Már 21 éve működik Csíkszeredában a Pro Animalia Alapítvány, amely az elkóborolt, gazdátlan és beteg kutyáknak nyújt menedéket. A többéves tapasztalat azt mutatja, hogy a környéken visszatérő problémát jelent az ivartalanítás hiánya, valamint a dobozokban magukra hagyott kölyök kutyák sokasága. Száva Emese, az alapítvány ügyvezető igazgatója üzeni: a Facebookon sóhajtozás nem segít, cselekedni kell. Orendi Éva, a Pro Animalia Alapítvány elnöke és Szá­va Emese, az alapítvány ügyvezető igazgatója bizony nem aranyos kiskutyás történetekről számolt be lapunknak. Természetesen vannak pozitív tapasztalataik, és a négylábúak iránti szeretetük sok erőt ad számukra a további munkához, de legfőképpen elégedetlenségről, felelőtlen gazdákról meséltek, amikor a taplocai menhelyről és az odakerült állatokról érdeklődtünk. – Jelenleg száznál több kölyökkutya van a menhelyen, amelynek a befogadó képességét rég meghaladtuk, hiszen a 250 férőhelyen jelenleg 317 eb osztozik. Júliusban 64, augusztusban 63 kutyát fogadtunk be – mondta Száva Emese, rámutatva, hogy hiába jelentették ki már egy hónapja, hogy nincs lehetőségük további kutyák ellátására, mégis folyamatosan érkeznek a névtelenül, dobozban otthagyott állatok. Ezzel kapcsolatban kiderült, hogy három módon kerülhet egy kutya a menhelyre. Először is, ha a sintérek befognak egy állatot, a gazda 14 napig jelentkezhet, ellenkező esetben a menhely átveszi a kutyát. Bizonyos helyzetekben a Pro Animalia önként befogadja a magára hagyott állatot, és a harmadik út – ami jelenleg nem járható –, amikor a gazdi hozza el a talált vagy megunt négylábút, és leadja a menhelyen. Német gazdákhoz kerülnek Az örökbe adással annyira rosszak a tapasztalatok, hogy a Pro Animalia Alapítvány helyieknek nem enged át kutyákat: amíg erre lehetőség volt, sok állat rosszabb ál­lapotban került vissza hozzájuk, mint amilyenben az örökbeadás pillanatában volt. – Hihetetlenül felelőtlenül bánnak itthon az állatokkal, primitív gondolkodás uralkodik e téren. Az a célunk, hogy szerető gazdát, megfelelő otthont találjunk a kutyusoknak, nem pedig félméteres láncot apró házikóval – közölte az ügyvezető igazgató. 2007 óta a Bruno Pet németországi állatvédelmi szervezettel együttműködve dolgoznak, és néhány havonta Németországba szállítják az állatokat, ott fogadják örökbe új gazdák. Nincs kutyatartási kultúránk Amúgy nagyon sok kellemetlen szituáció alakult már ki amiatt, hogy az alapítvány a megszokottnál szigorúbban kezeli az örökbefogadás kérdését, és igyekszik felhívni a figyelmet az állattartás régimódi, de nálunk még élő jellegének káros hatásaira. Mivel a menhelyen jelenleg is nagyon sok kutya van, ezért fennáll a járvány veszélye is, amely főleg a kiskutyákat veszélyezteti. – Akik kölyökkutyákat hagynak a menhely előtt, abban a tévhitben élnek, hogy egy-kettőre továbbadjuk őket. Ez nem így van: amíg lekezelünk egy kisállatot és felkészítjük az örökbe adásra, három hónap telik el, és ez rengeteg idő, különösen akkor, ha járvány lép fel – hangsúlyozta Száva Emese, aki ismét a hibás mentalitásra tért vissza. – A kutyát sokan kapucsengőnek tekintik: ugasson, ha idegen érkezik, és ennyi. Egyszerűen nincs meg a kutyatartási kultúra, pedig ez olyan probléma, amelyben mindenki érintett – tette hozzá, megjegyezve, hogy elsősorban a falusi környezetben tapasztalható nagyon elmaradott gondolkodás. A fentiekkel Orendi Éva is egyetértett. – Nem ivartalanítják az állatokat, mert senki nem kötelezi rá a lakókat. És akkor csodálkozunk, hogy elszaporodnak a kutyák? Az állategészségügy feladata lenne mindez, de senki nem teszi a dolgát – jegyezte meg rosszallóan Orendi Éva, sajnálattal hozzáfűzte: az alapítvány nem számíthat különösebb támogatásra a lakosság részéről. A menhely gondját viselők rámutattak: a 2%-os jövedelemadó-felajánlásokból másfél hónapig lehet üzemeltetni a menhelyet. Jelenleg négy gondozó, egy orvos és az ügyvezető dolgozik fáradhatatlanul a kisállatok ápolásán. Önkénteseket szívesen fogadnak. A gondozók ugyanakkor nemcsak a fertőzések miatt játszanak labirintusjátékot, hanem lelkileg is át kell lendülniük egy-egy szenvedő állat látványán. Felelősségvállalás helyett hárítunk Száva Emese arra kéri a lakosságot, hogy ha kóbor vagy beteg állatot találnak, ne vigyék rögtön a menhelyre, hanem ideiglenesen fogadják be a jószágot. – Biztos van mindenkinek egy kis hely a kert sarkában egy-két hét erejéig. Ez óriási segítség lenne nekünk, hiszen a kapacitásunk véges – mondta Emese, aki külön kitért arra is, hogy a mostanában elterjedt közösségi oldalon való sopánkodás nem nyújt segítséget, itt tettekre van szükség. Az alapítvány vezetői szerint a kutyák segítése közös feladat, és az ivartalanítás nem ördögtől való dolog, sőt ez jelenti a megoldást. – Ideális körülmények között egyetlen kutya sem kerülne menhelyre. Sajnos nem ilyenben élünk. A székelyeknél a medve nem játék. Hát a kutya se legyen az! – fogalmazott Száva Emese. Keresztes Bea