borús égbolt
Elismerés
Erős volt a székelyföldi, ezen belül a Hargita megyei jelenlét az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szombati díjkiosztó gáláján: díjazottak és laudátorok egyaránt kerültek ki szűk térségünkből, abból a térségből, amelyet kulturális szempontból is perifériaként emlegetnek gyakran. Az EMKE 16 díjat alapított, ebből évente tizenkettőt osztanak ki a szakmai szervezetek javaslatára, a közművelődési egyesület vezetőinek döntése alapján, s azért csak tizenkettőt, hogy a díjak ne értéktelenedjenek el – hangzott el a szombati díjkiosztón. De lássuk, kik azok a szűkebb térségünkhöz köthető alkotók, akiknek tevékenységét a díj részét képező kis szobrocska – Venczel Árpád szobrászművész, restaurátor Parasztmadonna című szobrának kicsinyített másolata – okán erdélyi Oscarnak becézett elismerést: elsőként Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója-rendezője méltatta Victor Ioan Frunză kollégáját, aki „több évtizedes sokszínű, értékteremtő rendezői munkásságáért, a magyar és a román színházi kultúra között hidat jelentő életművéért” Gr. Bánffy Miklós-díjat kapott. A díjazott több produkciót állított színre Csíkszeredában is. Pozsony Ferenc professzor korábbi tanítványa munkásságát ismertette: dr. Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum fiatal igazgatója „intézményszervező munkásságáért, a múzeumi kiállítások szervezésében nyújtott kimagasló eredményeiért” részesült Bányai János-díjban. Az EMKE Poór Lili-díját a „kiemelkedő teljesítményt elérő színésznőknek vagy szakmailag is nagy jelentőségű évfordulóhoz érkező pályatársnak” adományozzák, idén e kitüntető elismerést a Csíki Játékszín művésze, Bartalis Gabriella kapta „a kolozsvári színházban, majd a Csíki Játékszín társulatában kibontakozó, két évtizedes érzékeny és élménykeltő színészetéért”. Laudátora Budaházi Attila dramaturg volt. A székelyföldi díjazottak között volt még Virág Endre sepsiszentgyörgyi néptáncoktató (Kacsó András-díj) és a Marosvásárhelyen élő Kákonyi Csilla festőművész (Szolnay Sándor-díj), a székelyudvarhelyi dokumentációs könyvtár vezetője, Róth András Lajos méltatta dr. Poráczky Rozália, a kolozsvári egyetemi könyvtár főigazgató-helyettese munkásságát, amelyet a romániai magyar könyvtárosképzés fejlesztése és az erdélyi kulturális örökség tudományos feltárása érdekében végez. Ugyanakkor a székelyföldi közművelődési intézményekkel szoros kapcsolatot ápoló nagyszebeni magyar kultúrmindenes, Serfőző Levente, a Híd kulturális egyesület vezetője is a díjazottak között volt. Természetesen a szórványban tevékenykedők is voltak a díjazottak között, így méltatták Bognár Levente, Arad alpolgármester közművelődést támogató munkásságát, Papp Szentannai György kolozsvári vállalkozó mecénási tevékenységét, Galló Ernő színművésznek a kolozsvári, szatmárnémeti és marosvásárhelyi színpadokon kifejtett élményszerű, eszközgazdag színészi teljesítményét, Bedő Ágnes kolozsvári zenetanár kórusvezetői munkásságát. Az idei díjazottak között két újságíró is volt, jelezve, hogy a sajtó által kifejtett közművelődési tevékenységet sem lehet figyelmen kívül hagyni: Janovics Jenő-díjban részesült B. Nagy Veronika televíziós szerkesztő „a Román Televízió bukaresti magyar adásában a szórványmagyarság életét bemutató riportjaiért és a Képzelt Kávéház közéleti fórumért”. A másik újságírói díjat, amely Spectator nevét viseli, idén jómagam kaptam lap- és könyvszerkesztő tevékenységemért, „egyéni hangú” publicisztikáimért. Az elismerést visszajelzésnek tekintem: lapunk jó úton jár, amikor önként vállalt közművelődési feladatokat lát el, s biztatásként a folytatáshoz. Mi tagadás: jólesik az elismerés, jólesik erdélyi viszonylatban megmutatkozni és megméretkezni, s ilyen ünnepi eseményekből is erőt meríteni a folytatáshoz. A munkát pedig folytatni kell, mert csak a közművelődés révén lehet kiemelni a Székelyföldet peremhelyzetéből, rákényszerített provincializmusából, a kultúra terén tudunk bekapcsolódni a magyar és az általános szellemi értékek körforgásába. Ehhez pedig szívós munka kell…
Sarány István
