Amíg Finnországba nem jutottam, azt hittem, hogy a szauna luxus. Márpedig a finnek élete nem a fényűzésről szól, hanem a szerényen megélt jólétről. Tudom, hogy Székelyföldön is egyre felkapottabb a házi szaunák építése, ebben a részben pedig bátorítanék mindenkit: vágjon bele, mert nem nagy befektetés, mégis olyan kikapcsolódást nyújt, ami többet ér egy rakás pénznél! A finnek azt mondják: először építsd meg a szaunádat, és ha az beválik, akkor építheted a házadat. Ha nem, akkor máshol építkezz. A szaunában minimális körülmények között ugyanis szinte már élni is lehet, ráadásul hajdanán itt hozták világra gyermekeiket a finn nők: a szauna ugyanis mindig tiszta, steril volt. Finnországban ma sem építenek lakást szauna nélkül. Még a tömbházlakásokban is megtaláljuk: a fürdőszobából nyílik. Igaz, ezek többnyire elektromos szaunák, nem hagyományos, fafűtésűek. Hetente legalább kétszer szaunáznak, ez pedig – főleg miután eltölt az ember egy egész napot az erdőn, pofátlanul mínusz fokokban – különösképpen jó érzés. Személy szerint a wellnessre nem sokat adok, ezért is lepett meg, hogy mennyire el voltam telve vele. Bármennyire is elfáradtam, teljesen feltöltődtem, mire kijöttem az egyszerű faházikóból. [caption id="attachment_10900" align="aligncenter" width="620"] Hagyományos, de új szauna. A kikapcsolódás finn műhelye[/caption] Mint a nyári konyha Első házigazdánknál próbálhattuk ki a régi típusú szaunát. A hogyanról kicsit lejjebb, először a szó szerinti felépítést nézzük. A szauna egyszerű faházikó, nem nagyobb, mint otthon a nyári konyhák. Gömbfából épült, szemre 2 x 3,5 méteres építmény. Két helyisége volt, nagyjából egyforma méretekkel: az öltöző, illetve maga a forró szoba. Alapja sem volt az épületnek, és mindössze az egyik sarok épült téglából: amelyikben a kályha volt. A háromrekeszes kályha kifejezetten szaunának való, de nem ördöngös masina: az alsó rekeszt megraktuk fával, a tűz felhevítette a fölötte levő rekeszben a követ, a kályha oldalában pedig volt egy víztartály csappal, ahonnan forró vizet engedhettünk a szaunázást záró mosakodáshoz. A padlóra csempét raktak, a falak és a mennyezet egyszerű lambéria volt, a kályha mellett kis szellőzőnyílás. A szauna is fenyőfából épült. A forró szobában egy cseber hidegvíz volt, innen merítettük a vizet ahhoz, hogy a kőre öntsük, és ezt a hideg vizet keverhettük a kályha forró vizével a mosakodáshoz – mert mégiscsak izzadásról szól a dolog. A non plus ultra A finn szauna száraz szauna: nem képződik gőz benne. Anyaszült meztelenül ildomos használni, sértő egy finnre nézve, ha fürdőruhában akarunk szaunázni. A helyiséget legalább 80 fokra kell kifűteni. Néhány perc után érdemes egyre nagyobb forróságot generálni, amit azzal érünk el, hogy a forró követ vízzel locsoljuk. A kibocsátott hő valósággal éget egy idő után, és amikor már „túlfűtöttnek” érezzük magunkat, hideg vízzel kell zuhanyozni. A finnek télen a hóban hemperegnek, nyáron hideg vízbe merülnek. A lényeg éppen a forró és a jéghideg váltakozása: felforrósítják a testüket, majd lehűtik, és ezt néhányszor megismétlik. Ez a váltakozás jót tesz az vérkeringésnek és az immunrendszernek, valamint ellazít. Szerencsések voltunk, mert a szaunától nem messzire volt a házigazdánk medencéje. Buborékoltatóval érte el, hogy ne fagyjon be, tehát körülbelül 4 fokos volt a víz. Miután felforrósodott testtel belecsobbantunk, először ordítani tudtunk volna, de aztán a második, harmadik alkalomra elviselhető volt. A szaunázást követő jéghideg sör pedig már maga a természetfelettiség. Ez is belefér A finneknél mi sem természetesebb, mint csóréra vetkőzni a közszaunában, nyírfaággal csapkodni a hátat – mert ez is jót tesz a vérkeringésnek –, és ott beszélni meg az élet nagy kérdéseit. A városi uszodákban is kötelezően ott a szauna, és nem is kell rá külön befizetni, mint nálunk szokás. Amikor először hívtak meg vendéglátóink az uszodába, kicsit bizarr érzés volt „ádámköpenyben” sétálni a szauna látogatói között, mert a kétéves kisfiútól a 80 éves bácsiig mindenki megfordult a szaunában. Sőt apjukkal fürdőző kislányok is köztünk lófráltak. Mindez még hagyján, arra viszont már leesett az állam, amikor a takarítónő benyitott, és legalább ötven fityegő himbilimbi között feltörölte a padlót. De ez csak nekem volt meglepő. Néhai elnökük, Urho Kekkonen a diplomáciai háttérbeszélgetéseket is a szaunában intézte, „nyílt lapokkal” a valamelyest kiszolgáltatott vendégeivel.