Csíkszeredát valamikor kiterjedt mocsaras, vizenyős területek vették körül. A Csíki-medence gazdag volt vizes élőhelyekben, és feltehetően nevét is az ártéri területeken élő réti csíkról kapta – fogalmazott a túra kapcsán Rusz-Ajtony Eszter főszervező, a KőBEfőtt blog szerzője.

Gazdag és változatos élővilág az Olt mentén

Az Olt árterében kialakult tócsák, időszakos tavak, holtágak nagy része a folyó szabályozásával, a területek lecsapolásával, a beépítésekkel eltűntek, illetve eltűnőben vannak, pedig rendkívül gazdag élőhelyek. Számos gerinctelennek, kétéltűnek, hal- és madárfajnak, különleges növénynek adnak otthont. Lapunk érdeklődésére Rusz-Ajtony Eszter megjegyezte: első alkalommal, a víz világnapja kapcsán szervezték a Tócsaleső programot, most a Föld napjához közelítették az időpontot. A különleges séta célja, hogy főleg a gyerekekkel megismertessék az Olt árterének élővilágát, hogy a felnövekvő generáció megszeresse a lakóhelyünket körülölelő természet világát, jelen esetben főleg a folyó árterének tavacskáiban található békákra, gőtékre, rákocskákra, vízibolhákra fókuszáltak.

A természetjárást idén is Demeter László biológus vezette, részletesen ismertetve a barangolás közben látottakat, a növényvilágot, a vízi világot egyaránt. A Kisvár dombjára kapaszkodva elmondta: fontos szempont, hogy a családosok tartalmas, léleképítő, tanulással egybekötött programon tudjanak kikapcsolódni, hogy együtt figyelhessék meg a természet apró csodáit, az éppen éledező természetet. Mindez szórakozás és tanulás is egyben – nyomatékosította.

Lelkes természetjárók gyülekeznek

A túrázni induló tetterős csapat a zsögödi vasúti átjárónál, az Olt bal partján találkozott. A nap sugarai még alig-alig ütötték át a hegytetőket csiklandozó ködfoltokat, aminek sűrű csöndjét a hálókkal, vedrekkel felszerelkezett, gumicsizmákban tébláboló lelkes gyermekek hangja verte fel. A megemelkedett vízszintű, zavarosan hömpölygő folyó haragja is alábbhagyott. A csacsogó beszélgetések főszereplői a giliszták, békák, gőték és egyéb kétéltűek voltak.

„Készen áll a csapat” kiáltotta az egyik lurkó, miközben a másik már a gőtéket figyelmeztette örömmel, hogy „Vigyázzatok, mert jövünk!”. Nem is tartott sokáig a gyülekező, a csapat tíz után néhány perccel már a Kisvár dombjának oldalán kapaszkodott fel a cserjés mellett, ahol a már virágzó ibolyák, szellőrózsák, hunyorok bája kápráztatta el a kirándulókat. A szülők hálók, vedrek helyett főleg fényképezőgépekkel voltak felszerelve, akik azonnal lencsevégre kapták a tavaszi virágillatú divatbemutatót. De az ember csak kapkodta fejét ide-oda, mert az Olt völgyének látványa is pazar kilátást mutatott. A tartalmas és kellemesen fárasztó út végén a zsögödfürdői borvízforrásnál olthatták szomjukat a barangolók.