tiszta égbolt
kevés felhő
Elégedetlenkedünk
Lapunkban több ízben is írtunk arról, hogy miként zajlik az aszfaltozás a felcsíki falvakban. Ezekben a beszámolókban rendszerint a polgármesterek nyilatkoznak, elmondják, hogy PNDL és PNDR, uniós pénzek így, kormánypénzek úgy, Gyulafehérvárról érkező ellenőrök amúgy. Röpködnek sok millió lejek és sok százezer eurók a pályázatokból, építik Székelyföldet: fektetik a csöveket, kábeleket és terítik az aszfaltot. Félévente beüt egy-egy kormányválság, előtte azért még ki-kiderül, hogy most mégsem adnak pénzt, majd csak jövőre. El is mondják az újságírónak – de nehogy beleírja a cikkbe –, hogy ezekben a kormánypénzekben nem erőst reménykednek, mert nem lehet tudni, hogy mikor „szívják vissza” azt, amit egyszer már megígértek.
Mindeközben az egészben a leginkább érintettek, maguk a lakók csak ritkán szólalnak meg. És ha újságíróként rá is kérdez az ember, rendszerint elmondják, hogy minden rendben, örülnek az aszfaltnak, a vezetékes víznek, jó, hogy fejlődik a falu. A napokban viszont úgy adódott, hogy az egyik felcsíki faluban a tervezett program előtt jó egy órával megérkeztünk, így a csípős reggeli hideg elől menekülve beültünk az első kocsmába, ami utunkba esett.
Hamar szóba elegyedtünk a helyi férfiakkal, akik szintén betértek egy kis szíverősítőre, mielőtt megkezdődik a napi hajtás. Szóba is került rövid időn belül, hogy lassan a falu összes utcája le lesz aszfaltozva. Én naivan arra számítottam, hogy elmondják az emberek, tényleg milyen jó, hogy nincs sár a kapu előtt, könnyebben lehet a szekérrel közlekedni, végre javult az utcakép stb.
Hát nem így történt. A hatvanas éveiben járó férfi szerint elég nagy baj, hogy aszfalt lett. „Most úgy mennek a kocsikkal az emberek, mint a vadak. Éjjel is bőgnek a motorok, nem tartják be a 25 kilométer/órás sebességhatárt az utcákban. A kicsi gyermeket nem lehet a kapun kiengedni, mert nem tudod, hogy mikor ütik el” – panaszolta a férfi. És ebben az elégedetlenkedésében sajnos igazat kell adnom neki, tényleg ijesztő, hogy egyesek úgy gondolják, hogy Karcfalva alsó vége és a domokosi vasúti átjáró egyenes autópálya. A legijesztőbb pedig az, hogy ezekben az autókban legtöbbször három-négy 18 év körüli fiatal ül. Már amíg ül.
Márk Boglárka
.jpg)
.jpg)
