Ferencz S. Apor: a művészetek jobbá tesznek

A Székelyföldi Grafikai Biennálé idei kiadásának hívószava a Stratégiák volt, a szervezők szándéka szerint „a bizonytalan idők megválaszolatlan kérdéseire különböző stratégiákkal keressük a megoldásokat”. A rendezvény célja pedig továbbra is változatlan: fókuszba helyezni a kortárs grafikai törekvéseket, átfogó képet nyújtani a sokszorosító képalkotás jelenkori trendjeiről és fejlődéséről. Ferencz S. Apor képzőművésszel, a biennálé kurátorával beszélgettünk.

Sarány István
Becsült olvasási idő: 2 perc
Ferencz S. Apor: a művészetek jobbá tesznek
Fotó: László F. Csaba Fotó: László F. Csaba

– Lenyűgözőek az idei Székelyföldi Grafikai Biennálé számai mind a beküldött alkotások, mind a nevező alkotók, mind azok származási országának számát tekintve. Hogyan alakult a jelentkezések száma az első kiadástól mostanig?

– Minden hasonló rendezvény kezdetben szerényen indul, csekélyebb kapcsolati tőkével, kevesebb tapasztalattal és alacsonyabb jelentkezési mutatókkal. Tudjuk, hogy ahogy több kiadást megér egy rendezvény, lassan kezd felnőtté válni, egyre többen és több helyen vesznek tudomást róla, így a jelentkezők száma és azok szakmai színvonala is egyre jobban kezd konszolidálódni. Valahogy ezt az utat járta be – és még mindig ezen az úton van – a Székelyföldi Grafikai Biennálé is az elmúlt 12 évben. De mostanra méltán mondhatjuk el, hogy a biennálé felkerült a nemzetközi kortárs grafikai rendezvények térképére. Az előző évekhez hasonlóan idén is, a föld mindegyik kontinenséről, 62 országból 844 alkotó nevezett be közel kétezer alkotást.

Miklós Kelemen (HU): Raklapok III.

 

– Milyen kihívásokat jelentett a zsűri számára e hatalmas anyag átnézése, elbírálása? Hogyan zajlott ez a gyakorlatban?

– A héttagú nemzetközi zsűri a benevezett munkák digitális változata alapján, 303 művet válogatott be a biennálé törzsanyagába, majd ezek eredetijét átvizsgálva kerültek kiválasztásra a díjazott alkotások a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban. Rengeteg szakmailag és technikailag értékes munkával jelentkeztek a résztvevők. Számos alkalommal jött szóba az, hogy a kétezer műből szinte két biennáléra való anyagot is ki lehetne választani, vagy például szinte csinálhatnánk egy teljes lengyel biennálét. De a zsűritagok tapasztaltságának köszönhetően flottul működött az elbírálási folyamat, kérdéses helyzetekben is viszonylag egyszerűen konszenzusra jutottak.

– A grafika átfogó fogalom, ugyanis sok minden belefér az egyedi grafikától – pl. ceruza- és tusrajzok, szén- és krétarajzok – a sokszorosítógrafikáig. Ez utóbbiak is igen széles skálán mozognak, s akkor még nem említettük a köztes műfajokat vagy a számítógépes grafikát. A beküldött munkák felölelik valamennyi grafikai műfajt? Melyek a kedveltebb eljárások? Illetve lehet-e különbségeket felfedezni a grafikai műfajok között a földrajzi helyzet függvényében?

– Általában a grafikai biennálékra, triennálékra kötelezően sokszorosító eljárásokkal lehet jelentkezni, így a Székelyföldi Grafikai Biennáléra is. Minden alkalommal valóban számos sokszorosító grafikai technika jelen van a biennálé eseményein. A különböző digitális eljárások mellett sok olyan is megtalálható, amelyek a hagyományos és a kísérleti/digitális fúziójából jönnek létre, vagy több különböző technika ötvözéséből. Például több művész alkalmaz saját, egyénileg kifejlesztett technikát is. Egy alkotó hovatartozása földrajzilag nem föltétlenül a technikán keresztül határozható meg, hanem inkább különböző formai és tartalmi szempontok mentén. Ezek bizonyos régiókra vagy „nemzeti karakterjegyekre” lehetnek jellemzők. Ilyen erőteljes karakterjegyek fedezhetők fel például (Európán belül) a lengyel grafikában, de ugyanúgy a dél-amerikaiban és a távol-keleti sokszorosító grafikában is.

Jakub Jaszewski (PL): Fornax Umbrosa

 

– Milyen különbségeket tapasztalni az európai (ezen belül kelet- és nyugat-európai), az egyre erőteljesebben fejlődő ázsiai művészek alkotásai között?

– Igen, az előző kérdéshez és válaszhoz kapcsolódva, számos olyan régió/ország van, ahonnan mondhatni szinte mindig rendkívül felkészült művészek jelentkeznek, bizonyos technikákat tökélyre fejlesztve hozzák létre nyomataikat. A világ minden pontján élnek ilyen alkotók, de ha példákat szeretnék mondani, akkor Európában ismét a lengyelekkel példázódnék, de mindenképp megemlítendők a Távol-Keletről Thaiföld, Indonézia, Kína vagy Japán is.

– Hol helyezkednek el a mi térségünkben született alkotások ezen a széles és színes palettán?

– Igen, ez az a kérdés, ami évről évre feltevődik. A nemzetközi grafikai szcénán hol helyezhető el a hazai kortárs grafika? Az évek során azt tapasztaltam, hogy ha bizonyos esetekben, némiképp érzékelhetők is pl. technikai hiányosságok, azért szép számmal vannak olyan helyi grafikusok, akik bárhol megállják helyüket a nemzetközi kortárs grafikai porondon. Ezt bizonyítja az is, hogy közülük többen elismert nemzetközi fórumokra kerülnek be alkotásaikkal, nem ritkán rangos szakmai elismerésekben részesülve.

Kovács Csonga Anikó: Deformációk-triptichon

 

– Mi a legfontosabb hozadéka a biennálénak?

– Hiszem, hogy minden hasonló eseménynek a legfontosabb hozadéka az – főként hogyha távlatokban gondolkodunk –, hogy a helyi kulturális, művészeti, képzőművészeti-szakmai életet gazdagabbá tegye. Nyisson a világra, a régió kulturális történéseihez pluszértékeket adjon hozzá vagy kulturálisan nevelő szerepe legyen. Ez a külső megítélésünk szempontjából sem mindegy. Mellesleg személy szerint hiszem azt is, hogy a művészetek – és itt most említsük konkrétan a képzőművészetet – szebbé, jobbá és gazdagabbá teszik az emberek lelkét és életét. Egy ilyen rendezvénynek is, mint a Székelyföldi Grafikai Biennále – a szakmai célokon túl –, valahol ezek a legfontosabb céljai és egyben hozadékai.

Megnyitó, kísérőrendezvények

A 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé megnyitóját, díjátadó ünnepségét és kísérőrendezvényeit október 5–7. között tartják Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában.
Holnap, 2022. október 5-én délután 5 órától Mettrai Pongchomporn thaiföldi művész, a 6. Székelyföldi Grafikai Biennálé fődíjasa egyéni kiállításának megnyitójával kezdődik a biennálé eseménysorozata Sepsiszentgyörgyön, a Lábasházban. A kiállítást Vargha Fruzsina művészettörténész, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere nyitja meg. Ugyanaznap este 7 órától A madár él / Baász Imre – tanútörténetek és a nyomtatás gondolata című kiállítása nyílik a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben. A kiállítást Miklósi Dénes és Koter Vilmos képzőművészek, valamint a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér munkatársai rendezték.
Csütörtökön, október 6-án délután 5 órától a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé hivatalos megnyitóján és díjátadó ünnepségén vehetnek részt az érdeklődők az Erdélyi Művészeti Központban. A kiállítást Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora és dr. Kányádi Iréne művészettörténész nyitja meg. Köszöntőt mond: Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Pénteken, október 7-én Csíkszeredában folytatódik az eseménysorozat, délután 5 órától a Csíki Székely Múzeumban a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé anyagát bemutató kiállítást Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora és Túros Eszter művészettörténész nyitja meg.

A G7 zsűrije

A G7 zsűrijét a szakma nemzetközileg elismert képviselői alkotják: prof. dr. Bogdan Achimescu, a krakkói Művészeti Egyetem professzora; prof. dr. Erőss István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora; prof. dr. Adriana Lucaciu, a temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Fakultásának professzora; dr. Pézman Andrea, a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Tanszékének adjunktusa; dr. Bordás Beáta művészettörténész, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője; dr. Szurcsik József, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorhelyettese, tanszékvezető docense és Ferencz S. Apor képzőművész, a biennálé kurátora. A zsűri az idén 12 díjat ítélt oda a legszínvonalasabb munkák alkotóinak.