borús égbolt
szórványos felhőzet
Gyermeklakodalom Máréfalván
Színes, vidám, viseletes, mezei virágos forgatag fogadott minket Máréfalván szombat reggel. A faluban két irányba vonultak a székelyruhás gyerekek: a fiúk a központba, a Művelődési Házhoz, a lányok a Tájházhoz igyekeztek. Közben iskolabuszokkal, autókkal érkeztek a vendégek is, Székelykeresztúrról, Felsőboldogfalváról és Homoródszentpálról. Hetedhét országra szóló lakodalmat rendeztek az udvarhelyszéki községben.
[caption id="attachment_70620" align="aligncenter" width="1000"]
Kérik a lányt, adják a lányt. Gyermeklakodalom Máréfalván Fotók: Asztalos Ágnes[/caption]
A lányos háznál cövekeltünk le, ott tartott a vendégszerető fogadtatás, és magával ragadott a hangulat, ahogy sürögtek-forogtak a kisebb és nagyobbacska leányok. Hátul, a csűrben készült a zsíroskenyér, terült az asztal, tálcákra került az otthonról hozott sütemény, az udvaron, a diófa és eperfa alatt az ügyesebbek pedig látványos hajfonatokat varázsoltak a kis székely menyecskék fejére, mások mezei virágból font koszorút viseltek, egyik szebb volt, mint a másik. A hangulat ilyen lehetett egykor is, amikor a lakodalom reggelén a menyasszony, a családtagok és leánybarátok izgatottan várták a leánykérőket és a vőlegényt.
Itt mindenki menyasszony
-Mindjárt jönnek a legények – mondja a máréfalvi Lukács Fanni, miközben azt csodálom, hogy milyen tökéletes „parkettfonás” készül a kör közepén ülő kislány hajába. – Találós kérdésekkel fogadjuk őket, s ha tudják a választ, bejöhetnek. Ha nem tudják, akkor is, mert mégsem hagyhatjuk kint őket – kacag a pajkos szemű kislány. Megtudom, hogy vőfélypálcával a kezükben elmondják a „verseket”, azaz a leánykérő szövegét, majd a leányok előadják a menyasszony búcsúját. Ezt követően táncra perdülnek, a háziak étellel-itallal kínálják a vendégeket, majd együtt vonulnak a templomba. Ahogy Fanni fogalmaz, tulajdonképpen ugyanaz zajlik, ami egykor egy „normális” lakodalomban.
Értetlenkedem egy picit, hogy ennyi koszorús szép lány között ki lehet a menyasszony, de a tűzrőlpattant kislány gyorsan egyértelművé teszi: mi így együtt vagyunk a menyasszony. Elmeséli még, hogy a hagyományos népi lakodalomból a leányos háztól való kikérést, a templomig történő zenés felvonulást még most is tartják, de találós kérdéseket már nem szoktak mondani. Milyen lesz a ti lakodalmatok? – kérdeztem a lányokat, ha már így összemelegedtünk. A válasz: nagy kacagás.
Érkeznek a legények
Gyönyörű népviseletben lépnek be az udvarra a székelykeresztúriak, a lányok a Vadrózsák néptánccsoport tagjai. Sokan közülük először vesznek részt a gyermeklakodalmon, és nagyon kíváncsiak. Kincses Ilka megjegyzi, hogy ők sok hagyományt ismernek és éltetnek, de sajnos Keresztúr vidékén sem ülnek már tradicionális lakodalmakat.
Szallós Kis Judit, a „háziasszony”, azaz a Máréfalvi Tájház és a Kőlik Hagyományőrző Egyesület vezetője meséli, hogy régen valóban így zajlott Máréfalván a menyegző, mint ahogy hamarosan látni fogjuk. Zeneszóval érkeztek meg a leányos házhoz a legények, és bizony nem adták egyből a menyasszonyt, kisgyerekkel, öregasszonnyal próbálták megtréfálni a kérőket és a vőlegényt. A menyasszony búcsúztatóját mindig egy barátnő mondta el, hiszen az eladó lány valószínűleg túlságosan elérzékenyült volna. Szallós Kis Judit jól emlékszik, hogy leányként még élt a párválasztás szokása. A leányok bokrétát kötöttek előre, és azt feltűzték a fiúk ruhájára. – Persze, akiről tudtuk, hogy „stabil” a kapcsolata, arra nem tűztünk bokrétát, de a többihez igyekeztünk szaporán – eleveníti fel nevetve a Tájház igazgatója a nem is olyan régi történeteket. A templomozás után ismét szétvált a vendégsereg, az ebédet külön szolgálták fel a leányos- és külön a legényes háznál. Este újra eljöttek a legényes háztól a férfiak, és együtt vonultak a táncba.
Épp pont kerül a mondat végére, amikor a falu fiatal rendőre lép be a tájház udvarára. Ebből gondoltuk, hogy érkezik a vőlegény és kísérete. Valóban így volt, az átutazóknak türelmesen várniuk kellett néhány percet, de a zene, a viseletbe öltözött fiúsereg, na meg a mosolygó rendőr bizonyára még szórakoztatóvá is tette az álldogálást.
Néhány képet sikerült kattintani, majd hamar visszatérni a leányos ház udvarára, mert a násznagyok bizony bezárták a kaput. Döngetés, néhány tréfa, és kezdődött a régi szép szokások felelevenítése, csillogó szemekkel, el-elakadó szóval, de hatalmas átéléssel, és ugyanúgy, ahogy a leányocskák korábban már elmesélték.
Keresik a helyi szavakat
A Máréfalvi Rozetta Ifjúsági Egyesület hetedik alkalommal szervezte meg a Gyermeklakodalom - néptánc fesztivál és gyereknap nevet viselő hagyományőrző rendezvényét. Gyermeknapi rendezvényből nőtte ki magát, ahol igazából felcsíki, de Székelyföld több területén is fellelhető néphagyományt próbálnak feleleveníteni és életben tartani. Ezt már András Lóránttól, az egyesület vezetőjétől tudjuk meg, aki nagyon fontosnak tartja a hagyományokat, a hagyományőrzés szellemiségét “bevinni” a gyerekek életébe. Tehát hagyományos felcsíki szövegeket hallottunk, de András Lóránt elmondta, hogy folyamatosan kutatnak az udvarhelyszéki szokások iránt is, épp mostanában találtak valakit, aki egykor szószóló volt, és igyekeznek a helyi rigmusokat, szövegeket beépíteni a rendezvénybe. Az már jóval nehezebb kérdés, hogy a régi szokások a gyerekek közvetítésével újra “funkcióba” kerülhetnek-e, de az tény, hogy maga a hagyományőrzés egyre nagyobb teret nyer a faluban, hiszen a szombati gyermeklakodalom szervezésében, lebonyolításában is egy 30-40 fős szülői csoport segédkezett, 100 fős gyereksereg vesz részt rendszeresen a foglalkozásokon. – Hogy lesz-e majd igazi hagyományos lakodalom Máréfalván, nem tudom, de az biztos, hogy jó táncházas gyerekeink lesznek – összegzett András Lóránt.
Lassan búcsúzkodnunk kellett, mert az ünneplő tömeg együtt indult a tempomba. Utána a kultúrotthonban a vendégek és helyiek a színpadon is bemutatták tánctudásukat, majd közös játék, tánc zárta a napot.
Asztalos Ágnes
Kérik a lányt, adják a lányt. Gyermeklakodalom Máréfalván Fotók: Asztalos Ágnes[/caption]
A lányos háznál cövekeltünk le, ott tartott a vendégszerető fogadtatás, és magával ragadott a hangulat, ahogy sürögtek-forogtak a kisebb és nagyobbacska leányok. Hátul, a csűrben készült a zsíroskenyér, terült az asztal, tálcákra került az otthonról hozott sütemény, az udvaron, a diófa és eperfa alatt az ügyesebbek pedig látványos hajfonatokat varázsoltak a kis székely menyecskék fejére, mások mezei virágból font koszorút viseltek, egyik szebb volt, mint a másik. A hangulat ilyen lehetett egykor is, amikor a lakodalom reggelén a menyasszony, a családtagok és leánybarátok izgatottan várták a leánykérőket és a vőlegényt.
Itt mindenki menyasszony
-Mindjárt jönnek a legények – mondja a máréfalvi Lukács Fanni, miközben azt csodálom, hogy milyen tökéletes „parkettfonás” készül a kör közepén ülő kislány hajába. – Találós kérdésekkel fogadjuk őket, s ha tudják a választ, bejöhetnek. Ha nem tudják, akkor is, mert mégsem hagyhatjuk kint őket – kacag a pajkos szemű kislány. Megtudom, hogy vőfélypálcával a kezükben elmondják a „verseket”, azaz a leánykérő szövegét, majd a leányok előadják a menyasszony búcsúját. Ezt követően táncra perdülnek, a háziak étellel-itallal kínálják a vendégeket, majd együtt vonulnak a templomba. Ahogy Fanni fogalmaz, tulajdonképpen ugyanaz zajlik, ami egykor egy „normális” lakodalomban.
Értetlenkedem egy picit, hogy ennyi koszorús szép lány között ki lehet a menyasszony, de a tűzrőlpattant kislány gyorsan egyértelművé teszi: mi így együtt vagyunk a menyasszony. Elmeséli még, hogy a hagyományos népi lakodalomból a leányos háztól való kikérést, a templomig történő zenés felvonulást még most is tartják, de találós kérdéseket már nem szoktak mondani. Milyen lesz a ti lakodalmatok? – kérdeztem a lányokat, ha már így összemelegedtünk. A válasz: nagy kacagás.
Érkeznek a legények
Gyönyörű népviseletben lépnek be az udvarra a székelykeresztúriak, a lányok a Vadrózsák néptánccsoport tagjai. Sokan közülük először vesznek részt a gyermeklakodalmon, és nagyon kíváncsiak. Kincses Ilka megjegyzi, hogy ők sok hagyományt ismernek és éltetnek, de sajnos Keresztúr vidékén sem ülnek már tradicionális lakodalmakat.
Szallós Kis Judit, a „háziasszony”, azaz a Máréfalvi Tájház és a Kőlik Hagyományőrző Egyesület vezetője meséli, hogy régen valóban így zajlott Máréfalván a menyegző, mint ahogy hamarosan látni fogjuk. Zeneszóval érkeztek meg a leányos házhoz a legények, és bizony nem adták egyből a menyasszonyt, kisgyerekkel, öregasszonnyal próbálták megtréfálni a kérőket és a vőlegényt. A menyasszony búcsúztatóját mindig egy barátnő mondta el, hiszen az eladó lány valószínűleg túlságosan elérzékenyült volna. Szallós Kis Judit jól emlékszik, hogy leányként még élt a párválasztás szokása. A leányok bokrétát kötöttek előre, és azt feltűzték a fiúk ruhájára. – Persze, akiről tudtuk, hogy „stabil” a kapcsolata, arra nem tűztünk bokrétát, de a többihez igyekeztünk szaporán – eleveníti fel nevetve a Tájház igazgatója a nem is olyan régi történeteket. A templomozás után ismét szétvált a vendégsereg, az ebédet külön szolgálták fel a leányos- és külön a legényes háznál. Este újra eljöttek a legényes háztól a férfiak, és együtt vonultak a táncba.
Épp pont kerül a mondat végére, amikor a falu fiatal rendőre lép be a tájház udvarára. Ebből gondoltuk, hogy érkezik a vőlegény és kísérete. Valóban így volt, az átutazóknak türelmesen várniuk kellett néhány percet, de a zene, a viseletbe öltözött fiúsereg, na meg a mosolygó rendőr bizonyára még szórakoztatóvá is tette az álldogálást.
Néhány képet sikerült kattintani, majd hamar visszatérni a leányos ház udvarára, mert a násznagyok bizony bezárták a kaput. Döngetés, néhány tréfa, és kezdődött a régi szép szokások felelevenítése, csillogó szemekkel, el-elakadó szóval, de hatalmas átéléssel, és ugyanúgy, ahogy a leányocskák korábban már elmesélték.
Keresik a helyi szavakat
A Máréfalvi Rozetta Ifjúsági Egyesület hetedik alkalommal szervezte meg a Gyermeklakodalom - néptánc fesztivál és gyereknap nevet viselő hagyományőrző rendezvényét. Gyermeknapi rendezvényből nőtte ki magát, ahol igazából felcsíki, de Székelyföld több területén is fellelhető néphagyományt próbálnak feleleveníteni és életben tartani. Ezt már András Lóránttól, az egyesület vezetőjétől tudjuk meg, aki nagyon fontosnak tartja a hagyományokat, a hagyományőrzés szellemiségét “bevinni” a gyerekek életébe. Tehát hagyományos felcsíki szövegeket hallottunk, de András Lóránt elmondta, hogy folyamatosan kutatnak az udvarhelyszéki szokások iránt is, épp mostanában találtak valakit, aki egykor szószóló volt, és igyekeznek a helyi rigmusokat, szövegeket beépíteni a rendezvénybe. Az már jóval nehezebb kérdés, hogy a régi szokások a gyerekek közvetítésével újra “funkcióba” kerülhetnek-e, de az tény, hogy maga a hagyományőrzés egyre nagyobb teret nyer a faluban, hiszen a szombati gyermeklakodalom szervezésében, lebonyolításában is egy 30-40 fős szülői csoport segédkezett, 100 fős gyereksereg vesz részt rendszeresen a foglalkozásokon. – Hogy lesz-e majd igazi hagyományos lakodalom Máréfalván, nem tudom, de az biztos, hogy jó táncházas gyerekeink lesznek – összegzett András Lóránt.
Lassan búcsúzkodnunk kellett, mert az ünneplő tömeg együtt indult a tempomba. Utána a kultúrotthonban a vendégek és helyiek a színpadon is bemutatták tánctudásukat, majd közös játék, tánc zárta a napot.
Asztalos Ágnes
