A pedagógusok többnyire olyan képzést kapnak, amellyel jól boldogulnak az átlagosnak vagy átlagon felülinek mondható társadalmi környezetben. Azonban arra már kevésbé készítik fel őket, hogy a hátrányos helyzetű közösségek specifikus gondjaival is megbirkózzanak. Erre a problémára kínál szakmai választ az Utak és hidak című módszertani kézikönyv, amelyet a hétvégén mutattak be az Esélyteremtő együttműködési hálózat kialakítása című Erasmus+ projekt hétvégi, csíkszeredai zárókonferenciáján. [caption id="attachment_88729" align="aligncenter" width="1000"] Tanuló pedagógusok. Folyamatos képzés Fotó: Kristó Róbert[/caption] Dr. Tre­tyák Magdolna szakmai vezető projektbemutató előadásában hangzottak el a fenti gondolatok. Az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet pedagógiai szakértője elmondta: az volt a céljuk, hogy kelet-közép-európai esélyegyenlőségi hálózatot hozzanak létre, a hátrányos helyzetű gyerekek oktatása ugyanis általános gondja a pedagógus szakmának. A projekt során felmérték, hogy valós igény van a hátrányos helyzetű vidékeken szakmai továbbképzésekre, ugyanis az elérhető hagyományos képzések nem készítik fel az oktatókat ezekre a kihívásokra. Az Utak és hidak című módszertani kézikönyv egyébként román és szlovák fordításban is megjelenik. A kötet előszavában úgy fogalmazott: „A könyv szerkezetének meghatározásakor szem előtt tartottuk a praktikusság kérdését, azt, hogy a gyakorló pedagógusok minél könnyebben és minél előbb közel kerüljenek a tartalomhoz, amelyet saját környezetükben közvetlenül hasznosítani tudnak”. A konferencia megnyitóján Bu­rus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke elmondta: bármilyen hátárnyról is legyen szó, az elsősorban a roma gyerekeket érinti. A rendszer nem tud róluk, a lemorzsolódásuk pedig az iskolák létezését is veszélyezteti. Görbe Péter, Hargita megye főtanfelügyelője úgy fogalmazott: a hátrányos helyzetű gyereknek olyan sok akadállyal kell megküzdeniük, hogy jól jön bármilyen projekt, amely felzárkóztatja őket. A projekt főpályázója a budapesti Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet volt, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a rimaszombati Ternipe Alapítvány (Felvidék), a nyírteleki Gyerekekért SOS 90’ Alapítvány pedig partnerintézményekként vettek reszt az oktatási programban. Kiss Előd-Gergely