kevés felhő
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Felfordult világ
Jó dolgában veszik meg a kutya – tartja a mondás. Egyéb magyarázatot nem tudok találni azokra a jogszabályi kezdeményezésekre, amelyek rövidesen, nem egy esetben már most, de legtöbb pár éven belül a hazai gazdálkodókat, különösen az állattartókat sújtják. Nagyon úgy tűnik, hogy Brüsszelből az állattartókat immár nem hústermelőkként, az élelmiszeripar nyersanyagbázisának biztosítóiként tisztelik, hanem lelketlen, szakosodott állatkínzóknak tekintik. Akik ráadásul tevékenységük során – emlékeztetnek a trágyahalmokra és a tehenek által eregetett metángázokra – még a környezetet is jelentős mértékben szennyezik és terhelik.
Megáll az ember esze, ha arra gondolok, hogy a brüsszeli üvegtornyokban születő környezetvédelmi és állatjóléti intézkedések nyomán mi vár itthon is ránk. Például – a teljesség igénye nélkül – hamarosan tilos lesz az élőállat-szállítás, öt év múlva a tojótyúkok ketreces tartása. Tilos lesz a malacok herélése, azaz a kan kismalacokat a gazda kénytelen lesz úgy felnevelni, ahogy van. Hogy milyen lesz majd a hús íze? Lényegtelen. Vágjuk le süldőként. A brüsszeli döntéshozókat ez az apróság már nem érdekli. Ha ehhez hozzáveszem a sertéspestis pusztítását és a hazai mezőgazdasági miniszternek a háztáji sertéstartás redukálását célzó törekvéseit, lassan mind a téli disznóvágásoknak, mind a jól ismert házi ízeknek búcsút mondhatunk. Azt már nem…
Amúgy készülhetnek a jó időre a csirkeneveldék is: a hím és női egyedek közötti szegregáció – az emberekhez hasonlóan – a kiscsirkék esetében is tilos lesz. Magyarul: nem lehet kiválogatni vagy elpusztítani, a jércék mellett kötelező lesz felnevelni a kiskakasokat is, ami nyilván nemcsak a tartási költségek, hanem a végtermékek árának többszöröződését is maga után vonja. A tiltó intézkedések nyomán újra kell gondolniuk az eddig alkalmazott tartástechnológiáikat az egyéb nagy testű szárnyasokat – libákat, pulykákat – tartó telepeknek is. Ezek után már csak remélni merem, hogy a háztáji gazdaságban nevelkedő libák továbbra is kijárhatnak a faluvégi legelőkre, patakpartokra. Ha boldog gigácsolással teszik, ejsze az állatjólét jegyében csak-csak megengedik nekik.
Szaporodó vegzálásra készülhetnek állataik természetes emésztési és ürítési szokásai miatt a szarvasmarhatartók is. A trágyakezelésre, trágyatárolásra vonatkozó követelmények teljesítése egy-egy farm hatósági engedélyeztetése során eddig is bajos, de főleg költséges volt, különösen, ha lakóházak vagy patakok, ivóvízforrások is voltak a közelben. A jövő még rosszabbnak mutatkozik, ha a szarvasmarhát a legfelső döntéshozók elsősorban nem a tej és a hús, hanem a szennyezés forrásának tekintik. Bocsánat a kérdésért, de elment az esze mindenkinek? Rajtam kívül senki sem fogyaszt húst meg szalonnát és sonkát? Minden döntéshozó spenóton és borsófőzeléken él? Vagy argentin szarvasmarhán? Abból, ahogy a belső hústermelés kivéreztetésére készülnek, úgy tűnik, igen.
Számomra józan paraszti ésszel felfoghatatlan, hogy azokon a fórumokon, amelyeken az Unió jövőjét meghatározó döntések születnek, hogyan válhat máról holnapra nem természetessé az, ami természetes, és természetessé az, ami természetellenes. És most nemcsak a mezőgazdaságra gondolok. A viccbeli János bácsi jutott eszembe, aki a homoszexualitás engedélyezése után vette a kalapját, és sürgősen továbbállt. Indoklásként odavetette: megélte már, hogy tiltják, immár azt is, hogy legalizálják, épp ezért elmegy, mielőtt kötelezővé tennék. Ennyi bolondot látva jobb lesz, ha én is megyek. De hová?
Domján Levente
web.jpg)
