A kormányzatot illetően már elcsendesülni látszik az a vihar, amit kiváltott a február 4-én igen gyanús és vitatható körülmények között elfogadott 25 sürgősségi kormányrendelet, amelyek közül úgy szotyogtatva csak 19 jelent meg, illetve most már 20. Azok sorsa végérvényes még nem dőlt el, ugyanis a honatyáknak azt még „szentesíteniük” kell, azaz törvény révén megszavazniuk. Egyik-másik esetében ez nem tűnik egyszerűnek, mert a jelek szerint azok szövegét, illetve egyes előírásait érinteni fogják a parlamenti viták során. Február 18-án viszont bekövetkezett egy váratlan esemény… Anyilvánosságra hozottak száma némi hallgatás és csend után február 27-én 20-ra gyarapodott. Igen, mert a Hivatalos Közlöny aznapi számában jelent meg ama február 4-én elfogadott 2020/27-es sürgősségi kormányrendelet, amely révén újólag módosították és kiegészítették a kőolaj törvényét, a 2004/238-as törvényt. Hogy miért késlekedett a kormány, illetve az ügyvezető kormány ennek a jogszabálynak a közlésével, nem tudni, de mindenképp valami turpisság van a dologban, s ilyen körülmények között már azon sem kell csodálkoznunk, hogy a kormányrendelet II-es szakasza értelmében az „legkésőbb február 28-tól válik hatályossá”. Mindenképp furcsállandó ez az „előrelátás”. Még van egy érdekesség ebben a kormányrendeletben: annak megindokolási szövegrészében, akárcsak záradékában utalás van az Európai Parlament és Tanács ama 1994/22/EK irányelvére, amely a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szól. Abból pedig beépítették a minap megjelent sürgősségi kormányrendeletbe a 2-es szakasz (2)-es bekezdését. Hogy miért volt erre szükség hazai viszonylatban 26 évvel annak megjelenését követően, ugyancsak nehéz választ adni. Ám okkal feltételezhető, hogy valakinek valami eszébe jutott. Miről is van szó? Érdemes utalni arra, hogy mit tartalmaz a már említett irányelvnek a szóban forgó szakasza. Nos, annak értelmében a tagállamok fenntarthatják maguknak, hogy kijelölhessék területeik azon részeit, ahol a szénhidrogének kutatásával, feltárásával és kitermelésével összefüggő tevékenységek gyakorolhatók. Az ilyen tevékenységek végzése esetében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hozzájutás, illetve a tevékenység gyakorlása során a vállalkozások között semmiféle megkülönböztetés ne történjen. Ugyanakkor a tagállamok nemzetbiztonsági okokból megtilthatják az ilyen tevékenységekhez való hozzáférést és annak gyakorlását olyan vállalkozás számára, amely ténylegesen harmadik országok vagy harmadik országok állampolgárainak irányítása alatt áll. Kétségtelen, hogy nemzetbiztonsági szempontból bármelyik uniós tagállam számára fontos az irányelvnek eme előírása. Hogyan köszön vissza az irányelv vázolt szakasza a sürgősségi kormányrendeletben? A 2020/27-es sürgősségi kormányrendelet révén a 2004/238-as törvénybe bekerült egy új szakasz (a 31-es), amely előírása értelmében az illetékes hatóság nemzetbiztonsági okokból visszautasíthatja kőolaj-feltárási, -fejlesztési és -kitermelési műveletek koncesszionálását és gyakorlását olyan jogi személyiségek esetében, amelyeket ténylegesen harmadik országok vagy harmadik országok által oltalmazott magánszemélyek irányítanak. Amennyiben már megkötött és érvényes kőolajipari egyezményekről van szó, akkor az illetékes hatóság a nemzetbiztonsági okokra való hivatkozás alapján benyújtott kérésére kormányhatározat révén jóváhagyható lehet annak az egyezménynek az egyoldalú felbontása. Módosult a törvény ama 34-es szakasza is, amely rendelkezik a kőolaj-egyezmények révén megszerzett jogok és vállalt kötelezettségek átruházási lehetőségéről is. Ez idáig az „illetékes hatóság előzetes írásbeli jóváhagyásával” volt lehetséges. Ezentúl azt kormányhatározat révén kell jóváhagyni az illetékes hatóság javaslatára. Amennyiben mégis kormányhatározat nélkül átruházásra kerülne sor, az hivatalból semmisnek nyilvánítandó. Az esetleges művelet átruházását illetően azt előzetesen jelenteni kell az illetékes hatóságnak, s az a javaslat beterjesztésénél szem előtt kell tartsa az újonnan beépült szakaszba foglaltakat, s amennyiben nemzetbiztonsági okok merülnének fel, az nem javasolja az átruházást. Amennyiben a most beépült jogszabály-módosításokat nem tartja tiszteletben az érintett román vagy külföldi személyiség az, amely címzetese a kőolajipari egyezménynek, elveszti ezt a minőségét (több címzetes esetében mindannyian). Nos, ez a törvénymódosítás, illetve -kiegészítés február 28-tól vált hatályossá, s ilyenképpen a kőolajlelőhelyek kutatásával, feltárásával és kitermelésével kapcsolatos műveletek „odaítélésnél” szempont lehet, pontosabban szempont lesz a nemzetbiztonság kérdésköre is. Azt nehéz lenne egy kívülállónak megítélnie, hogy mikor és mely „harmadik ország” esetében indokolt érvényre juttatni ezt a szempontot.

Hecser Zoltán