Hétvégén az epilepsziások melletti szolidaritását fejezte ki a világ, az erre a célra megnevezett világnapon a lila színnel hívták fel a figyelmet a betegségre és az ebben szenvedőkre Csíkszeredában is. Dr. Mihály István neurológus szakorvost, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház neurológiai osztályának munkatársát bemutatkozó interjújában erről a betegségről, tünetekről, kezelési lehetőségekről kérdeztük. – Melyek az epilepszia leginkább jellemző tünetei? – Az epilepsziának egyes esetekben nagyon jellemző, nyilvánvaló tünetei vannak, más esetekben viszont épp ellenkezőleg. Például egy nyilvánvaló epilepsziás rohamtípus a tónusos-klónusos roham. A tónusos azt jelenti, hogy megfeszül az izomtónus, a klónusos pedig rángást jelent, vagyis a feszüléssel egyidejűleg izomrángás is zajlik. Ez egy laikus számára is egyértelműen észrevehető, ilyenkor a páciens „rángatózik”. Ez érinthet egy végtagot, ilyenkor fokális rohamról, vagy az egész testet, ilyenkor pedig generalizált rohamról beszélünk, és ez eszméletvesztéssel is jár. E rohamok mellett gyakoriak a nem tónusos-klónusos rohamok, amelyek sokkal árnyaltabb képet mutathatnak. A fokális roham az agynak csak egy adott régióját érinti, és annak függvényében produkál tüneteket, hogy ez a roham az agy melyik területén zajlik le. Például, ha a látókéregben zajlik le, akkor az epilepsziás roham során a személy pöttyöket, vonalakat, színeket láthat, vagy elhomályosodik a látása. Ha az agynak a belső szerveket irányító területén zajlik a roham, akkor például a gyomorban pillangóérzést, intenzív bélműködést, felgyorsult szívverést okozhat. Ezeket vegetatív rohamoknak nevezzük. Ha az agynak az időérzékelését irányító részét érinti a roham, lehet déjà vu érzésünk, vagyis amikor azt érezzük, hogy már átéltünk, láttunk hasonlót, vagy jamais vu érzésünk, amikor egy ismert helyzetet ismeretlennek élünk meg. Ugyanezen agyterületen jelentkező roham memóriazavart is okozhat. Előfordulhat a végtagon vagy arcon, száj körül érzett bizsergés, hangyamászás-érzet is, ha az érzőközpontot érinti a fokális roham. A felsorolt tünetek néha normális körülmények között is, de más neurológiai betegségeknél is jelentkezhetnek, ezért is fontos szakemberhez fordulni. Ami még gyakori és nagyon fontos az epilepsziás rohamok szempontjából, az az eszméletvesztés – ezzel is megnyilvánulhat az epilepsziás roham. Előfordul az is, hogy a beteg úgymond elbambul két-három másodpercig, nem veszíti el az adott testtartását, a szeme nyitva van, de nem emlékszik arra, hogy elbambult, ha hozzászólnak, nem válaszol. Ezt absence-rohamnak nevezik, és fiataloknál gyakoribb, de van olyan eszméletvesztéses roham is, amikor a páciens petyhüdten összehullik. – Ezek szerint nagyon széles a tünetek palettája. Mikor kell orvoshoz menni? – Valóban nagyon széles, azt szokták mondani, hogy az epilepszia ablak az agyra, nagyon sokat tanult az agykutatás, a neurológia az epilepsziás betegek tünettanából, a tünetek felismeréséből és a fokális rohamok lokalizációjából. Általános szabály, hogy ha a beteg úgy érzi, hogy orvosi segítségre van szüksége, vagy pedig a beteg családtagjai, környezete is úgy látja, akkor orvoshoz kell fordulni. Két életkorban csúcsosodik ki az epilepsziával diagnosztizáltak csoportja: gyerek- és kamaszkorban, illetve az idősebbeknél, hatvanéves kor felett. Orvoshoz kell fordulni minél hamarabb egy eszméletvesztés után, de egy tónusos-klónusos rángógörcs után mindenképpen, ez sürgősségnek számít. Érdemes szakembert felkeresni, ha a beteg bármilyen fent felsorolt tünetet észlel (például végtagi bizsergés, memóriazavarok, gyakori déjà vu, egyik végtagon jelentkező rángás, gyakori elbambulás, pillanatig jelentkező képek, hangok stb.), vagy ha bármi olyan érzetet tapasztal, amit korábban nem észlelt, illetve amit a környezete vesz észre. – Ismert az epilepszia kialakulásának az oka? – Két részre osztjuk az epilepsziás betegségeket az okuk alapján, elsődleges, primer, illetve másodlagos, szekunder epilepsziákra. Az elsődleges epilepsziák okát nem ismerjük, ez elég gyakori, és főleg a fiataloknál fordul elő. A tudomány fejlődésével nagyon sok primer epilepsziának derült ki az oka, és ezáltal átkerültek a másodlagos kategóriába. Ebben a mágneses rezonanciának nagyon nagy szerepe volt, mert sokkal nagyobb részletességgel látjuk az agyi struktúrákat. Ezáltal egy olyan pici fejlődési rendellenesség az agyban, ami nem okozott addig semmilyen tünetet, de, mondjuk, okoz egy epilepsziás rohamot, például az illető 18 éves korában, modern mágneses rezonanciás vizsgálattal látható. Ezen túl az elmúlt években nagyon sok olyan epilepsziáról, amelyről korábban azt gondolta a tudomány, hogy nincs oka, kiderült, hogy genetikai hátterű. Gyermek- és fiatalkorban a genetikai epilepsziák mellett születéskor kialakuló problémák is, mint hipoxia, szülési trauma, fertőzés, anyagcserezavarok, okozhatnak rohamokat. A szekunder, tehát ismert kiváltó okú epilepsziák főként időskorban fordulnak elő, és társbetegségekhez kapcsolhatók, például stroke, daganat, agyiér-malformáció, fejsérülés stb. Stroke-os betegnél az agyi történés után akár az akut fázisban, akár később is jelentkezhet epilepsziás roham. Időskorban gyakoribb az agydaganat, míg a fejsérülés és anyagcserezavarok (például alacsony vércukorszint, alacsony vérnátriumszint stb.) bármely korosztályban okozhat rohamot. Fontos és egyáltalán nem elhanyagolható, hogy a túlzott és főleg hosszú távú krónikus alkoholfogyasztás és/vagy annak hirtelen megszakítása is epilepsziás rohamhoz vezethet, úgy, ahogy a bizonyos drogok fogyasztása is. Ezen túl, az arra hajlamosaknál az alvásmegvonás, villogó fények, túlzott koffein- vagy csokifogyasztás is kiválthat rohamokat. – A kórház sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy az epilepsziás esetek mintegy hetven százaléka jól kezelhető. Azokban az esetekben működik jól a kezelés, amikor ismert az ok? – Nagyon érdekes, hogy nem feltétlenül. Előfordul, hogy ugyanazzal az ismert kiváltó okkal küzdő betegek (pl. agydaganat) másként reagálnak a kezelésre. Erről, hogy mi ennek az oka, keveset tud még a tudomány. Hangsúlyoznám ugyanakkor, hogy az epilepszia inkább kezelhető, mint gyógyítható. Néhány esetben, például, ha agyi parazita vagy egy anyagcserezavar okozta az epilepsziás rohamot, és azt kikezeljük, vagy ha műthető daganatról van szó, és azt kiműtik, akkor mondható, hogy gyógyítható, de ettől függetlenül azt mondanám, hogy többnyire inkább kezelhető betegségről van szó. A pácienseink hetven százalékánál a gyógyszeres kezeléssel el lehet érni, hogy egyáltalán nem lesz rohamuk. Ez nagyon fontos arány, a neurológiában kevés betegség kezelhető ilyen jól. Az esetek fennmaradó harminc százaléka részlegesen vagy egyáltalán nem fog reagálni a kezelésre. Például, lehet ezen betegek között olyan, akinek mondjuk háromévente lesz egy rohama, ami nem olyan rossz arány. Az epilepszia kezelésére több mint húsz különböző gyógyszer van már a piacon, illetve folyamatosan kísérleteznek újabbak kifejlesztésével, így évről évre jelennek meg új gyógyszerek, tehát ennek a harmincszázaléknyi betegnek is van esélye hatásos kezelésre a jövőben. Körülbelül húsz éve kísérleti jelleggel elindult Nyugat-Európában, és most már Kelet-Közép-Európában is elérhető bizonyos gyógyszeresen nem kezelhető betegek számára az epilepszia sebészeti jellegű kezelése is. Például van egy fajtája az epilepsziának, a temporális (halánték-) lebenyből induló epilepsziás roham, amely nagyon gyakran rezisztens a gyógyszeres terápiára. Ezen betegek diagnosztizálására a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban levő korszerű EEG-készülék alkalmas lehet, illetve arra is, hogy eldöntsük, kik azok a páciensek, akiket Bukarestbe vagy Budapestre műtéti kezelésre tovább tudunk küldeni. A műtéti kezelés nyomán rohammentessé válhatnak a betegek, vagy nagy arányban csökkenteni lehet a rohamok előfordulását. Van még egy kezelési eljárás: elektródákat ültetnek az agyba – ezt szintén az említett fővárosokban –, és ezzel stimulálják az agyat, ami szintén csökkenti a rohamok számát. Tehát nemcsak gyógyszeres kezelés létezik, és biztos, hogy a jövőben nőni fog azon jelenleg még részlegesen kezelt epilepsziások száma, akiknek hatásos kezelést lehet nyújtani. – Tehát érdemes orvoshoz fordulni… – Igen, mert sokféle megoldás van. Mivel az epilepsziának sokféle arca van, és sok gyógyszer áll rendelkezésre, nagy türelemre van szükség a megfelelő kezelés megtalálásához, mind az epilepsziával élő személy és annak családja, mind pedig az orvos részéről. Gyakran hosszú hónapokba, évekbe telik, amíg megtaláljuk azt a gyógyszert vagy gyógyszereket, amelyek a páciens számára ideálisak. Ezért jó kommunikációra és bizalomra van szükség, hogy ha az első gyógyszerrel nem sikerült a rohamokat kiküszöbölni, akkor a páciens jöjjön vissza, ne gondolja azt, hogy az ő problémája megoldhatatlan, vagy nem jó helyre/orvoshoz ment. A jó EEG-készüléknek, mint amilyen van itt a kórházban, a kezelés beállításában is nagy szerepe van. – Januártól dolgozik szakorvosként a kórházban, hogyan vezetett ide az útja? – A pandémiás időszak elejétől jártam már ügyeletezni a kórházba, akkor vetődött fel több, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vonzáskörébe tartozó kórházban, hogy jól jönne segítség rezidensek részéről, és Csíki Éva doktornő kérésére vállaltam ügyeleteket. Lövétei születésű vagyok, így ezeket az ügyeletes alkalmakat hazajövetellel is össze tudtam kötni. Az osztályon dolgozó kollégákat már ismertem konferenciákról vagy rezidens korukból, ebben az időszakban még jobban megismertem őket. Jó véleményeket hallottam tőlük, és nagyon jó vélemény alakult ki bennem arról, hogy a kórház milyen irányba tart szakmai szempontból. Szintén kiemelném, hogy a velünk gyakran kollaboráló (radiológia, idegsebészet, kardiológia stb.) osztályokon dolgozó orvosok nagyon magas minőségi szinten művelik a szakmát, és nagyon hatékonyan lehet velük együttműködni – ez is nagyon megtetszett. Két évvel ezelőtt még nem gondoltam, hogy haza fogok jönni, viszont a feleségem is azt pártolta, hogy jöjjünk haza Székelyföldre. Előbb csak felvetődött bennem a gondolat, aztán egyre jobban megerősödött, hogy szeretnék én is hazajönni. Látván, hogy minden kolléga folyamatosan képezi magát, fejlődik, és azt, hogy milyen szinten van és milyen irányba tart az ideggyógyászat Csíkszeredában, úgy gondoltam, hogy számomra ez motiváló közeg lehet. Csíkszeredában jártam középiskolába, a Márton Áron Gimnáziumba, szeretem a várost, és sok barátom van itt, ezért úgy érzem, jó helyen vagyok. Az idejövetelre vonatkozó döntés két dilemma miatt volt nehéz. A rezidenciátussal egy időben elkezdtem a doktorátust is, amit még a rezidenciátus befejezése előtt be is fejeztem, témám az epilepsziás patkányok kezelése volt agyi mélyelektródás stimulálással. Mivel a kutatást nagyon megszerettem, és az egyetemen folytathattam volna a kutatási projektet, ezért az egyetem otthagyása az erről való lemondással járhat. Az ügyeletezési időszak alatt azonban azt tapasztaltam, hogy a csíkszeredai kórház nyitott arra, hogy klinikai tanulmányokban vegyen részt, vagy a Sapientia egyetemmel együttműködve preklinikai tanulmányokat végezzen, vagyis lehet, hogy ez a kapu nem zárult be. Vannak elképzeléseim, terveim arra vonatkozóan, hogy milyen klinikai tanulmányokat lehetne elvégezni, akár az epilepszia terén is, ami segítené a betegség megértését tudományos szempontból, illetve az ellátást helyi vagy akár világszinten. A másik ok, hogy az egyetemi oktatásba is bekapcsolódtam, öt évig voltam tanársegéd, és beleláttam, hogy az erdélyi magyar orvosi és gyógyszerészeti oktatás jövőjét nehéz biztosítani, ha a fiatalok lelépnek Marosvásárhelyről. Ezzel a lelkiismeretemben még nem számoltam el, de keresem a lehetőségeket, hogy segítsem őket. Úgy jöttem haza, hogy meg akarom mutatni az egyetemi mentoraimnak, akikkel együtt kutattunk, hogy itt is lehet, és akár egy marosvásárhelyi kutatási projekt része is lehet majd a csíkszeredai kórház neurológiai osztálya. Tehát távlatilag sok lehetőséget látok kórházunkban, térségünkben.

R. Kiss Edit