Megfontolt, bölcs, vidám, gyakran élcelődő, tisztaszívű embernek ismertem meg Imre bácsit élete alkonyán. Nem egészen három hete – ma már tudjuk, hogy utolsó itthonléte volt ez –, amikor utoljára találkoztunk, egyebek mellett készülő kötetéről beszélgettünk. Egy könyvről, amelyet kézikönyvnek szánt, s amelynek különleges szócikkei, magyarázatai nemcsak a Fodor család múltjával, Fodor Imre életrajzával ismertetnék meg az olvasót, hanem útmutatóul szolgálhatnak, fogalmak, történések tisztázásában is segítségére lehetnek. Fodor Imre ebben a formában is szerette volna átadni tudását és hitét az utána jövőknek. Mert mindennap adni akart, de sosem feladni. Fodor Imre 1937-ben született Csíksomlyón. Csíkszeredában érettségizett, a bukaresti Műszaki Egyetemen szerzett energetikus mérnöki oklevelet 1965-ben. 1967-től Marosvásárhelyen élt, 1992–1996 között a Maros Megyei Tanács és az RMDSZ SZKT tagja, a város alpolgármestere, 1996-tól 2000-ig a város eddigi utolsó magyar polgármestere, később a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt. Wass Albert-díjas, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki kisebbségi tevékenységéért. Az utóbbi években már nem vállalt politikai tisztséget, munkát viszont igen. Hitt az autonómiatörekvésekben, hitt a következetes munka eredményében, az itthon maradásban, sokszor szinte naivan hitt embertársaiban, nem értette, fel nem foghatta a közösségi sorssal szembeni érdektelenséget, s kortársai közül nem volt ezzel egyedül. Örök nyughelyül Csíksomlyót választotta: a helyet, ahonnan a kikristályosodott életszemléletet kapta, az életszemléletet, amely végigkísérte földi pályáján, amelyet nem kellett folyton módosítania a szélfúvások szerint. Édesapja, Fodor Pál tevékenységét ismerve szinte azt mondhatnánk, hogy genetikailag is a nemzeti vonalra, az autonómiáért folytatott harcra programozták Fodor Imrét. Még egy bő évvel ezelőtt is lelkesen szervezte az Erdélyi Magyar Néppárt lakossági fórumait Csíkban, és kifejtette, hogy szerinte nem lehet egyszerűen az aláírásgyűjtő ívvel bekopogni senkihez, hanem előbb el kell juttatni az emberekhez a megfelelő információkat, tisztázni az alapvető kérdéseket. Be kell vinni a közbeszédbe a magyar szándékot – vallotta minden lehetséges fórumon. Hitte, hogy egy nép nem mondhat le önmagáról, s ezt a hitet testálta immár ránk, a hátramaradottakra. Egy befejezetlen könyvet, egy befejezetlen művet és egy befejezetlen küzdelmet bízott ránk. Én a magam részéről próbálok megfelelni ennek a bizalomnak. Isten nyugtassa, Imre bácsi! Daczó Katalin [divider] Szent Mihály napján volt az ezeréves gyulafehérvári bazilikánk búcsúünnepe. Szent Mihály napján múlt 35 esztendeje, hogy a megérdemelt Boldog Hazába költözött Isten Szolgája és a 20. század legnagyobb székely-magyar apostola, Márton püspök atya. És az idei Szent Mihály-napon hagyott itt minket egy másik jeles csíki atyánkfia, a csíksomlyói Fodor Imre is. Küzdelmes életét nehéz néhány sorban összefoglalni. Ami számára mindvégig a legelső helyen állt, az az Erdély magyarságának és egyházainak a sorsa és megmaradása útjának a keresése. Fodor Imre egy hősies családi hagyomány folytatója volt, egy több mint másfél évszázados, feltartott fejű hagyománynak, amely az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal kezdődött és tartott napjainkig, a Székely Nemzeti Tanács élén vívott küzdelemig. A főgimnázium jeles tanulója volt 1947–54 között, majd mérnöknek készült, jóllehet az Édesapja, Fodor Pál letartóztatása és elítélése miatt meg kellett szakítsa a tanulmányait, de lapátoló munkásként sem vallott szégyent Vajdahunyadon. Utána a marosvásárhelyi Azomureş kombinát automatizálási rendszereit építette ki. Marosvásárhely mindeddig utolsó magyar polgármestereként, majd alpolgármestereként megpróbálta a lehetetlent: a vak gyűlölködés visszaszorítását és közösségünk sorainak összezárását. Gyermekei, unokái és a város fiatalságának a szeretetétől övezve töltötte nyugdíjasesztendeit. Mindebben hűséges társa volt a szintén csíkszeredai élete párja, Fodorné dr. Csutak Katalin. Egy kemény és igaz ember, a szülőföldjét és népét mindenek felett szerető és istenhitében megingathatatlan ember volt. Gyászoljuk sokakkal együtt mi, volt osztálytársai. Nyugodjék békében, az Úr Jézus szent nevében! Ámen. Osztálytársai nevében, Nagy Benedek [divider] Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége megrendülten értesült a 78. életévében elhunyt Fodor Imre haláláról – olvasható a szervezet elnöksége által szerkesztőségünkbe eljuttatott részvétnyilvánításban. A dokumentum szerint „Életpályája során töretlen lendülettel, folyamatos bizakodással és derűvel volt köztünk. Az utóbbi években egyre romló egészségi állapota ellenére is részt vett minden fontos közéleti eseményen” és „az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egyik első vezetőjeként, majd aktív tagjaként jelentősen hozzájárult szervezetünk életéhez”. A szervezet Fodor Imrét saját halottjának tekinti. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége szerint Fodor Imre „Az erdélyi politikus és közéleti szereplő pályája során számtalanszor bizonyította elkötelezettségét az erdélyi magyarság ügye és közösségünk széles körű önrendelkezése mellett, tevékenysége pedig mindannyiunk számára példaértékű lehet. A 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett Fodor Imre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egyik vezetőjeként aktívan hozzájárult nemcsak a szervezet fejlődéséhez, de az erdélyi politikai közgondolkodás rendszerváltás utáni újjáélesztéséhez is.” [divider] A Magyar Polgári Párt nevében Biró Zsolt elnök juttatott el közleményt szerkesztőségünkbe, amelyben leszögezi: „Fodor Imre élete utolsó pillanatáig aktívan szolgálta közösségünket. Városvezetőként – Marosvásárhely ez idáig utolsó magyar polgármestereként – számos megvalósítása mellett olyan terveket álmodott meg, indított útra, amelyek ma elválaszthatatlanul kapcsolódnak Marosvásárhely mindennapjaihoz. Polgármestersége, illetve alpolgármestersége után is aktív közéleti szerepet vállalt mint a Székely Nemzeti Tanács elnöke. SZNT-elnöki mandátuma idején szervezték meg a Székelyföld autonómiájáról szóló referendumot, melynek során Székelyföld több mint 200 ezer polgára mondott igent az autonómiára”. Mint írja, „Fodor Imre távozásával egész erdélyi, székelyföldi magyar közösségünket érte érzékeny veszteség”. Mindhárom szervezet a gyászoló családdal való együttérzését fejezte ki.