Hosszú volt ez az év, s még koránt sincs vége. Pedig, ha jobban belegondolunk, semmi nem történt, elmaradt minden olyan esemény, amit évtizedek óta megszoktunk és el sem tudtuk képzelni anélkül az évet. Talán azért is tűnik olyan hosszúnak és kilátástalannak ez az időszak, mert állóvízben tapogatózunk, a bizonytalanság érzésével lelkünkben. Másképp érzékeljük a valóságot, készenléti állapotba helyezkedve várjuk az ismeretlen és láthatatlan ellenséget. Jó ideig nem mehettünk közösségbe, és most sem javasolják.
Míg az elmúlt években a közösségi oldalak tele voltak távoli országokba kiránduló ismerősök fényképeivel, most mindenki régi képekkel nosztalgiázik, emlékekből él. Néhányan az itthoni hegyeket választják utazási célpontnak, úgy gondolva, kisebb a fertőzés kockázata, kevesebb az ember a hegyen. Ismerőseim jó része viszont nem mer kimozdulni, a koronavírusosok ijesztő számát tekintve inkább itthon ül és várakozik. Hogy mire? Talán arra, hogy a hírekben majd bemondják, mit kell tennie.
Nem vagyok vírustagadó, ám kalandvágyam sokkal nagyobb a félelmemnél. Egyelőre nem szeretnék emlékekből élni, újabb és újabb élményeket akarok begyűjteni. Ha rajtam múlott volna, a világ bármelyik részére elutazom, viszont két járatunkat is törölték, néhány tengerparti országba koronavírusteszt szükséges, ezért nem volt más választásunk, maradt a Fekete-tenger. A megfelelő higiéniai szabályokat betartva, remélem, semmi baj nem érheti az utazót. Nem tapasztaltunk semmi rendkívülit, pánikoló emberekkel sem találkoztunk. Mindenki normálisan viselkedett, sem az utcákon, sem a teraszokon, de a vízben sem húzódtak el egymástól az emberek. Csupán az üzletekben köteleztek a maszkhordásra, de ha otthon felejtettük, akkor sem volt baj, az ajtóban kiszolgáltak.
Ijesztgethetjük magunkat és egymást, de félelemben élni nem lehet. Azt mondják, hogy a lelkünk mélyén lévő félelem rombolja az immunrendszert, ami komoly megbetegedésekhez vezethet. Az egészséges félelem bizonyos szintig mozgósítja ellenállóképességünket, de a szív legmélyén lévő félelem hatalmas károkat okoz, roncsolja a keringést, akadályozza az elmét, hogy jó döntéseket hozzon.
Sokan félnek közösségbe menni, ezért a tengerpart vad, ám védett partszakaszait választják, arra nem számítva, hogy ott is hatalmas tömeg gyűlhet össze. Így jártak a hétvégén: szombaton több mint 13 ezren, vasárnap pedig több mint 6 ezren strandoltak illegálisan a Duna-delta Bioszféra Rezervátum védett tengerparti szakaszain. A rezervátum adminisztrációját ellátó szakemberek szerint óriási károkat okoztak az élővilágban, főként, hogy közel négyezer autót parkoltak le az értékes vegetációjú tengerparti dűnéken Vadu, Corbu és Midia környékén. Az adminisztrátorok szerint nem ez volt az első eset, hogy a vadkempingezők a tiltott részeken strandoltak.
Sokaknak az a vágya, hogy olyan helyeken üdüljenek, ahol közel vannak a természethez és a szociális távolságtartás is megoldható, viszont ennek nem szabadna azzal járnia, hogy agresszíven pusztítsák egy-egy természetvédelmi terület értékeit.