Hargita megyében több mint 1300 sérült gyermeket tartanak nyilván. A különböző fogyatékossági besorolásokba tartozó gyermekek szülei számos kihívással néznek szembe a mindennapokban, a legtöbben azt sem tudják, merre induljanak el a diagnózis megállapítását követően. A Gyulafehérvári Caritas szakembereivel arra kerestük a választ, hogy milyen lehetőségeik vannak az érintett szülőknek, akik ebben a helyzetben gyakran szembesülnek kirekesztéssel a környezetük részéről. AHargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság adatbázisa szerint 1359 speciális nevelési igényű, sérült gyermek él térségünkben. Elekes Zoltán igazgató szerint ez a szám változhat a különböző sérültségi fokozatok függvényében, de az kijelenthető, hogy stabilan ezer fölött van az érintett kiskorúak aránya a megyében. Mivel minden esetben sajátos problémáról van szó, az érintett gyermekek szülei gyakran nem tudják, milyen orvoshoz forduljanak, mitévők legyenek a megváltozott életkörülmények miatt. Ebben a helyzetben nyújtanak segítséget a különböző családorvosi rendelők, szakorvosok, fejlesztőközpontok, szociális irodák és támogatócsoportok, vallják a Gyulafehérvári Caritas munkatársai: Szentes Emese szociális munkás és Czirják Lujza mentálhigiénés szakember. – Sokszor nehézséget jelent a szülőknek a mindennapi problémák megoldása, hiszen rengeteg olyan kihívással találkoznak, amelyekkel egy átlagos család nem – hívta fel a figyelmet Czirják Lujza. Szentes Emese megjegyezte, hogy ilyenkor rendszerint nemcsak arról van szó, hogy születik egy sérült gyermek és az ezzel járó traumát nehéz feldolgozni, hanem arról is, hogy a szülők nem ismerik a fejlesztési lehetőségeket. Megváltozik a környezetük viszonyulása További nehézséget jelent a rokonok, barátok megváltozott viselkedése is, mivel sokaknak nehéz elfogadniuk a sérültséget, a másságot környezetükben. Ezzel kapcsolatban Czirják Lujza elmondta, hogy erről a kényes témáról nehéz beszélni, de a valóság az, hogy a fogyatékkal élő gyermekek egész életükben meg kell küzdjenek környezetükkel elfogadásukért. – Legyen szó iskoláról vagy más élethelyzetről, ez a jellemző tendencia… – mutatott rá a szakember. Ugyanakkor hozzáfűzte, változó az, hogy a közvetlen környezet tud-e empatikus lenni a fogyatékkal élő gyermekkel szemben, vállalják-e azt, hogy ránéznek, érdeklődnek iránta, vagy elfordulnak, és nem közelednek sem a szülők, sem a gyermek felé. Egyébként a szülők helyzetén nem könnyít az sem, hogy a diagnózis pillanatában nem tudnak a hír feldolgozásával törődni, és a későbbiekben is csak ritkán van lehetőségük erre. Azonban Szentes Emese szerint ilyenkor komoly veszteségről van szó, amelyet fontos lenne a helyzet súlyosságának függvényében lelkileg is megemészteni. A karrier megtorpanásával járhat Arról is kérdeztük a Gyulafehérvári Caritas munkatársait, hogy mennyire tartják jellemzőnek a szülők pályafutásának megtorpanását, saját céljaik háttérbe szorulását a sérült gyermek megszületésével. Szentes Emese rámutatott: a nőknél különösen gyakori jelenségről van szó. – Ilyenkor könnyen bele lehet kerülni abba az ördögi körbe, amikor mindent szeretnének megtenni a gyermekükért, és egy idő után képtelenek munkát vállalni. Nem ritkán huszonnégy órás szolgálatról van szó, amely ápolást és odafigyelést igényel – fejtette ki a szociális munkás. Czirják Lujza hangsúlyozta, hogy ez a forgatókönyv a sérültség szintjétől is függ. A segítségkérés lenne a kulcs Habár a kihívások rendszerint nem szűnnek meg az idő múlásával, csak kevesen mernek, vagy akarnak támogatást kérni környezetüktől. Elhangzott, hogy sok esetben a szégyenérzet gátolja a szülőket. A mentálhigiénés szakember úgy fogalmazott, hogy a legtöbb édesanya saját kudarcának éli meg azt, hogy nem tudott egészséges gyermeket világra hozni. Ezekhez a gondolatokhoz gyakran társulnak a közvetlen környezetben tapasztalt negatív megjegyzések is, így csak tovább erősödhet a szégyenérzet. – Ha a család, a barátok elfogadóbbak tudnak lenni, akkor a szülők is jobban meg tudnak nyílni. Ebben az élethelyzetben nagyon fontos az odafigyelés, egy jó szó, amely érkezhet a szomszédtól, a komaasszonytól vagy a szűk családból egyaránt – ecsetelte Czirják Lujza. Kiemelte, hogy támogató környezet mellett is jól jön a támogatócsoport, ahol sorstársakkal ismerkedhetnek az érintettek, hozzátartozók. Értőn hallgatni Szentes Emese azt is elmondta, hogyan lehet a legjobban segíteni a sérült gyerekeket nevelő szülőkön. Mint kiderült, a meghallgatás is lényeges szempont. A szociális munkás hangsúlyozta, hogy sok esetben nem kell tanácsolni semmit, főként az okoskodást kell kerülni, így kialakulhat az a bizalmi környezet, amelyre szükség van. – Óriási támasz tud lenni, ha megerősítjük az édesanyát abban, hogy mindent megtesz a gyermekéért és jól helytáll ebben az embert próbáló helyzetben – hangsúlyozta Szentes Emese. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a fejlesztőpedagógusok és szociális munkások szerepe is fontos, hiszen ők azok, akik tájékoztatják a szülőket a lehetőségekről, jogosultságokról. A Caritas munkatársai egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy a diagnózissal egy időben nem érkeznek meg automatikusan a szükséges információk a szülőkhöz. Ilyenkor a családorvosi rendelők, szakorvosok, fejlesztőközpontok mellett Csíkszeredában, a Zöld Péter utcában található Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság gyermekek komplex felmérését végző osztályához is lehet fordulni eligazításért. Új támogatócsoport indul Csíkszeredában Az említett kihívásokban nyújt segítséget a hamarosan induló, Gyulafehérvári Caritas Korai nevelő és fogyatékkal élőket támogató tízalkalmas támogató erőforráscsoportja. Jelentkezni március 1-ig lehet a speciális nevelési igényű, sérült gyermeket nevelő szülők számára. Érdeklődőket Csíkszeredából és környékéről várnak. További információt kérni és jelentkezni az alábbi elérhetőségeken lehet: Szentes Emese szociális munkásnál a 0721–276801-es telefonszámon, vagy az emese.szentes@caritas-ab.ro e-mail-címen, vagy Czirják Lujza mentálhigiénés szakembernél, 0722–339202-es telefonszámon, illetve a lujza.czirjak@caritas-ab.ro e-mail-címen.

Fazakas Bea