enyhe havazás
borús égbolt
Ennyi elég?
A közösségi média felületein megjelenő információk 99,9 százalékára nincs szükségünk – olvasom a Cambridge-i Egyetem oktatójával készült, rendkívül izgalmas interjúban. Épp a laptop előtt ülve, egy közösségimédia-oldalon vég nélkül görgetve találtam rá. Nem tudnék vitatkozni a kijelentéssel, teljesen valósnak tartom, hogy jól meglennénk nélküle, sőt, akkor tennénk a legjobban, ha száműznénk a napjainkból.
Talán a kedves Olvasók közül is emlékeznek néhányan arra a magyar fejlesztésű közösségi oldalra, amelyet iWiW-nek hívtak, és megjelenésével új korszakot nyitott a kommunikációban. Leültünk az akkor még hatalmas méretű monitorok elé, és lázasan kutattunk az oldalon rég nem látott ismerősök, külföldön élő régi barátok, osztálytársak, tanárok és rokonok után. Olyan volt, mintha kitágult volna a tér, elmosódtak volna az országhatárok, hiszen egyetlen kattintással elérhettük a számunkra fontos és amúgy elérhetetlen messzeségben lévő embereket. Kommunikáltunk: párbeszéd volt ez, valódi érdeklődéssel a másik iránt, s amint kielégítettük a kíváncsiságunkat, kikapcsoltuk a számítógépet, és ügyes-bajos dolgaink után néztünk, amelyeknek nyilván semmi közük nem volt a virtuális térhez.
Ma másként történik mindez: csak a felület neve változott meg, vagy mi is, emberként? Hiszen már nem ismerősöket keresünk a közösségi médiában, hanem saját gondolataink tükörképét. Gyűlölködünk, kommentelünk, letiltunk, beszólunk, és egyetlen pillanatra sem tudunk elszakadni a virtuális örvénytől. Hajszálvékony, de nagyon éles vonallal választjuk el magunkat azoktól, akik másképp gondolkodnak, mint mi. Erre most épp a legjobb „ürügy” a világjárvány, amellyel kapcsolatban hamis információk végtelen tömege árasztja el az idővonalunkat, az elménket. Nem tudunk szelektálni közöttük, hogyan is tudnánk? Ebben a világban nincsenek erkölcsi normák, mindenki fel- és letölti, amit szeretne, megalapozatlan és jól dokumentált cikkek és videók hada várja, hogy elolvassuk vagy megnézzük őket, és elhiggyük, amit elénk tárnak.
Óvatosan lecsukom a laptop tetejét: azt hiszem, épp elég haszontalan információt kaptam ma is, ami csak szorongást és zavarodottságot kelt, hiszen sem a híráradatot, sem a gyűlölködést nem tudom megfékezni. Csak magamat tudom kivonni belőle.
Boncina-Székely Szidónia
_web.JPG)
