Visszatekintve a tanügyben, mentálhigiénés területen eltöltött jó pár évemre, kijelenthetem, hogy még egyetlenegyszer sem botlottam LMBTQ-aktivistákba, akik be akartak volna jutni valamelyik iskolába vagy óvodába, holmi szivárványos propagandát folytatni. Nemváltásról álmodó, azon elmélkedő gyerekkel, fiatallal sem találkoztam még. Becsszó! Sőt – bár rendszeresen kérnek osztályok, szülők, pedagógusok, hogy szexualitásról, serdülőkori változásokról beszélgessek a gyerekekkel – ez a téma még egyszer sem merült fel az egyébként igencsak őszinte találkozókon. Találkoztam viszont érzelmileg elhanyagolt és bántalmazott gyermekekkel. Sokkal. Olyanokkal, akiket magukra hagytak a szüleik, mert épp külföldön szedik a spárgát. Találkoztam elvált szülők ide-oda dobigált gyermekével, alkoholista apától rettegő fiatallal, olyannal, aki semmi támogatást nem kap otthon, de bent az iskolában sem, miközben valamiféle tanulási nehézséggel küzd, olyannal, aki szegénységben él, és esélye sincs kitörni a környezetből, ahová beleszületett. Olyannal is, aki már általános iskolásként a rendőrség célkeresztjébe került, és igen, olyannal is, aki korán, túl korán szült vagy vetette el első gyermekét. És találkoztam 10–18 éves korig rengeteg gyermekkel, fiatallal, aki szexet néz korlátlanul az interneten, akik közül sokaknak a pornó a „felvilágosítás” a kortársakkal folytatott „eszmecsere” mellett. Hazai törvényhozóinktól, megmondóembe­reinktől éppen ezért csak azt kérném, foglalkozzunk végre ezekkel a problémákkal. Tegyük jobbá ezeknek a gyerekeknek az életét, legyen valós cél az esélyegyenlőség, a gyermekvédelem, ami hatékonyan képes védeni a bántalmazástól, a szegénységtől, a kiszolgáltatottságtól. Van problémánk éppen elég. Ne importáljunk olyat témákat, amelyek még itt nálunk, de közel-távol sem igazán jelentenek gondot. Ne kreáljunk újabb mumusokat, amelyek még inkább megnehezítik a szülők és gyerekek, pedagógusok és gyerekek közti kommunikációt, és tévútra visznek sokakat, akiknek új a téma, tájékozottságuk pedig ennek megfelelően kevés vagy majdnem nulla. Ha kérhetem, maradjunk két lábbal a földön. Itt, ezen a földön, ahol a mi mindennapi nehézségeinkkel van dolgunk.

Asztalos Ágnes