Gumicsizma a vadonban
Lassan mindenhonnan elvonul a hó, sőt a jó melegnek köszönhetően nagyon gyorsan kap zöldes árnyalatot a táj. Ébredezik a természet. Nyílnak a tavaszi virágok, és köztük ismét leplezetlenül „pompázik” a szemét!
Döbbenetes, mit és hová vagyunk képesek kihordani, otthagyni: a legnagyobb mennyiségben PET-palackkal találkozhat a valójában természettel találkozni vágyó ember, majd konzervdobozok, gumicsizmák, sörösdobozok, nejlonszatyrok, pelenkák, nedves törlőkendők következnek a „látványosságok” listáján. A felsoroltakat láthatjuk településekhez, parkolókhoz közelebbi kirándulóhelyeken, erdőszélen, patakparton, de a vadonban, a járható utaktól tíz kilométerre is, a rétyi Nyírben, az oroszhegyi kilátónál, tulajdonképpen bárhol. Az utak mentén pedig az építkezési törmeléknek, a lyukas mosdótálnak, rozsdás mosógépalkatrésznek, számítógép-képernyőknek van nagyon jó helyük, legutóbb a Rika-hegységen átvezető megyei út mellett bukkantam ilyen „lelőhelyre”. Székelyföld szép. A táj gyönyörű, de a szemét rengeteg. Tudom, hajlamosak vagyunk másokra kenni a szemetelést, újjal mutogatni azokra a fránya átutazókra, akik az autóból dobálják ki a hulladékot, és egyéb etnikai meg társadalmi csoportokat teszünk meg gyakran bűnbaknak. Könyörgöm, a kis székely falu kisautóval a sár miatt alig megközelíthető határába ki dobja ki a szemetét? Az Ördög-tóhoz vezető túraút mellett ki hagyja ott az üres söröspalackot és a fél gumicsizmát? A falvakon, városon átvezető folyóvizek kinek a mocskát hozzák befelé? Persze hibás a jelenségért a hulladékgazdálkodási vállalat is, mert ugyebár drága a szemétdíj. Pedig fizetünk vízért, gázért, villanyért is, vállaljuk már a felelősséget, illetve a költséget a nyakló nélküli vásárlásaink hulladékáért is!
Legalább egyszer, egy pillanatig legyünk őszinték magunkhoz: a mi mocskunk, szennyünk néz szembe velünk! Nem Székelyföld szemetes – csak úgy, magától –, hanem mi tesszük azzá! Pedig van másik út is, lehetnénk az ország legtisztább régiója. Ezt is odabiggyeszthetnénk értékeinkhez. Nem is kerülne sokba, és ez a dolog csak rajtunk múlik.
Asztalos Ágnes