A zseni meghal, eltemetik. Sírján dudva és barátok nőnek – jutottak eszembe Szabó Dezső szavai Kallós Zoltán halálhírére. Nos, noha kétszer találkoztam vele, nem ismertem igazán a híres néprajzkutatót, de életműve példaértékű volt számomra. Először 1984-ben a Hungaroton stúdiójában mutattak be neki. A nyolcvanas években két kiváló lemezt is elkészített, a Kallós Zoltán kedves dalai sikere nyomán a Vágják az erdei utat hanganyagát énekelte fel. Másodszor Kolozsvár főterén találkoztam vele, amikor fáradtan, gyűrötten szállt ki egy hosszú út után az autóból, így köszöntöttük egymást, de érthetően nem vágyott hosszabb csevejre. [caption id="attachment_67076" align="aligncenter" width="1000"] Kallós Zoltán-lemezborító[/caption] Kallós már életében klasszikussá vált, Vikár, Bartók, Kodály, Lajtha munkásságának volt hű folytatója, hivatkoztak rá, idézték, s a tudományban meglévő féltékenység is elkerülte. Édesapám, aki szintén néprajzzal foglalkozott, erdélyi útja során látogatta meg, s többször is kedvesen említette találkozásukat. Mindenki becsülte. Mikor a nyolcvanas évek elején a gyimesi csángók lakta Háromkútra vitt utunk, barátaim elvittek egy idős asszonyhoz, „Kallós Zoltánnak is énekelt” – felkiáltással. Az adatközlő nekünk is elzengte a míves dallamokat, s felvitt a padlására, ahol a kutató is járt. E grádicsmászás emléke – könyvespolcunk büszkesége – egy csíkmadarasi fekete fazék. Ha már az edényeknél tartunk, a 90-es évekből is van egy hasonló emlékem. Akkortájt sokan érkeztek Erdélyből a fővárosba, s pénz híján értékeiket bocsátották áruba. Amikor egy levesestálra alkudtam, a kolozsvári eladó végső érve nyomán, „Ebből Kallós Zoltán is gyakran evett”, a díszes edény rögvest a birtokomba került. Szent Pál szavai – „Mert megpróbálja az Úr, akit szeret” – ráillettek, életében mindenért meg kellett szenvednie. Mikor két éve kollégám, Csinta Samu Budapesten bemutatta a Hagyományok Háza gondozásában A lélekmentő címmel megjelent, róla szóló kötetet a nagy utazásra már nem vállalkozott a példakép. A rendezvényen viszont egy gombostűt sem lehetett leejteni, a jelenlevők részvételükkel tisztelegtek a jeles személy életműve előtt. Fiam és családja két éve Válaszúton tánc- és kézművestáborban vett részt, s életre szóló élménnyel gazdagodott. Kallós Zoltánnal is találkoztak, az idős Mestera távolból követte a foglalkozásokat. Mikor három lányunokám, mint megannyi siratóasszony, órákig kántál, táncot és furulyát tanul, érzem, az elvetett mag jó talajba hullott… A cikk a Hargita Népe március 15-i számában jelent meg.