Galambfalva községhez Kis- és Nagy­ga­lamb­falva tartozik, összlakossága 1800 fő. A község 2004-ben lett önálló, azelőtt Bögözhöz tartozott mindkét falu, onnan váltak le. 2004. április 18-án választották meg az új önkormányzat vezetőjének Gyerkó Leventét, aki azóta is polgármesterként tevékenykedik. Jelenleg ötödik mandátumának első évén van túl, és továbbra is célja a fejlődés útján vezetni a helyi közösséget. – Hogyan tekint vissza polgármestersége eddigi éveire? – 2004-ben, amikor megválasztottak, gyakorlatilag semmink nem volt, még székhelyünk sem. Az elmúlt lassan tizennyolc évben azonban sok minden megvalósult, sok helyről tudtunk forrásokat lehívni, bevonzani a községbe. A beruházások kivitelezéséhez európai uniós források, kormánypénzek, sőt világbanki támogatás és saját forrás is van. 2004-ben egy székhelyet kellett kialakítanunk magunknak, ahol berendezkedhettünk, és nekifoghattunk a munkának. Az akkori művelődési háznak a keleti felét vettük birtokba, és munkához láttunk. Gyakorlatilag mindent a nulláról kezdtünk. Ahogy azonban teltek-múltak a hónapok, évek, elég sok lehetőség tárult elénk, amelyeket igyekeztünk kihasználni a község fejlődése érdekében. [caption id="attachment_139525" align="alignnone" width="2560"] Megújuló templom. Nemsokára végeznek a torony munkálataival[/caption] – Milyen beruházások valósultak meg az utóbbi időben? – Jóleső érzés tölt el, amikor ma kezembe veszek egy húsz évvel ezelőtti fotót, amelyen a falu vagy a község utcái látszanak. Az elmúlt időszakban ugyanis a község összes utcáját leaszfaltoztuk. Két alkalommal volt erre lehetőségünk, az Európai Uniónál sikeresen pályáztunk. 2010-ben volt az első nyertes pályázatunk, és az elmúlt tizennyolc év alatt több mint negyvenkét kilométer utat sikerült újjáépítenünk. Ebből huszonkét kilométer aszfalt és húsz kilométer makadámút. Mielőtt azonban az utcákat leaszfaltoztuk volna, rendbe tettük a víz- és szennyvízhálózatot. Örököltünk egy félig kész hálózatot Bögöz községtől, amely csak félbe-szerbe volt kiépítve, nem volt lefedve a község. Ezt teljes mértékben kiépítettük és bővítettük még az utak korszerűsítése előtt, annyira, hogy elvezettük a kapukig. Ezzel párhuzamosan a szennyvízhálózatot is kiépítettük. Ez kormánypénzből valósult meg, több mint másfél millió euróba került. Jelenleg az egész község le van fedve víz-, gáz- és szennyvízhálózattal. Mindig igyekeztünk kihasználni minden adódó alkalmat, és amikor lehetőség volt iskolák, művelődési házak korszerűsítésére, ravatalozók építésére, éltünk a lehetőséggel. Bő tizenkét éve készült el a nagygalambfalvi temetőben a ravatalozó, rá két évre pedig Kisgalambfalván is megépült. Ugyancsak Kisgalambfalván az iskolának tornatermet építettünk, az Országos Befektetési Vállalat támogatásával, még 2008-ban. Ez annak ellenére valósult meg, hogy mindenki azt mondta, elemi iskolának nem lehet tornatermet építeni. Mi bebizonyítottuk, hogy igenis lehet! Sok segítséget kaptunk az RMDSZ akkori országos vezetőségétől, amelynek most is csak köszönettel tartozom. Sikerült teljes mértékben felújítanunk a sportpályát itt Nagygalambfalván, és egy modern, korszerű létesítményt kialakítanunk. Ez a beruházás is román kormánypénzből, a fejlesztési minisztériumon keresztül valósult meg. Sajnos jelen pillanatban üresen áll, nem működik a focicsapat a világjárvány miatt – pedig több évtizedes története van a focinak itt nálunk –, de bízom benne, hogy nemsokára minden visszaáll a régi kerékvágásba. Megújultak kultúrotthonaink is. A nagygalambfalvit tavaly, a kisgalambfalvit pedig az idén fejeztük be. Ezek a korszerűsítések európai uniós pénzekből valósultak meg, a két kultúrotthonra több mint ötszázezer eurós támogatást nyertünk, ebből az összegből pedig, ha lehet így fogalmazni, tetőtől talpig, kívül-belül egyaránt felújítottuk ezeket a létesítményeket, új bútorzattal felszerelve. Ugyanakkor nemcsak magukat az épületeket, hanem a közvetlen környezetüket is sikerült parkosítani mindkét településen. Bízom benne, hogy ismét visszaáll az élet, újra élettel telnek majd meg a kultúrotthonok, és nagyon sokan használni fogják ezt a két épületet. Ugyancsak idén, szeptember 12-én adtuk át a felújított iskolaépületet, névadó ünnepséggel egybekötve. Az iskola felvette Kányádi Sándor, falunk nagy szülöttjének nevét. Román kormánypénzből teljes egészében felújítottuk az oktatási intézményt, modern eszközökkel szereltük fel, de az udvar és a terület rendezésére is nagy hangsúlyt fektettünk. Ez a beruházás közel hétszázezer euróba került, mire mindennek a végére értünk, de hálásak vagyunk, hogy elkészült, és a gyermekeink, pedagógusaink használhatják, a javukat szolgálhatja. Szeptemberben már itt kezdődhetett el az oktatás. Hat évvel ezelőtt kialakítottuk az új székhelyünket, az új polgármesteri hivatalt. Ezt is román kormánypénzből valósítottuk meg. Egy ingatlant vásároltunk itt a központban, amelyet átterveztünk, és itt zajlik a mindennapi munkánk. Az ingatlan udvarán található régi házat felújítottuk, itt kapott helyet az esketőtermünk, illetve egy turisztikai irodának épült helyiség, amely ugyancsak itt működik mint a polgármesteri hivatal egyik alintézménye. Építettünk ifjúsági lakásokat, tizenhat lakrésszel, és örömmel tölt el, hogy mindegyikben élnek családok. Sok gyermek születik, ezért közvetlenül a tőszomszédságába óvodát építettünk, világbanki támogatásból, és működik napközi is. Jelenleg a templom felújítása zajlik, azt a magyar kormány támogatásával korszerűsítik. Erre kétszázezer eurót sikerült lehívni, a torony felújítása nemsokára befejeződik. Bízunk benne, hogy lesz még hasonló kiírás. Az elmúlt tizennyolc évben, úgy gondolom, minden adódó alkalmat igyekeztünk kihasználni, hogy minél több beruházást tudjunk megvalósítani a községbeli emberek hasznára. [caption id="attachment_139526" align="alignnone" width="1975"] A megújult nagygalambfalvi iskola. A falu híres szülöttjének nevét viseli[/caption] – Milyen megvalósításra váró tervei vannak, amelyek a jövőben is a község fejlődését szolgálják? – Pár évvel ezelőtt az önkormányzat megvásárolt egy közel 2,5 hektáros területet, amelyen strandot szeretnénk létesíteni. Még nem jött el a megfelelő alkalom, a pályázati lehetőség, de bízunk benne, hogy az elkövetkező években ez is megvalósul. Ez egy nagy álom, amelyről nem mondunk le. Szeretnénk kezdetben egy tanuszodát is létesíteni. Ez elsősorban a gyerekek érdekeit szolgálná, ők tanulhatnának meg úszni, idővel pedig az egész község, sőt az egész térség javára válhatna. Van egy vendégházunk, a valamikori kollektívirodában, amelyet ugyancsak ezzel a 2,5 hektáros telekkel együtt sikerült megvásárolnunk, hiszen közös volt a tulajdonos. Ezt vendégháznak alakítottuk át, és a jövőbeni célunk, hogy tovább bővítsük ezt az épületet. A tervek most készültek el, eszerint további kilenc szobával szeretnénk ezt a házat bővíteni. Ha ez megvalósul, akkor közel harminc személyt tudunk megfelelő módon elszállásolni. Ezzel pedig nemcsak Galambfalva, hanem a kistérségünk turisztikai fellendüléséhez is hozzájárulunk. Vásároltunk egy ingatlant a Kányádi Sándor Általános Iskolával szemben, amelyben tűzoltószínt alakítanánk ki. Öröm tölt el mindig, amikor látom a környező településeken működő önkéntes alakulatokat, egyesületeket. Mi is szeretnénk megépíteni előbb egy székhelyet, majd felszerelni és működtetni egy ilyen önkéntes tűzoltó-egyesületet. Ez az egyik nagy tervünk a jövőre. Azon is dolgozunk, hogy egy szociális konyha működhessen a faluban, a hivatal közvetlen szomszédságában van egy épületünk, abban szeretnénk kialakítani. Jelenleg a beruházás felénél tartunk. Egy ilyen konyhában idővel az iskoláknak, óvodáknak is elő tudnánk állítani a mindennapi ebédet. Erre lassan az országban is lesz lehetőség, s ezáltal pár új munkahelyet is létesíthetünk a községben. Erre a jövőben szintén nagy hangsúlyt kívánunk fordítani. – Milyen további céljaik vannak? – Idén lezártuk az összes uniós pályázatunkat. Szeretnénk továbbá egy sportcsarnokot, várjuk a következő lépést, amit meg kell tennünk ez ügyben. Igyekszünk élni a lehetőségekkel, és teljes odaadással végezzük a munkánkat. Várjuk az újonnan kiírásra kerülő pályázatokat, és olyanokban szeretnénk részt venni, amelyek a község minden lakosának hasznára válnak. – Az elmúlt évek megvalósításai közül mire a legbüszkébb? – Nem szeretem azt a szót, hogy büszke. Számomra nem az a nagy dolog, hogy valamit megcsinálunk, több millió eurós összegeket hívunk le a községnek, hanem az a legfontosabb számomra, hogy támogassanak az emberek, és együttműködjünk, együtt cselekedjünk. Erre mindig nagyon odafigyeltünk, és az elkövetkezőkben is arra fogunk törekedni, hogy közösségként működjünk. Ebben a közösségformáló munkában nagy szerepe van a munkatársaimnak, az egyháznak, az iskolának és a közbirtokosságoknak is. Szoktam mondani, hogy nyugdíjat, fizetést nem tudunk emelni, de azért tudunk dolgozni teljes erőbedobással, hogy ebben a községben mindenki jól érezhesse magát. Aki elment, az hazakívánkozzon, aki pedig itthon marad, az ne is kívánkozzon el innen. Ezért dolgozunk nap mint nap. – Milyen a közösségi élet, idén voltak rendezvényeik? – Nagy szívfájdalmam, hogy idén és tavaly is elmaradt az egyházzal partnerségben szervezett sátortáborunk, amely már megérte a tízéves jubileumát. Ez egy igen nagy esemény, hiszen tavalyelőtt már több mint háromszáz gyermek részvételével zajlott, és több mint nyolcvan önkéntes vett részt a munkában. Reméljük, hogy a jövőben is lesz sátortáborunk. Falunapok idén nem voltak, és egyelőre nem is gondolkodunk ilyen nagy rendezvényekben, aztán lássuk, mit hoz a jövő.

Hadnagy Éva