„Emberbaráti” új jogszabályozások: Kitágul a kedvezményezettek köre
A jogalkotás számára világszerte sokszor dilemmát jelent, jelenthet annak a mérlegelése, hogy egy törvény meghozatalánál milyen szempontok képezhetnek, vagy kell képezzenek prioritást. Például akkor, amikor egy társadalmi szempontból méltányos előírásnak óhatatlanul pénzügyi, fiskalitási vonzatai is vannak, a kettő közül melyik nyomhat többet a latban. A válasz az lehet, hogy helyzete válogatja: ahol futja a közpénzből (a különböző költségvetésekből), ott talán nem érdemes mérlegelni, de ha üres a kassza, akkor akár el is lehet napolni (illetve el is kell napolni) azt a „jótéteményező” intézkedést. Van egy harmadik verzió is, amellyel mostanság számolt a hazai törvényhozás: majd csak előkerül valahonnan az a pénz…
AHivatalos Közlöny október 18-i számában jelent meg két olyan törvény, amely társadalmi szempontból méltányosnak tűnik, tűnhet, ugyanakkor kedvezően érint egyes lakossági kategóriákat. Az egyik az orvosi ellátással, a másik pedig az egykori politikai üldözöttek, valamint etnikai okokból üldözöttek jogosultságaival kapcsolatos. Mindkettő a tegnapi naptól hatályba is lépett. A fentieken túl az is közös vonás bennük, hogy mindkettőnek van fiskális vonulata, az előbbi esetében ellentételezés nélkül biztosíthatók bizonyos orvosi szolgáltatások, az utóbbi esetében az egykori üldözöttek bizonyos adómentességei haláluk után „átruházódnak” azok gyermekeire. De lássuk a tényeket…
Kibővült az ingyenes ellátás köre
A múlt esztendő októberében az általános emberi jogokra, az azt szavatoló nemzetközi megállapodásokra, valamint a hazai jogszabályozási eljárások hézagos voltára való hivatkozással Bizgan-Gayral Mioara független képviselő asszony (a felvételen) egy törvényjavaslatot tett az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös törvény egyik szakaszának újólagos módosítása végett. Kezdeményezése (amelyet egyébként 162 honatya támogatott, köztük RMDSZ-es képviselők is) értelmében kitágult volna azon személyzeti kategóriák köre, akik egészségbiztosításban részesülnek, anélkül, hogy hozzájárulást fizetnének, illetve anélkül, hogy társfinanszírozásra lennének kötelezettek. Most már nem kell feltételes módot használnunk, ugyanis a masszívan támogatott kezdeményezése kedvező fogadtatásra talált a parlamentben, és viszonylag hamar megszavazásra is került, nevezetesen ez esztendő szeptember 18-án. Abban kivetnivalót az államelnök sem talált, ugyanakkor annak aláírásával nem sietett, kihasználva a rendelkezésére álló 20 napos időtartamot. A szóban forgó törvény a 2019/186-os számot viseli, s annak révén újólag módosították és kiegészítették a már említett, az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös törvényt, valamint újólag kiegészítették a páciensek törvényét, a 2003/46-os törvényt. A módosítások, illetve a kiegészítések értelmében ezentúl mentesülnek a társfinanszírozás hatálya alól azok a 18 és 26 életév közti fiatalok, akik tanulók, líceumi végzettek az egyetemi év megkezdéséig, a tanoncok és az egyetemisták, függetlenül attól, hogy realizálnak-e vagy sem jövedelmet. Ez az utóbbi szintagma kiegészítésként került bele a törvény szövegébe. A jövedelem tekintetében azonban meg kell jegyeznünk, hogy a mi olvasatunkban amennyiben olyan jellegű jövedelemről van szó, amelyek a szóban forgó személyzeti kategóriák esetében is megadózandóak és társadalombiztosítási hozzájárulásra kötelezettek, akkor természetes, hogy azok fizetendők. Mentesülnek a biztosításban hozzájárulás fizetése nélkül azok a román állampolgárságú személyek is, akik emberkereskedelem áldozatai, továbbá a fogva tartott, a letartóztatott vagy bebörtönzött személyek is, amennyiben nem realizálnak munkából származó jövedelmeket, nyugdíjat vagy másabb forrásból jövedelmet, azok, akik a fogvatartási vagy előzetes letartóztatási központokban „találtatnak”. Továbbá a 18 éves életkor alatti gyermekek, a terhes nők és a szoptató anyák és az emberkereskedelem román állampolgárságú áldozatai az egészségbiztosítás haszonélvezői hozzájárulás-fizetés nélkül is, akkor is, ha nem rendelkeznek személyi azonosító számmal. Ez a „mentesség” azonban csak egy évig érvényesülhet, attól az időponttól kezdődően, amikor először jelentkezik az a személy az egészségügyi szolgáltatónál. Ezek a személyek, amikor orvosi szolgáltatást igényelnek, nyilatkoznak arról, hogy nincsenek bejegyezve az anyakönyvi nyilvántartásokba, kivételt képezve a 14 éves életkort be nem töltött gyermekek és a fogyatékkal élő személyek, akik esetében a szóban forgó nyilatkozatot a kíséretükben lévő személyek fogalmazzák meg. Továbbá ezekben az esetekben az érintett egészségügyi szolgáltatást nyújtó entitásnak azon nyomban értesítenie kell a rendőri szerveket és a szociális gondozási szolgálatokat, azokat, amelyek területi illetékességi körébe tartozik az egészségügyi szolgáltató. Amennyiben a fentebb említett nyilatkozat utólag hamisnak bizonyul, akkor az bűnténynek minősül és alkalmazandó a büntető törvénykönyv megfelelő előírása.
Felvetődhet az a kérdés, hogy a felsorolt személyzeti kategóriák esetében miként realizálódik a nekik nyújtott orvosi szolgáltatások finanszírozása, azaz ellentételezése. Nos, a most megjelent törvény értelmében arra az egészségbiztosítási országos egységes alapból kerül sor az egészségügyi szolgáltatók és az egészségbiztosítási pénztárak között megkötött szerződés alapján. Utaltunk arra, hogy kiegészült a páciensek jogaira vonatkozó törvény is. Az arra vonatkozó 2003/51-es törvénybe beépült egy új szakasz, amely értelmében egyetlen páciens esetében sem tagadható meg az orvosi ellátás arra való hivatkozással, hogy születése nem jegyeztetett be az anyakönyvi okiratokba.
Örökölt adómentesség
A hatályos különleges jogszabályok (az utólag módosított és kiegészített 1990/118-as törvény- erejű rendelet, illetve a 2000/189-es törvénnyel jóváhagyott és utólag módosított és kiegészített 1999/105-ös kormányrendelet értelmében) az egykori politikai üldözöttek és az 1940. szeptember és 1945. március között etnikai okokból üldözöttek illetmények és különböző juttatások révén amolyan jóvátételben részesülnek. Ezek között szerepel a mentesség bizonyos helyi adók, nevezetesen a tulajdonukban vagy társtulajdonában lévő lakhelyként használt épület, az ahhoz tartozó terület, valamint a tulajdonában vagy társtulajdonában lévő szállítóeszköz adója alól. Országos viszonylatban az érintett személyek száma nem hivatalos értesülések szerint a százezret sem éri el. Ugyanakkor azok illetményeinek időnkénti indexálása tekintetében ugyancsak szűkmarkúnak bizonyultak a mindenkori kormányok. (Legutóbb a múlt esztendő decemberében megjelent 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet előírásai révén fagyasztották be a szóban forgó, de másabb jellegű illetmények értékszintjét.) Tekintettel arra, hogy egy igen megkésett jóvátételről és időskorú személyekről van szó, a múlt esztendő októberében Antoneta Ionita (a felvételen) liberális képviselő méltányossági és igazságossági szempontokból indulva ki bizonyos kedvezmények hatósugarát kiterjesztő törvényjavaslattal rukkolt ki, amelyet 21 képviselőtársa támogatott. Lényegében arról van szó, hogy a már említett három adómentességi jogosultság érvényben maradjon akkor is, ha a tulajdonjog az érintett személyről átszáll annak gyermekeire. Joggal feltételezhető, hogy a beterjesztő szem előtt tartotta az öröklési jogot. Viszonylag hamar átment a parlament két házán a módosító jellegű törvényjavaslat, s azt a képviselőházban szeptember 18-án egyöntetűen meg is szavazták. Az államelnök október 17-én aláírta a kihirdetési dekrétumot, s majd az azt követő napon jelent meg az a 2019/185-ös törvény, amely révén módosították az adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvénynek ama előírásait, amelyek értelmében mentesültek, illetve mentesülnek a már említett három adónem alól az egykori politikai üldözöttek és az etnikai okokból üldözöttek olyan értelemben, hogy az adómentesség a tulajdonjognak a gyermekeikre történő átruházás esetében is érvényben marad. Ennek az új törvénynek is meg van a maga fiskális vonzata, mert az adómentesség időtartama esetről esetre meg fog növekedni. Ez pedig bevételkiesést jelent a helyi költségvetés számára. Nem hinnénk, hogy nem tudnának a helyi tanácsok megbirkózni ezzel a gonddal…
Hecser Zoltán