borús égbolt
Egyszer mindenki megöregszik
Bár közhely, de igaz, hogy a társadalom arról ítélhető meg, ahogyan a gyengékkel, betegekkel, az öregekkel bánik. Romániában vegyes a kép az öregek társadalmi és családon belüli megbecsülését illetően. Vannak kisnyugdíjasok, akiket a tenyerükön hordoz a családjuk, és vannak boldogtalan, magányos, vagy ami még ennél is rosszabb, gyűlölt öregek.
Az ember természetes vágya, hogy soká éljen, hosszú életű legyen. Az orvostudomány fejlődésével erre mind nagyobb az esély. Ha utánaolvasunk, megtudhatjuk, hogy az 1848 előtti jog szerint aggkorúvá vált mindenki, aki elérte a 60. életévét. Örülhetett, mert ezzel mentesült egy sor kötelezettség alól, nem kellett csatába mennie, bár maga helyett köteles volt egy lovast állítani.
Ma a 80–85 év az aggkor alsó határa. Sajnos, a születések hiányában ma ez a legdinamikusabban növekvő korosztály. Gerontológusok mondják, hogy aki napjainkban túléli a kritikus 40–50 közötti kort, az már reménykedhet, hogy hosszú élete lesz.
De mi történik, ha megöregszünk? Életkorunk növekedésével csökken a fizikai és szellemi teljesítmény, romlik az ember felfogó- és ítélőképessége, a vitalitás. Jó esetben az öreg (agg) mindinkább megértő lesz mindenkivel, és egyértelműen növekszik bölcsessége. (Tisztelet a kivételnek.) Ellentmondásosság jellemzi hazánkban a felfogást. Látjuk, milyen könnyen utcára kerül a 40–45 éves, elég egy apró vétség, vagy indok se kell, csak kimondani a bűvös szót: létszámleépítés. Helyére aztán rövid időn belül kisbérű kezdő kerül. Közben felemelik a nyugdíjkorhatárt mind az idősebb férfiaknál, mind a nőknél. A vállalat fiatalokkal akarja ellátni feladatát, akiknek kevesebbet kell fizetni. Az állam pedig úgy rendelkezik, hogy minél tovább dolgozzanak a jól képzett idősebb polgárok, mert mint mondják, kevés az „eltartó” és sok az „eltartott”.
Gondolja meg mindenki, hogyan bánik az öregekkel, mert, mint a címben írtam: ha az Isten akarja, egyszer mindenki megöregszik.
Hálát adunk az Istennek, hogy mi, gyermekünk részéről a legnagyobb szeretetben és gondoskodásban részesülünk.
Gálfalvi Gábor
.jpg)
.jpg)
