Számos hasznos információval szolgált a csíkszentmártoni templom padlócseréje során végzett régészeti felügyelet – tudtuk meg Botár Istvántól, a Csíki Székely Múzeum szakemberétől. Sikerült az 1802-ben lebontott gótikus templom alaprajzát meghatározni és a még korábbi templomhajót is azonosítani.

  [caption id="attachment_4112" align="aligncenter" width="620"] Korábbi szentély alapja. Feltáratlan múlt Fotó: Balázs Árpád[/caption] Van egy korai hajónk, ami a gótikánál korábbi, majd a 14–15. században épült egy sekrestye és utólag, a 16. században felépült az a gótikus szentély, ami 1800-ig szolgálta a gyülekezetet – foglalta össze a korábbi csíkszentmártoni templomelődök feltételezett keletkezéstörténetét Botár István, miközben a látványosan kirajzolódott alapfalakat, pilléreket, szentélyt, mellékoltárokat mutatta a mai templom belső terében. A templomból ugyanis néhány hete felszedték a padlót, kihordták az üregeket megtöltő földet, törmeléket, így kirajzolódtak a korábbi épületnyomok. – Ez nem igazi ásatás – hangsúlyozta a régész. – Összesen négy napunk volt arra, hogy amit lehet, felmérjünk, megkaparjuk az omladék tetejét, s amit látunk, lerajzoljuk, lefotózzuk, ugyanis a hatósági engedélyben régészeti felügyelet szerepel. Ehhez képest elég sok mindent megtudtunk az előzményekről, de arra, hogy a kriptát vagy a korai szentélyt feltárjuk, nincs esély. Botár István elmondta, hogy Csíkszentmárton templomát először a 14. századi pápai tizedjegyzék említette, de a korabeli templomból semmi nem maradt meg, vagy legalábbis nem tudtak róla. A késő középkori gótikus templomból megmaradt viszont a keresztelőmedence, illetve a középső oltárnak a Madonna-szobra. Ezek ma is láthatók a templomban. Az írott forrásokból azt is lehetett tudni, hogy a középkori templomot 1802 körül bontották le, és a mostani építését 1814 körül fejezték be. – Most számítottunk arra, hogy alapfalakat találunk – részletezte a szakember. – Már a törmelék kihordása közben feltűnt egy sokszögzáródású gótikus szentély a hozzá tartozó oltárral. Az oltár előtt valószínűleg kripta maradványai találhatók, és aminek különösen örülünk: kiderült, hogy a gótikus szentély egy korábbi hajóhoz csatlakozik. Ez elég tekintélyes méretű, nagy hajó, valószínűleg Árpád-kori, de közelebbit egyelőre róla nem tudunk. Ami még fontos, hogy a szentélynek terrakotta boltozata volt, megtaláltuk a hozzá tartozó támpilléreket is. Az északi oldalon nem építettek támpillért, hanem egy sekrestye falai támasztották meg a boltozatot, véli a régész, aki felhívta a figyelmünket két középkori mellékoltárra, amelyeket a most előkerült lépcsőkön lehetett megközelíteni, és amelyeken nagyméretű szobrok álltak. Az előző járószintet viszont nem lehetett feltárni, a 30 cm-es földréteg kihordása után is legalább egyméteres törmelékréteg borítja. – Valószínűleg ugyanaz történt, mint a somlyói plébániatemplomban, a bontáskor a köveket elhordták, de ami beomlott, azzal nem foglalkoztak – véli Botár István. Amíg a régész magyarázott, látogatók érkeztek a templomba: sokan látni szeretnék ugyanis ezt a mindössze néhány napra felbukkanó múltat, elképzelni a maihoz hasonlító, de arányosan kisebb templomot, színes freskóival (a fellelt faldarabokból erre lehet következtetni), boltozattal, s az eredeti helyén maradt nyugati falával. A következő napokban ugyanis ismét eltűnik mindez, és új padló takarja tovább a titkokat. – Úgy lesz feltöltve minden, hogy semmi nem sérül és védve lesz. Fontos, hogy most már ismerjük a középkori gótikus templom teljes alaprajzát, és azt is biztosan tudjuk, hogy volt egy, a gótikusnál korábbi templomhajó, még ha a pontos korát nem is ismerjük. Talán majd egyszer lesz mód a feltárására – reménykedik Botár István. Daczó Katalin