Hirdetés

Felelős szülőként

HN-információ
  Felelős szülőként fontosnak tartom, hogy a gyermekemet tanító pedagógus be legyen oltva. Úgy, ahogy felelős szülőként, gyermekként én is beoltattam magam. Felelős szülőként azt is fontosnak tartom, hogy a gyermekem iskolába járhasson, és ne csak képernyőn keresztül láthassa az osztálytársait, miközben már egy hét vakáció után eleped a gyermektársaságért. Felelős felnőttként ugyanakkor igazságtalannak tartom, hogy az iskolák, napközik újraindulását az ott dolgozók átoltottságához kötötték. Kétségbeesés- és kapkodásszagú ez a rendelet, úgy tűnik, ahhoz nyúlnak, amihez nyúlhatnak, ahonnan némi eredményt remélhetnek, miközben ahhoz, amihez kellene, nem mernek. Kismilliószor hallottuk, hogy a korlátozásokat, az oktatásra vonatkozókat is a közösségi fertőzöttségi arányokhoz kell kötni, közben pedig azokat a lepéseket, amelyek a közösségi fertőzöttségi arányokat hosszú távon hatásosan csökkentenék, mintha nem mernék meglépni. Igen, az egyes ágazatokban dolgozók számára kötelező oltásra gondolok. Mert hol van abban logika, hogy az asszisztens, aki engem vagy a gyermekemet kezeli, teheti ezt oltatlanul, vagy hogy a pincér és az állatkerti pénztáros, a boltos zöldkártyát kér tőlem, miközben ő nincs beoltva. És ha a pedagógusokat ki lehetett tenni ennek a nyomásgyakorlásnak, amit ez a hatvanszázalékos szabály jelent, akkor ezek után igazán nem lehetnek már erkölcsi skrupulusai semmilyen kormányzatnak a további hasonló lépések meghozatala kapcsán. A „felelős szülős” bejegyzések azután lepték el a közösségi oldalakat, miután meghozták az iskolák, óvodák indítására vonatkozó, a személyzet hatvanszázalékos átoltottságát feltételező szabályt. Sokan fejtették ki akkor, hogy felelős szülőként mit gondolnak és mit tartanak fontosnak, illetve mit nem tartanak fontosnak a pedagógusok részéről. Sok a határozott vélemény, Covid-témában pedig pláne. És mind nagyon felelősek és felelősségteljesek vagyunk. Ezzel a felelősséggel viszont nemcsak a magunk és családunk irányába kell élnünk, hanem a közösségünk irányába is felelőséggel tartozunk. Ezt már régebb is sokat hallottuk emlegetni, igazi tétje azonban most, járvány idején van ennek. Hisz az én egyéni döntésem közvetlenül befolyásolhatja a mellettem élők egészségét. És azzal, hogy én milyen, mekkora felelősséget vállalok fel, az ő életüket, tanulását, munkáját is befolyásolom, úgy, ahogy még soha azelőtt. Nagy dolog a felelősség. Fel kell nőjünk hozzá!

R. Kiss Edit



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!