erős felhőzet
Egyszerűen bonyolult
Csökkenteni a bürokráciát, lerövidíteni az egyes dokumentumok kiállításának idejét, megszüntetni a sorbaállást, az ablakról ablakra való járkálást – mind szép és jó törekvések, amelyek az állampolgároknak időt és pénzt spórolnak. Viszont a törekvésekből vajmi kevés látszik a gyakorlatban.
Vegyünk egy egyszerű esetet, amikor egy fiatal pár házasságot köt, s a hagyománynak megfelelően a nő felveszi férje nevét, jelezve a hozzátartozást, vagy a családok egyesülését mutatva épp kölcsönösen veszik fel egymás nevét. Ez maga után vonja a „papírok” cseréjét is, amit természetesen a személyi igazolvánnyal kezdődik.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az egész folyamatot megelőzi a házasságkötéshez szükséges dokumentumok összegyűjtése. Ilyenkor előkerül a fiók mélyéről a születési bizonyítvány, holott a legtöbb esetben azt még ugyanaz a hivatal állította ki, amelynél majd a többi papírral együtt leadják az iratcsomót. Aztán az orvosi igazolás (amelyet egy vérvétel eredménye alapján állít ki a háziorvos) – ez viszont csak néhány napig érvényes, ezért szigorúan csak 11-12 nappal a házasságkötés előtt lehet „beszerezni”. Aztán a paksamétával az ifjú pár mindkét tagja besétál (azaz tekintettel az esküvőszervezés számos teendőjére, inkább berohan) az anyakönyvi hivatalba (esetünkben a kézdivásárhelyibe, ezért megjegyzem, a csíkszeredai ügyintézésről nincsenek tapasztalataim). Elvileg a polgári törvénykönyv előírásai szerint, ha a házasulandó felek egyik tagja nem él azon a településen, ahol a házasság meg fog köttetni, akkor nyilatkozhat a lakhelyének megfelelő polgármesteri hivatalban, amit 48 órán belül továbbítanak. Azonban erről a lehetőségről nem szokás tájékoztatni az ifjú párt, inkább elvárják, hogy a vőlegény átutazzon az országon egy hétköznap délelőtt, hogy még épp beérjen a hivatalba 9 és11 óra között – amikor zajlik az ügyfélfogadás első szakasza. De szerencsére minden papír rendben, így az ifjú pár nyugodtan készülhet tovább a lakodalomra abban a tudatban, hogy az esketéskor majd csak a személyi igazolványukra lesz szükség – hiszen ezt mondták nekik.
Viszont a hivatalban azt sem árulták el, hogy ha a névváltoztatás mellett döntenek, akkor bizony a személyi igazolványukat átlyukasztják majd a házasságkötés pillanatában. Így a menyasszony egy lyukas személyivel kezdi meg házaséletét, és hálát ad azért, hogy nem fizettek be előre egy európai nászútra. Az első sokkból felocsúdva természetesen az okmány mihamarabbi kicserélése mellett dönt, így a szombati esküvő után vasárnap este már a személynyilvántartó honlapját böngészi az újabb szükséges iratok listájáért – sikertelenül –, miközben újabb szabadnapot kér a munkahelyén. Hétfőn reggel nyolckor már a hivatalban szemlézi a kifüggesztett listát, amelyen ismételten szerepel a születési bizonyítvány, valamint a lakhelyet igazoló dokumentum is, annak ellenére, hogy sem a születési adatai, sem a lakhelye nem változott meg a házasságkötéssel. Kilenc óra három perckor, amikor megérkezik az ügyintéző, hiába magyarázza, hogy csupán egy másolatot talált a születési bizonyítványáról a szüleinél, és az eredeti Csíkszeredában van, és amúgy is bemutatta már tíz napja ugyanabban a hivatalban egy másik hivatalnoknak, arról nem is beszélve, hogy az egyedüli adat a név- és a családi állapot megváltozása, amit a házassági anyakönyvi kivonattal tud igazolni – az ügyintéző hajthatatlan,feltétlenül kell az eredeti születési bizonyítvány. Újabb 120 kilométer, majd egy kis sorbaállás és várakozás az adó- és illetékosztályon, mert épp lefagyott a számítógép, majd a 7 lejes díj kifizetését követően ismét mehet a lakosságnyilvántartóba a teljes paksamétával. S miután mindent rendben találtatott, tájékoztatták, hogy az új igazolvány lehet, kész lesz csütörtökre, de nem ígérik, az is lehet, hogy még egy hetet csúszni fog.
Számoltam. A házasságkötéshez, és azt követően a személyigazolvány kicseréléséhez 720 kilométer megtételére, 3-3 szabadnapra, és fejenként nyolcszori sorbaállásra volt szükség. A sor azonban ezzel nem ér véget, hiszen következik a jogosítvány és más iratok cseréje.
Megnyitottam a maisimplu.gov.ro honlapot, amelyet azért hoztak létre februárban, hogy az állampolgárok beszámoljanak tapasztalataikról, és leírják javaslataikat a hivatali ügyintézés javítása érdekében. A „személyi igazolvány” kulcsszóra több mint 150 találatot dobott ki a kereső, köztük számos, a fent leírtakhoz hasonló eseteket, illetve sok olyan javaslatot, hogy változtassák meg az igazolvány méretét, úgy hogy beleférjenek minden pénztárcába, illetve hogy ha lejár, és közben nem változott egyetlen adat sem, legyen elegendő egy online kérés kitöltése, vagy automatikusan állítsák ki az újat, ne kelljen ismételten születési bizonyítvánnyal, lakcímet igazoló dokumentummal, házassági anyakönyvi kivonattal mindent elölről kezdeni. A sok javaslat is jelzi, lenne még mit javítani a rendszeren, a kérdés, hogy mikor lesz tényleges változás, hogy a mézesheteket ne a hivatalokban töltse az új pár.
Háromszéki Eszter
_web.JPG)