kevés felhő
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Feszt ivás
Szeptemberbe léptünk, de a fesztiválkínálat még mindig a nyár hangulatát idézi. Lassan könnyebb azt megszámolni, hogy minek nincs fesztiválja. Ezekkel nem az a baj, hogy vannak, hanem az, hogy miként vannak megrendezve.
Nem akarok sárt dobálni egyetlen szervezőre sem, hiszem minden esemény kitalálása munkát és energiát igényel, de a fesztiválok lejáratásával bajom van. Nagy bajom.
Ha nem a baráti körnek, a helyieknek szervezzük az eseményeket, lehet elég két héttel az esemény előtt szólni, beharangozni. Ha azonban a turisták számát akarják ezekkel a fesztiválokkal növelni, akkor az eseményeket időben, akár egy évvel korábban is be lehetne jelenteni, majd fokozatosan ébren tartani az emberek kíváncsiságát.
Egy-egy településen a kulturális eseményeket szervezők tudják a legjobban, hogy évek óta képtelen megérteni a maroknyi szervező csapat, hogy egyeztetni kéne az időpontokat, hiszen azt az egy- vagy kéttucatnyi érdeklődőt kár egy időpontra hasonló kínálattal bombázni. A fesztiválszervezők is ezt érezhetik, amikor egyetlen hétvégén egymástól alig ötven kilométerre érdekesnek hangszó, sokat ígérő események kerülnek előtérbe, az esemény előtt egy héttel.
A nyári turisztikai idény az iskolacsengő megszólalásával mindenképpen véget ér, így lehet, időt és alkalmat kellene keressenek a turisztikai, kulturális „mozgatók”arra, hogy számba vegyék az idei tapasztalatokat. Képesek legyenek meglátni azt ami jó, vagy ami rossz volt. Egy biztos: túlkínálat van nyáron a feszt ivásokból. Nevetséges azt látni, hogy évről évre sokasodnak az első, az egyetlen fesztiválok. Holott, az első és utolsó kiadást egyszerre megért ötlet között vannak egészen jók, amik valóban nagyobb vonzerőt jelenthetnek egy-egy településnek.
A turisztikai vonzerőhöz, a jó fesztiválhoz sokszor nem kell túl nagy dolog, ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat.
A hétvégén megtartott Falun az olimpia, röviden parasztolimpia, igazán látványos és mozgalmas esemény volt. A második alkalommal szervezett csíkszenttamási esemény nézőket is szép számban vonzott. A szórakozás, a játék mellett volt, amit enni és inni. Élet volt a Csonkatorony és a Szent Anna-kápolna közötti réten. Az esemény szervezőit mindenképpen elismerés illeti a játékok megszervezéséért.
Hogy mennyire voltak parasztok a parasztolimpia résztvevői? – ez talán értelmezés kérdése. Annyi biztos, hogy senkinek nem esett nehezére sem a gereblyézés, sem a gumicsizma dobálása, sem a bála gurítása. Amíg a versenyzők a pályákon teljesítettek, addig a nézők a tűző napon vagy a sörsátrak alatt ettek, ittak, beszélgettek, nevettek és szurkoltak. S bár a fürdő építésekor készültek illemhelyek, ezek zsúfoltsága vagy állapota (?) miatt sokan a közeli patak partján végezték dolgukat. Nem egy-két ember. Tömeges jelenség volt a patakba pisilés. A patakparton sorakozók látványa valahogy nem volt egyeztethető a domb túloldalán zajló eseménnyel. A kettőt látva számomra nem volt kérdés, hogy hol vannak a parasztok.
A nyár végi kiértékeléskor érdemes azt is feljegyezni, hogy az események szervezésekor a költségvetésbe a megfelelő minőségű és számú illemhelyet is fel kell állítani, főként, ha tömeget vonz az esemény.
Ami az időpontokat illeti: ha már nem lehet más dátumra szervezni az eseményeket, össze lehet kapcsolni ezeket. Egyetlen ötlet: a parasztolimpián lehet medvehajtó versenyszámot beiktatni, a medvefesztiválon pedig paraszthajtó maratont rendezni Tusnádfürdőről Szenttamásig.
Daczó Dénes
