Sokéves hagyományt ápolva az év első túráját az ünnepek, a mulatozások, az év végi elteltség ellensúlyozására szervezi az Erdélyi Kárpát-Egyesület Csíkszéki Szervezete. Így volt ez idén is, január első vasárnapján „józanító” kirándulásra hívták a természetjárás szerelmeseit. Nem könnyű visszarázódni a hétköznapokba az ünnepek után, ebben nyújt segítő kezet évek óta az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) Csíkszéki Szervezete azzal, hogy az új év első napjaiban „józanító”, fej-kiszellőztető kirándulást szervez tagjai számára. Nem volt ez másképp idén sem, az elmúlt vasárnap a Nagy-Somlyó hegyének felfedezésére hívták az érdeklődőket. Szép számmal gyülekeztek a túrázók vasárnap reggel a csíksomlyói borvízforrásnál, az indulás idejére több mint hatvanan gyűltek össze (köztük munkatársunk, e sorok írója is). Csíkszeredát még sűrű, tejfehér köd borította, amikor a népes csapat Kocsis György és párja, Balázs-Bécsi Rozália túravezetők köszöntőszavai után nekivágott a túrának. Az első megálló a Hármashalom-oltárnál volt, alant a várost borító ködtakaró lassan oszladozott, mire odaért a társaság. Felkészült vezetőnk minden állomásnál bemutatta a helyszínt és elmondott néhány érdekességet, így induláskor már megvitathattuk a csíksomlyói búcsú eredetét, valamint felidézhettük a pápalátogatás eseményét is, aminek hatalmas székelykapu állít emléket a Kis- és Nagy-Somlyó hegyek közötti nyeregben. A katolikus egyházfő ugyan nem ment át végül a kapu alatt, ám látványosságként kedvelt célponttá vált az építmény. Közös imát követően nekivágtunk a Nagy-Somlyó meghódításának. Több nemzedéket megszólító tevékenység Útközben Kocsis Györggyel váltottunk néhány mondatot az EKE jelenéről. A tapasztalt túravezető elmondta: aktív, hagyományőrző egyesületről van szó, több térségi szervezettel, számos lelkes taggal. A kiránduláson is látható volt, hogy a túrázás, a természetjárás több generációt is megszólító tevékenység, legalább háromféle korosztály rótta a kilométereket ezen a vasárnapon is. Túravezetőnk kiemelte, a kirándulások célja a természetjárás mellett a honismeret gazdagítása és a környezetvédelem. Ez a hármas jelszó jellemzi az egyesület tevékenységeit, tudtuk meg. Aki kedvet kapna a túrázáshoz, nem kell sokat várnia a megfelelő alkalomra, „szezonban” heti rendszerességgel indulnak EKE-túrák a környéken és távolabbi célpontok felé is. Ebéd a pusztán Úti célunk ezúttal a Nagy-Somlyó-hegy 1035 méteres csúcsa volt, melyet több megállóval közelítettünk meg. Előbb elértük a Kígyók pusztáját, majd a csúcshoz vezető kaptatótól még egy kis kitérőt tettünk a Kő-osztováta elnevezésű helyre, amelynek legendáját is meghallgathattuk vezetőnktől. A csúcson található geodéziai alappont és a hozzá tartozó vasépítmény többeket arra sarkallt, hogy magasabbról is körülnézzenek, ám a fel-feltámadó szél több vállalkozót elbátortalanított. A kötelező jellegű csoportkép elkészülése után visszatért a társaság a már emlegetett Kígyók pusztájára, ahol a vezetőnk javaslatára magunkkal hozott ágakból egy-kettőre tűz kerekedett, és hagyományosan szalonnasütéssel, majd ebéddel folytatódott a túra. Jólestek a finom falatok, közben, józanodás ide vagy oda, egy-egy lélekmelegítőt tartalmazó üveg is előkerült, koccantak a kis poharak. Az időjárás is kegyeibe fogadta a kirándulókat, ragyogó napsütésben költhettük el az ebédet, ami után már csak az volt hátra, hogy megemlékezzünk az elmúlt évben eltávozott egyesületi tagokról, majd László Csaba szavalata után a másik irányban megkerülve a hegyet értünk vissza a kiindulási ponthoz. Ahogy Kocsis György fogalmazott, „minden túrának van eleje és utója”, azaz kezdete és vége. Így a csíksomlyói borvízforrásnál mondtunk búcsút egymásnak és köszönetet vezetőnknek.

Farkas Endre