtag passzív átmozgatását. Ezáltal már a közérzete is jobb a betegnek, átmelegszik, sokan mondják, hogy ilyenkor úgy érzik, tér vissza az élet beléjük. Ilyenkor sokkal hamarabb érzi ismét a beteg a műtét során funkciójából kivett vagy elzsibbasztott végtagot. Lényeges itt is, hogy ne sorvadjanak el az izmok. A zsibbasztást már eleve úgy végzik az orvosok, hogy csak azt a testrészt, esetenként csak azt az izmot érintse, amelyiket műtik, ezután pedig igyekszünk mi is minél hamarabb visszaállítani az adott testrész funkcióját. Minél hamarabb aktívvá válik az az izom, annál jobb, annál kevésbé rövidül és annál kevesebbet kell dolgozni később a helyreállítása érdekében. Az intenzív osztályon lévők sokat fekszenek, itt arra is odafigyelünk, hogy teljesen átmozgassuk őket, megelőzzük a trombózis kialakulását, hogy tudják mozgatni a kezeiket, lábaikat. Itt nehezebb a munka, de amit lehet, megteszünk itt is. Van, akit ültetni is lehet, másokat fekve mobilizálunk. Ez a korai kezdés nagyon sokat számít. Többek között azért is akartam a kórházban dolgozni, mert így már kezdettől ott tudok lenni a beteg mellett, közvetlen kapcsolatban vagyok az orvossal, megbeszéljük mit, milyen mértékben terhelünk, ha van ellenjavallat, mire kell figyelni, így teljes képet kapok a beteg állapotáról, látom a röntgenfelvételeit, leleteit. Így a beteg már tájékoztatva van a kórházi kezelés során arról, hogy milyen tornára lesz szüksége még később, a rehabilitációját már korán el kell kezdeni. Korábban többször előfordult, hogy valaki három-négy hónappal a műtétje után keresett meg, amikor már az ízületei is le voltak meredve, és amikor kérdeztem, hogy miért nem jött hamarabb, azt mondta, hogy hát neki nem mondták, hogy forduljon gyógytornászhoz. Akit az ortopédiai osztályon kezelnek, azt most már időben tájékoztatjuk arról, hogy milyen mozgásra, tornára van szükség ahhoz, hogy minél hamarabb ismét lábra tudjon állni, használni tudja a sérülés által érintett végtagot. – Miért fontos, például törések után, mozogni, gyógytornát végezni? – Nemcsak törések esetén fontos ez, de maradjunk a példánál. Előfordul, hogy a törés és a műtét között eltelik pár nap, már ezalatt rögzítve van a végtag, a beteg nem mozgatja, aztán következik a műtét, ami ismét jelent egy kis időt, amíg nem mozog a beteg. Amennyiben nem szükséges műtét, a végtag másfél-két hónapra rögzítésre kerül, ezalatt a beteg nem mozgatja ezt a végtagot. Én általában, ami a gipsz alól kilóg, például az ujjak, már azzal is dolgozom, és a gipsz ideje alatt is lehet olyan izometrikus gyakorlatokat végezni, amelyek nem befolyásolják a csontok helyzetét, de segítenek az izom vérkeringésében, az ödéma felszívódásában. Amennyiben van valamilyen szintű mozgás, nem ragadnak le a kisízületek, könnyebb lesz újraindulni. Minél rövidebb időn belül beavatkozunk, annál rövidebb lesz a felépülés ideje is, nem veszít az izom a térfogatából, sokkal könnyebb visszatérni a korábbi állapotokhoz. Műtétek után még hamarabb be lehet avatkozni, mint gipsz esetén, a műtét után 24-48 óra elmúltával már lehet mozgatni a műtött végtagot. Ezek mind fontos tényezők, hisz az izom rövid idő alatt nagyon sokat veszít a térfogatából. Egy izom, amit nem használunk, napi három százalékot veszít a térfogatából, ez pedig össze tud adódni. Azt szoktam mondani, hogy csak az első nap a három százalék, aztán ez minden nap hatványozódik, és egy-két hét alatt nagyon leépül az izom, ha nem használódik. Azt is szoktam javasolni, hogy aki műtétre készül – csípőprotézis-, keresztszalag- vagy bármilyen más műtétre –, annak nem árt már a műtét előtt elkezdenie az izom erősítését, hogy egy jobb helyzetből indulhassunk, ne egy legyengült izomzattal menjen műtétre, ami után az állapota még gyengül és még nehezebb lesz elindítani. Az ortopédia osztályon most már nagyon rövid az az időszak, amíg a beteg fekszik és nem mozgatja a műtött testrészét vagy a többit. – A kórházban nemrég kezdte el a munkát, de gyógytornászként már régen dolgozik. Melyek a leggyakoribb problémák, amelyekkel önhöz fordulnak? – Nekem a kedvenc területeim az idegsebészeti, ortopédiai, plasztikai sebészeti traumák utáni beavatkozások rehabilitációja, amikor megpróbáljuk visszaállítani az elvesztett funkciókat. Vannak szép eredmények is, amelyek motiválnak, amikor majdnem vagy teljesen rehabilitálható az érintett testrész. Az elülső keresztszalag-plasztika, csípőprotézisek, vagy a visszavarrt ujjsérülések bemozgatása nagy kihívás, de szeretem is. A legtöbb gond az időskorhoz kötődik, amikor már ízületi kopások is vannak. A szédülésből, elcsúszásból, figyelmetlenségből adódó elcsúszások, esések, combcsonttörés hatvan év fölött sokkal gyakoribbak. Keresztszalag-szakadás is sok van, ez fiatalabb korban is jellemző. A felkarcsonttörések, bokatörések is gyakoriak. Úgy látom, kicsit kapkodunk, rohanunk állandóan, és ebből adódik sok sérülés, törés. Ahogy haladunk előre a korban, nem akarjuk észrevenni, hogy nem tudunk már olyan sokat vállalni, jobban kellene vigyázzunk magunkra. A legtöbb sérülés a rohanásból adódik. – Az odafigyelés, a lassúbb tempó mellett még milyen tanácsot fogalmazna meg? – Sok embernek fáj a háta, ehhez kapcsolódóan azt szoktam tanácsolni, hogy be kell húzni a hasizmot járás közben, mert a hasizom segít a hátizomnak. Ha a hasizmot nem tartjuk, kétszer annyira terhelődik a hátizom, ezért is alakulnak ki a gerincsérvek. Külön oda kell figyelni erre, de meg lehet szokni, hogy a hasizmát az ember húzza be, amikor jár. Ébredéstől elalvásig ezt lehet tartani. Az elején szokatlan, oda kell figyelni rá, de meg lehet szokni. Csak annyit kell tenni, mint amikor egy szorosabb nadrágot veszünk fel, behúzzuk a hasunkat, aztán tartjuk. És, amit nagyon fontosnak tartok és már említettük, hogy ne féljenek a betegek a lehetőségekhez mérten minél korábban elkezdeni a rehabilitációt. Hisz minél később avatkozunk be, annál kisebbek az esélyek a teljes felépüléshez. Sérülések után, műtéti vagy egyéb beavatkozás után hozzá kell látni mielőbb. Lehet tájékozódni a lehetőségekről és forduljanak szakemberhez minél előbb, hisz ha ez megtörténik, akkor sokkal gyorsabb a felépülés és sokkal kevesebb ideig kell járni a gyógytornászhoz is.

R. Kiss Edit