Fejlesztés
Minap kommunikáció szakos hallgató szegezte nekem a kérdéseket: Miért fontos a helyi fejlesztések téma itt Hargita megyében? és Miért szerepel évente közel 400 újságcikk erről a témáról a napilapban? Meglepett a szám, de nem kételkedem a fiatal kolléganő adatában, szerinte ugyanis ennyit számolt össze a lap tavalyi számaiban. S a fejlesztés címszó alá sorolható írások magas száma is arra vall, hogy nálunkfelé azért téma a vízvezetés és csatornázás, a derítőállomás építése, a hulladékgazdálkodási infrastruktúra megvalósítása, a középületek – iskolák, művelődési házak, kórházak és más egészségügyi létesítmények – építése vagy tatarozása és korszerűsítése, mert nagyon hosszú ideig itt nem történt semmi ezen a téren. Vagy ha történt is, kevésnek bizonyult. A Székelyföld fejlesztésének szükségességét már az 1902-es tusnádfürdői székely kongresszuson megfogalmazták a küldöttek, de az eltelt több mint egy évszázadban alig sikerült behozni valamit a nagyvilágtól vagy a közvetlen környezetünktől való lemaradásunkból. Itt sokkal később lett járható út, mint más vidékeken, sokkal kisebb volt a települések vezetékes vízzel és csatornahálózattal való ellátottsága, mint másutt, sokkal kevesebb pénzt fordítottak az oktatási, egészségügyi ellátási infrastruktúra építésére, mint az ország fejlettebb vidékein. A központi irányítás korában ide kevesebb pénz jutott fejlesztésekre, tehát bőven felgyűlt a bepótolnivaló. Így hát ne csodálkozzunk, ha őszintén örvend a lövétei ember annak, hogy aszfaltozott út szeli át a települését, vagy nagy dolognak tartják a falvak lakói a vezetékes vizet, a szennyvízcsatornát, értékelik a korszerűen felszerelt iskolát, rendelőt.
Tehát téma a beruházások, fejlesztések kérdésköre, mert nagyon ráfért a térségre a fejlesztés. Tény, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben nagyon sokat fejlődött a Székelyföld – korábbi önmagához képest. Ezért volt tavaly is 400-nál több, a fejlesztésekről szóló anyag lapunkban. A baj az, hogy fejlődésünk mértéke nem volt elegendő a felzárkózáshoz: körülöttünk a világ nem állt meg a fejlődésben, s mivel jobb alapokról indult, sokkal előbb tart, mint mi. S ez az előbb tartás azt jelenti, hogy munkahelyek is vannak, ipar létesült, szolgáltatások telepedtek a volt szocialista ipari platformokon, avagy zöldmezős beruházások eredményeként, a kisebb városok körül is – főként a nyugati határhoz közeledve látszik ez! – immár vadonatúj ipartelepek emelkednek, s a települések arculatán látszik, hogy lakóik gyarapodnak.
Lassan-lassan elérünk oda, hogy az élelmes településvezetőkkel rendelkező községek, városok már nem az infrastruktúra építésére, korszerűsítésére kell költsenek, nem iskolaépítésen és a kultúrház tatarozásán kell fáradozzanak, hanem azon kell legyenek, hogy a kormányzati forrásokból vagy uniós pályázatokból megvalósított beruházásokat fenntartsák, működtessék, az intézményeket tartalommal töltsék meg.
Az önkormányzati választásoknak ez lesz az igazi tétje, ugyanis sokkal több találékonyságot, szervezőkészséget és nagyobb közösségi összefogást igényel, mint az építkezés. Ha egy év múlva, netán az újabb mandátum végén is magas lesz a fejlesztésről szóló anyagok száma, akkor hosszú ideig a régió fejletlenségén lamentálhatunk…
Sarány István