Fotó: Csermák Zoltán

Az eszéki magyar nyelv és irodalmi tanszék tanárai és diákjai – jó fél évtizede – gondoltak egy nagyot: jó lenne együtt ünnepelni a karácsonyt! A kósza ötlet megfogant, s az ötletgazdák saját adventi rendezvényt szerveztek. A kezdeményezés nagy sikert aratott, s a jeles nap az évek során hagyománnyá vált. Decemberben sem történt másképp, mindenki lelkesen készült az együttlétre egy kis előadással, verssel, énekkel. A mintegy kilencven hallgató, mivel még az utolsó héten is órákra jártak, nem egyszerre érkezett, így a társaság folyamatosan cserélődött. Idén az ünneplő sokaság – a korábbi egyetemi sztrájk idején elmaradt órák pótlása miatt – egy kisebb terembe rendezkedett be, de a „sok jó ember kis helyen is elfér” elvet követve senkit sem zavart a helyszűke. Voltak, akik társasjátékoztak, mások kis kupacban vitatták meg a világ sorát. A karácsonyi hangulatot a tanszék Cantamus kórusa biztosította, a csinos ifjú hölgyekből álló angyal-dalárda egy éve alakult, s számos fellépésen bizonyította már tudását. „Különösen népszerű a kézműves csoport – avat be a részletekbe Dobsai Gabriela, a tanszék tanára. – Karácsonyi díszek kerülnek ki a szorgos kezek közül, máskor gyertyatartókat készítettünk üvegből. Korábban a virágkötők is nagy sikert arattak.” A süteménysütő verseny különösen népszerű a hallgatók körében, édes és sós kompozíciók kerültek a szigorú zsűri elé. A tanárok „vakkóstolás” után voksolhattak, az ízkavalkádban elmosódnak nemzetiségi határok: néhány évvel ezelőtt a horvát kókuszos csoda a Čupavci vitte el a pálmát. A jutalom sem marad el, a tanárok dobják össze az ajándékravalót, egy palack magyar bort vagy csokoládét. Szeszes ital elvileg egyébként nem kerülhetne be a tanintézmény falai közé, de a szemfüles hallgatók vizesflakonban csempésznek be egy kis „papramorgót”, ami nélkül Szlavóniában sem ünnep az ünnep. Az oktatókra is hárul némi feladat, az ő süteményeiket az egyetem vezetősége, dolgozói várják türelmetlenül. Az ajándékhordók Mikulásnak vagy manónak öltözve viszik szét a csemegéket, melynek sorában különösen a mézeskalács-költemények vívtak ki elismerést. A kezdeményezés felkeltette más tanszékek érdeklődését is, így decemberben már a német tanszék is átvette az ünnepvárás „licencét”. Minden év felülmúlja az előzőt, a hallgatók megcsillogtatják kreativitásukat. Egy filmes stáb például Eszék karácsonyi forgatagáról készített összeállítást, amit természetesen magyar karácsonyi dallamokkal festett alá: a magyar szón van a hangsúly, mivel ez az ünnep is – az együttlét örömével – hozzájárulhat a fiatalok magyarságtudatának megőrzéséhez, erősítéséhez.

Csermák Zoltán