1969 legnagyobb filmszenzációja Denis Hopper Szelíd motorosok című filmje volt, slágere a Born to be Wild ma már klasszikusnak számít. Még a magyarországi bemutató előtt a Szabad Európa Rádióban több műsor foglalkozott a mozival, így a magyarországi premier után hetekig nem lehetett jegyet kapni a filmre. A motorkerékpár akkoriban – mivel az autóvásárlási lehetőségek korlátozottak voltak – a filmnek köszönhetően is reneszánszát élte a fiatalok körében. Magam is a trendet követtem, amikor három barátommal 1972-ben egy 125 köbcentis Danuviát vásároltunk. Hetekig csak a járműnek éltünk, szereltük, kisebb köröket tettünk meg vele egy lakatlan vidéken. Egyszer viszont hatalmasat estem a motorbiciklivel, így lelkesedésem alábbhagyott, s mikor behívtak katonának, a motoros csapat is szétszéledt. Az egyetem után feleségemmel Franciaországba utaztunk, s Orléans-ban barátaink láttak minket vendégül. A vasárnapi ebéd után itthon szundikálni szoktak az emberek, nem úgy a francia fiatalok, akik egy kis motorozásra hívtak minket. Két járművel indultunk útnak: egy 500-as Yamahával és egy 750-es Kawasakival. Természetesen a srácok vezettek, s 130-150 kilométeres sebességgel vágtattunk a Loire-völgyében. Igencsak halálfélelmünk volt, talán még feleségem élvezte jobban a száguldást. Egy pihenőnél vezetőink felajánlották, hogy ki akarom-e próbálni valamelyik műszaki csodát, s én természetesen igent mondtam, egy kihalt bekötőutat szemeltünk ki a gyakorlásra, ahol lassan pöfögtem néhány kört barátaink elnéző mosolya mellett. Egy más alkalommal Erdélyből tartottunk hazafelé, amikor a határon találkoztunk egy idősebb férfivel, aki elmondta, hogy felesége leesett a motorjáról, s megkért, hogy a könnyebben sérült asszonyt vigyük el Berettyóújfaluig. A rémült teremtést látva, természetesen segítettünk. Új ismerősünk előttünk haladt álmaim járművével, egyHarley-Davidson-csodával. Mikor megérkeztünk, megköszönték a fuvart, s én jutalmul felülhettem az amerikai márkára, amit az említett film óta istenítettem. Később nagyobbik fiam egy 600 köbcentis Suzukival gördült meglepetésszerűen a házunk elé, természetesen minket is elvitt egy kis utazásra. A japán járgányt még nem vezettem, igaz, fiam ezt fel sem ajánlotta. Nemrégiben Muravidéken jártunk, s a Lendva-hegy tetején épült szállásunk udvaráról csodáltuk a kilátást. A kertet a panzió tulajdonosa régi használati tárgyakkal díszítette, a hordók és prések mellett egy ugyanolyan Danuvia állt, mint aminek egykor büszke tulajdonosa lehettem. A kiszolgált, szebb napokat látott jószág ugyan már nem működött, de azért nem tudtam megállni, hogy nyergébe ne pattanjak egy fotó erejéig.

Csermák Zoltán