A bányaipar is azon gazdasági ágazatok közé tartozott, illetve tartozik, amelyek az utóbbi 30 esztendő során mélyrepülésben leledzettek. Igaz, voltak kivételek is, főleg az energiahordozók és kőbányászati kitermelés tekintetében. Országos viszonylatban ma már nem is igen van jelentősebb bányakitermelés, még a szénbányászatban is egyre kevesebb. A dolgok ilyenszerű alakulásában kiütköztek objektív és szubjektív természetű tényezők egyaránt. A végeredmény pedig az, hogy még a jelentős tartalékokkal kecsegtető lelőhelyek, bányák is jobbára tetszhalott állapotban találtatnak. Most úgy tűnik, hogy bekövetkezhet egy másabb fordulat, azaz egykori bányák újranyitására kerül(het) sor… Az elmúlt héten a stratégiai beruházásokkal kapcsolatosan került sor egy nagyszabású szakmai értekezletre a fővárosban. Annak során jelentette be Nicolae Bădălău gazdasági miniszter, hogy az 1989-től errefelé bezárt 530 bánya közül számosat újranyitnak, sőt Orotva-Salamás övezetében, azaz megyénkben 3 bánya újranyitására sor is került. Emlékeztetnénk, hogy a Gyergyóditró községhez tartozó Orotva és Salamás község központi területének egy részét felölelő periméterben egykor volt kitermelési tevékenység, arról viszont nem sokat tudunk, csak annyit, hogy ritkafémeket bányásznak, de hallani lehetett uránbányászatról is. (Az pedig nem ott volt, hanem Tölgyes periméterében, s annak esetében is két évvel ezelőtt felvetődött az újranyitás szándéka, s tudtunkkal nem vesztette el aktualitását.) A miniszter arról is szólt, hogy az orotvai három bánya a szaktárca koordinálásában lévő Radioactiv Mineral Măgurele Rt. kötelékeibe tartozik. (Ennek az állami érdekeltségű cégnek a székhelye a Bukarest melletti Măgurele településen van, tevékenységi körébe tartozik az uránérc feltárása és kitermelése, illetve annak elsődleges feldolgozása, valamint a nukleáris kutatás.) Következésképpen fel sem vetődhet a kitermelés haszonbérbe adása, mint ahogy azt meglebegtette az egyik hazai napilap. A miniszter nem részletezte, hogy milyen ércek kitermeléséről van szó, csupán annyit említett, hogy ritkafémekről, és az ottani lelőhelyeket ígéretesnek értékelte. „Van nekünk európiumunk, egy igen ritka érc, amelyet a félvezetőknél használnak, pontosabban az akkumulátorok hűtési rendszerénél. Ezek a ritka anyagok minket a világ térképére fognak helyezni…” – így a tárcavezető. Ezek szerint, és ha minden igaz, akkor a nagyszabású bányaújranyitási akció Hargita megyében veszi, pontosabban vette, kezdetét. Értékes tartalékok... A tárcavezető a konferencián elhangzott expozéjában részletesen kitért Románia ásványtartalékainak ismertetésére, valamint a bányaipar terén foganatosított és foganatosítandó intézkedésekre. Többek között megemlítette azt, hogy Románia 400 tonna aranyon „ül”, és amikor ezt mondja, nem gondol Verespatakra. Hozzáfűzte azt is, hogy a becslések szerint az ezüsttartalék 2800 tonnára tehető, a rézérctartalék pedig több tízezer tonnára. Ez utóbbi kapcsán utalt arra, hogy a két állami érdekeltségű cég, a nagybányai CupruMin Rt. (amelyhez annak idején tartozott az egykori balánbányai rézbánya is) és az új moldovai MoldoMin Rt. Európa harmadik legnagyobb réztartalékát képezik. Kitért arra is, hogy országunk a kobalt és grafit esetében is lelőhelyekkel rendelkezik, Európában egyedüliként, s a világon is csak néhány országban folyik kobalt- és grafitkitermelés. Ebben az összefüggésben említést tett arról is, hogy a nagyon ritka ásványi anyagokra vonatkozóan csak az idén 27 feltárási engedélyt bocsátottak ki. A rézkitermelés kapcsán szólt arról is, hogy a MoldoMin Rt. már 2013 óta felszámolás alatt áll, az ügyintézést feltételezései szerint, valaki, valakik megpróbálták „lefagyasztani”. Elképzelései szerint a CupruMin és a MoldoMin között létre kell hozni egy projektvállalkozást, s annak révén fellendíteni a hazai rézérckitermelést. Rézbányászat jelenleg csak a CupruMin Rt. keretében zajlik, a kitermelt rézércet pedig konténerekben szállítják Kínába. (Többek között amiatt, mert a rézércfeldolgozási kapacitásokat már jó ideje felszámolták.) Bányabezárások Említettük, hogy a hazai bányaipar mélyrepülése immár 25-30 éve tart, de a kicsúcsosodás 2006-tól indult be, amikor is az egykori gazdaság- és kereskedelemügyi minisztérium benyújtott a kormánynak egy bányabezárási programot, amelyben 50 bánya bezárása szerepelt és 23 bányakitermelés tevékenységének a megszüntetése az esztendő végéig. 2006-tól errefelé a 408 „életképtelen” bányakitermelésből 142-t zártak be. A szóban forgó intézkedések gyakorlatba ültetése körülbelül 430 millió dolláros költséget jelentett, majd utólag még 100 millió lejt igényeltek a bezárt, illetve felfüggesztett bányák és kitermelések őrzésére, állagmegőrzésére és bizonyos karbantartási munkálatokra. Legutóbb 2016 novemberében utalt ki az akkori kormány jelentősebb összeget a bányabezárásra, elfogadva egy memorandumot a Zsilvölgyi Bányabezárási Országos Kereskedelmi Társaság (SNIMVJ) állami támogatása módosítására vonatkozóan, ilyenképpen pedig belefoglalódott a Hunyadi Energetikai Komplexum (CEH) két újabb bányájának a bezárása. Egyébként a bányabezárások, mindenekelőtt a szénbányák bezárása tekintetében Romániának is szem előtt kellett tartania az Európai Bizottság 2010/787-es döntését, amely értelmében a tagállamoknak csökkenteniük, illetve meg kell szüntetniük a szénbányászati szektor állami támogatását (szubvencionálását) és tiszteletben kell tartani a versenyszabályokat. Ugyanakkor lépéseket kell tenni a környezetszennyező széntüzelésű hőerőműveket illetően is. (Az uniós szabályzók értelmében az állami támogatás szintjét oly módon kell „méretezni”, hogy az azt haszonélvező kitermelő egységek által leszállított szén ára ne legyen kisebb, mint a más államokból származó hasonló minőségű szén ára.) Mélyrepülést említettünk, s ez megmutatkozik a bányaiparban foglalkoztatottak száma alakulása tekintetében is: 1997-ben ez az ágazat még 175 872 főt foglalkoztatott, 2006-ban mintegy 48 519-et, 2010-ben 23 000-et, jelenleg pedig mintegy 16 000-et. Hecser Zoltán