borús égbolt
Elvonási tünetek
Egyszerűen nem éreztem jól magam, izzadt a tenyerem, remegtek a lábaim, fájt a fejem, és olyan ideges voltam, hogy legszívesebben összetörtem volna valamit, de akár bármit is. Elvonási tüneteim voltak. Megint, és sajnos egyre gyakrabban történik meg.
Beetettek, használtam, megszoktam, mi több, megkedveltem, fél év után meg kivonták a forgalomból. Én meg kerestem. Előre azt hittem, hogy a szokásos elköltöztetés, de nem, hiába kerestem, nem kaptam. Ekkor lettem ideges. Ettől meg izzadni kezdtem, éreztem, kifut a lábam alól a talaj, a vérnyomásom felugrott, majd dühös lettem. De nagyon. Aztán lenyugodtam, úgysem volt mit tennem, s mégis olyan üresen éreztem magam, mikor hazaértem...
Aztán megint bekaptam a csalit. Megvettem egy másikat, használtam, megszerettem, aztán azt is kivonták a forgalomból. Megint jött a düh, az izzadás, szóval minden olyan rossz, mint amikor elveszik a kedvenc játékszeredet. Újabb keresés, újabb találat, újabb megkedvelés… S azt is kivonták a forgalomból. Én elhiszem, hogy fejlődő és fogyasztói világban élünk, de miért van mégis az, hogy fél évnél tovább nem találsz meg egy-egy terméket az üzletek polcain? Miért akarnak engem folyton más-más termékre rábeszélni, hogy az új a jobb, a szebb, a modernebb, az olcsóbb? Értem én, hogy Trabant helyett Mercit kell venni, de ha én jól elvagyok a Trabival, tetszik nekem, kedvelem és elvisz A-ból B pontba, akkor miért kell erőltetni azt a sok-sok betűt – ABS, EBS, ESP, MGU-H, DRS, STB –, meg ülésfűtést, meg navit, meg egyéb kütyüt? (Apropó navigációs rendszer: tudják, hogy újabban miért nem jön a Google Street View a megyeszékhelyre? Utoljára, mikor itt voltak, eltévedtek a sok egyirányú utcában, és két órán át köröztek a városközpontban.)
Meguntam, hogy halnak néznek. Bedobják a csalit, bekapjuk, aztán hirtelen eltűnnek csalistól, botostól, mindenestől, s jön helyükbe egy újabb halász, s ez ugyanígy megy tovább. Én léptem: találtam egy olyan terméket, ami immár másfél éve bevált. Remélem, azt egyhamar nem vonják ki a forgalomból, mint a többit. De azért kérem vissza a kedvenc fehér és puha vécépapíromat!
Kopacz Gyula
