havazás
enyhe eső
borús égbolt
Egyelőre irigylésre méltó, de „egészségtelen” is lehet...
Amint már arról hírt adtunk, az Eurostat által közölt hivatalos becslés szerint uniós viszonylatban országunk jegyezte a legiramosabb, 1,5 százalékos GDP-növekedést a második évnegyedben az első évnegyedhez viszonyítva, akárcsak a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva, amikor is az 5,9 százalékos volt. Mindenképp örvendetes lehet az ilyen arányú gazdasági növekedés, hisz annak tükrében azt is lehetne feltételezni, hogy Románia eredményesen halad a fejlett országokhoz való felzárkózás útján. Egy dolog azonban nem ennyire egyértelmű…
[caption id="attachment_34595" align="aligncenter" width="1325"]
Ionuþ Dumitru: az áfacsökkentés kivitelre került...[/caption]
Az eddig nyilvánosságra került számadatokból az olvasható, az derül ki, hogy a GDP-növekedés mindenekelőtt a fogyasztás javára írható, és kevésbé az infrastrukturális fejlesztések, a beruházások, a munkahelyteremtés, valamint a kereslet és a kínálat közti egyensúly megőrzése számlájára (a munkahelyteremtés és egyes ágazatok üzleti forgalma növekedése tekintetében vannak azonban kedvező tendenciák is, ami mindenképp örvendetes, de ennek ellenére sem az ipar, sem pedig az építkezési szektor nem képezte a GDP-izmosodás „tápszerét”). Tény, ami tény: az élelmiszerek áfakulcsának tavalyi jelentős arányú csökkentése, valamint az azt követő különböző áfacsökkentések (mindenekelőtt a január 1-jétől alkalmazott 20 százalékos általános áfakulcs) a fogyasztás igen gyors és iramos növekedését váltotta ki. Ez az érem egyik oldala, ugyanakkor a fogyasztás terebélyesedése nyomán némileg sikerült ellensúlyozni azt a költségvetési bevételi kiesést, amelyet az áfakulcs mérsékelése okozott. Ezzel egyidejűleg jelentkezett a sok közül egy hátulütő is: az áfakulcs csökkentése úgymond serkentette a keresletet, de nem ösztönözte kellőképpen a kínálat kiszélesítését. Másképpen fogalmazva, a hazai ipar nem tudott, nem tud lépést tartani a kereslettel, ilyenképpen pedig óhatatlanul fokozódott az import, annak nyomán pedig a kereskedelmi mérleghiány. Ez utóbbi már-már aggasztó arányban, ilyenképpen pedig az áfacsökkentés kiváltotta ösztönzés „kivitelre került”, azaz az áfacsökkentés igazi nyertese az import volt. Ezt nyomatékolta nemrégiben az egyik tekintélyes hazai pénzügyi elemző, a költségvetési tanács elnöke, Ionuț Dumitru. Szerinte a dolgok ilyenszerű alakulása megbosszulhatja magát, s a későbbiek során a gazdasági növekedésnek ára lesz. Egyébként Ionuț Dumitru az állami költségvetés minapi kiigazítása kapcsán kifogásolta, hogy a költségvetési kiadások megemelése nem értékelhető egy mértéktartó lépésként, mert nem biztos, hogy az év utolsó évnegyedében a költségvetési bevételek képesek lesznek fedezni a pótlólagosan előirányzott kiadásokat. És ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy szerinte az uniós alapok lehívásának elmaradása, illetve a közberuházások visszaesése beárnyékolja az egyébként örvendetes gazdasági növekedést.
Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint az aránytalan testsúlygyarapodással. Nem mindegy például, hogy egy 1,70 m testmagasságú férfinak a testsúlya 100 kg, vagy ugyanennyi egy 1,90 m-sé. Az előbbi esetben egy egészségtelen súlygyarapodásról beszélhetünk, a második esetben egy arányosról. Nos, a hazai makrogazdaság esetében a növekedés nem nevezhető nyugodt szívvel egészségesnek.
Számadatok tükrében
A GDP-növekedés tekintetében uniós viszonylatban országunk az első helyet foglalta el – ez öröm. Románia a kereskedelmi mérleghiány növekedési aránya tekintetében uniós szinten a második helyet foglalta el – ez viszont üröm. De lássunk még néhány számadatot. Országunk kereskedelmi mérleghiánya az első félév végén 4,5 milliárd eurót tett ki, ami 34 százalékkal több, mint a megelőző esztendő azonos időszakában jegyzett. Az első félév folyamán országunk importja 8 százalékkal nőtt, elérve a 32,6 milliárd eurót, ezzel szemben az export csak 4 százalékkal, elérve a 28,2 millió eurót. Egyébként az import tekintetében a romániainál nagyobb növekedést, 18 százalékost csak Ciprus jegyzett, az export tekintetében viszont voltak olyan országok is, köztük Csehország, amely esetében a növekedés elérte a 7 százalékot. Az import tekintetében nyomatékolandó az is, hogy jobbára azt a privát fogyasztás, illetve a kereslet „diktálta”, és jobbára késztermékekről volt szó. Igen, mert a hazai kereskedelem számos árucikk esetében nem volt képes belföldi forrásokból biztosítani a szükséges árualapot. Gondolunk például a tartós fogyasztási árucikkekre (televíziós készülékek, hűtőszekrények, mosógépek stb.), de ez vonatkoztatható egyes élelmiszeripari termékekre is.
Említettük, hogy a GDP-növekedés „első hegedűse” a fogyasztás volt. Íme: júniusban, 2015 azonos hónapjához viszonyítva az élelmiszer-fogyasztás 14, az üzemanyag-fogyasztás 18, az ipari árucikkek fogyasztása pedig 17 százalékkal volt nagyobb. A kereskedelmi volumen a megelőző esztendő első félévéhez viszonyítva 18 százalékkal gyarapodott. Ilyen körülmények között azt lehetne feltételezni, hogy fokozódott például az ipar, az ország energiaigénye, s azon belül a villamosenergia igénye. Ez viszont nem következett be, ugyanis az első félév folyamán a fogyasztás stagnált, a villamosenergia-termelés pedig 5 százalékkal csökkent (növekedett viszont annak importja). A magyarázat egyszerű, nagy energiafogyasztók kevesebbet termeltek, illetve az évek során bezártak, például a vegyipari szektorban vagy a fémipari szektorban (az is igaz viszont, hogy a fajlagos villamosenergia-fogyasztás is csökkent egyes nagyfogyasztók esetében a technológiaváltás eredményeként, például a slatinai Alro Rt.-nél).
Rendszerint a gazdasági növekedésnek, a privát fogyasztás gyarapodásának velejárója az életminőség jobbulása, az életszínvonal emelkedése is. Románia esetében ez nem nevezhető törvényszerűségnek. A már említett egészségtelen makrogazdasági növekedés, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek elmélyülése (amely tekintetében megvolt a maguk szerepe bizonyos jogszabályozási intézkedéseknek is, például egyes közszférai személyzeti kategóriák esetében vagy az ilyen-olyan különleges juttatások, nyugdíjak tekintetében) okán nem mindenki volt egyenrangú haszonélvezője az áfacsökkentésnek, a különböző bérkorrekcióknak. Az Eurostat által minap közölt adatok szerint Románia lakosságának mintegy 40 százalékát fenyegeti az elszegényedés és a társadalmi kisodródás kockázata. Ez az arány uniós szinten 24 százalék körül van, de Csehországban csak alig 14,8 százalékos, Svédországban pedig 16,9 százalékos. A hazai statisztikai intézet is elismeri, hogy a romániai háztartásoknak 2015-ben 32,8 százaléka nem volt képes a havi nettó jövedelméből fedezni a költségeit. Így például a háztartásoknak mintegy 36 százaléka elmaradt a lakásfenntartással kapcsolatos fizetési kötelezettségek törlesztésével.
Megteremthető-e az egyensúly?
Gazdasági elemzők szerint nem vitás, hogy a kereskedelmi mérleghiány fokozódása komoly gondokat okozhat és előbb-utóbb megbosszulhatja magát. Az importot csökkenteni csak úgy lehetne, ha a hazai ipar mielőbb felfejlődne a kereslet alakulásához, de ezzel egyidejűleg a külpiaci értékesítés lehetőségei is kitágulnának. Mostanság sokat hallani arról, hogy az agráripari és az élelmiszeripari termékek exportjának bővítésére van, lenne lehetőség, s azt kellene erőltetni. Ezt ecsetelte a minap Cioloș kormányfő is, amikor a mezőgazdasági szektor egyes képviselőivel találkozott. Ebben az összefüggésben utalt arra is, hogy a majdani agrárdiplomatáknak kell érdemlegesebb tevékenységet kifejteni. (Egy nemrégiben megjelent jogszabály értelmében most van folyamatban azon szakemberek toborzása, majd azt követően versenyvizsgáztatásuk, akik Románia egyes külföldi nagykövetségein látnak el majd mezőgazdasági képviseleti teendőket.) Hogy ez fog-e sikerülni vagy nem, azt csak latolgatni lehet. Egyelőre ami biztos, az az, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termények, illetve termékek tekintetében az export döntő hányadát a gabonafélék és a cigarettaféleségek jelentik. Országunk ilyen jellegű exportja 2015-ben 5 milliárd eurót tett ki (ami a megelőző évhez viszonyítva 8 százalékos növekedést jelentett), abból viszont 60 százalékot a szóban forgó két utóbbi termékcsoport tette ki. E tekintetben is vannak a maguk nevében akár egészségtelennek is nevezhető jelenségek: az Amerikai Egyesült Államokba exportált törökbúza-mennyiség az utóbbi évek során ötszörösére emelkedett. Bárki joggal kérdezhetné, minek kell ott a tengerentúlon ennyi romániai kukorica? Aki azt hinné, hogy állati takarmányra használják fel, az nagyon téved. Igen, mert az nyersanyag, nevezetesen bioetanolt állítanak elő abból. Nem lenne előnyösebb eleve kukoricából gyártott terméket, ez esetben bioetanolt exportálni? De maradjunk a számadatoknál: 2006-ban a gabonaexport még 173 millió euró körül volt, 205-ben pedig meghaladta a kétmilliárd eurót. Ez utóbbiból viszont több mint 1,3 milliárd euró értékben Unión kívüli országokba exportáltunk (például az Amerikai Egyesült Államokba, amint arra már utaltunk). A dohányáruexport a szóban forgó időpontban a tízszeresére emelkedett, 9,7 millió euróról több mint 900 millió euróra. Sokat hallani arról, hogy mennyire jelentős a hazai autógyártás exportja. Ez így igaz. De ez érvényes az import tekintetében is: igaz, nem kerül behozatalra annyi jármű, mint amennyit exportálunk, de ez utóbbi értékben jóval jelentősebb, mint az előbbi.
Hecser Zoltán
Ionuþ Dumitru: az áfacsökkentés kivitelre került...[/caption]
Az eddig nyilvánosságra került számadatokból az olvasható, az derül ki, hogy a GDP-növekedés mindenekelőtt a fogyasztás javára írható, és kevésbé az infrastrukturális fejlesztések, a beruházások, a munkahelyteremtés, valamint a kereslet és a kínálat közti egyensúly megőrzése számlájára (a munkahelyteremtés és egyes ágazatok üzleti forgalma növekedése tekintetében vannak azonban kedvező tendenciák is, ami mindenképp örvendetes, de ennek ellenére sem az ipar, sem pedig az építkezési szektor nem képezte a GDP-izmosodás „tápszerét”). Tény, ami tény: az élelmiszerek áfakulcsának tavalyi jelentős arányú csökkentése, valamint az azt követő különböző áfacsökkentések (mindenekelőtt a január 1-jétől alkalmazott 20 százalékos általános áfakulcs) a fogyasztás igen gyors és iramos növekedését váltotta ki. Ez az érem egyik oldala, ugyanakkor a fogyasztás terebélyesedése nyomán némileg sikerült ellensúlyozni azt a költségvetési bevételi kiesést, amelyet az áfakulcs mérsékelése okozott. Ezzel egyidejűleg jelentkezett a sok közül egy hátulütő is: az áfakulcs csökkentése úgymond serkentette a keresletet, de nem ösztönözte kellőképpen a kínálat kiszélesítését. Másképpen fogalmazva, a hazai ipar nem tudott, nem tud lépést tartani a kereslettel, ilyenképpen pedig óhatatlanul fokozódott az import, annak nyomán pedig a kereskedelmi mérleghiány. Ez utóbbi már-már aggasztó arányban, ilyenképpen pedig az áfacsökkentés kiváltotta ösztönzés „kivitelre került”, azaz az áfacsökkentés igazi nyertese az import volt. Ezt nyomatékolta nemrégiben az egyik tekintélyes hazai pénzügyi elemző, a költségvetési tanács elnöke, Ionuț Dumitru. Szerinte a dolgok ilyenszerű alakulása megbosszulhatja magát, s a későbbiek során a gazdasági növekedésnek ára lesz. Egyébként Ionuț Dumitru az állami költségvetés minapi kiigazítása kapcsán kifogásolta, hogy a költségvetési kiadások megemelése nem értékelhető egy mértéktartó lépésként, mert nem biztos, hogy az év utolsó évnegyedében a költségvetési bevételek képesek lesznek fedezni a pótlólagosan előirányzott kiadásokat. És ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy szerinte az uniós alapok lehívásának elmaradása, illetve a közberuházások visszaesése beárnyékolja az egyébként örvendetes gazdasági növekedést.
Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint az aránytalan testsúlygyarapodással. Nem mindegy például, hogy egy 1,70 m testmagasságú férfinak a testsúlya 100 kg, vagy ugyanennyi egy 1,90 m-sé. Az előbbi esetben egy egészségtelen súlygyarapodásról beszélhetünk, a második esetben egy arányosról. Nos, a hazai makrogazdaság esetében a növekedés nem nevezhető nyugodt szívvel egészségesnek.
Számadatok tükrében
A GDP-növekedés tekintetében uniós viszonylatban országunk az első helyet foglalta el – ez öröm. Románia a kereskedelmi mérleghiány növekedési aránya tekintetében uniós szinten a második helyet foglalta el – ez viszont üröm. De lássunk még néhány számadatot. Országunk kereskedelmi mérleghiánya az első félév végén 4,5 milliárd eurót tett ki, ami 34 százalékkal több, mint a megelőző esztendő azonos időszakában jegyzett. Az első félév folyamán országunk importja 8 százalékkal nőtt, elérve a 32,6 milliárd eurót, ezzel szemben az export csak 4 százalékkal, elérve a 28,2 millió eurót. Egyébként az import tekintetében a romániainál nagyobb növekedést, 18 százalékost csak Ciprus jegyzett, az export tekintetében viszont voltak olyan országok is, köztük Csehország, amely esetében a növekedés elérte a 7 százalékot. Az import tekintetében nyomatékolandó az is, hogy jobbára azt a privát fogyasztás, illetve a kereslet „diktálta”, és jobbára késztermékekről volt szó. Igen, mert a hazai kereskedelem számos árucikk esetében nem volt képes belföldi forrásokból biztosítani a szükséges árualapot. Gondolunk például a tartós fogyasztási árucikkekre (televíziós készülékek, hűtőszekrények, mosógépek stb.), de ez vonatkoztatható egyes élelmiszeripari termékekre is.
Említettük, hogy a GDP-növekedés „első hegedűse” a fogyasztás volt. Íme: júniusban, 2015 azonos hónapjához viszonyítva az élelmiszer-fogyasztás 14, az üzemanyag-fogyasztás 18, az ipari árucikkek fogyasztása pedig 17 százalékkal volt nagyobb. A kereskedelmi volumen a megelőző esztendő első félévéhez viszonyítva 18 százalékkal gyarapodott. Ilyen körülmények között azt lehetne feltételezni, hogy fokozódott például az ipar, az ország energiaigénye, s azon belül a villamosenergia igénye. Ez viszont nem következett be, ugyanis az első félév folyamán a fogyasztás stagnált, a villamosenergia-termelés pedig 5 százalékkal csökkent (növekedett viszont annak importja). A magyarázat egyszerű, nagy energiafogyasztók kevesebbet termeltek, illetve az évek során bezártak, például a vegyipari szektorban vagy a fémipari szektorban (az is igaz viszont, hogy a fajlagos villamosenergia-fogyasztás is csökkent egyes nagyfogyasztók esetében a technológiaváltás eredményeként, például a slatinai Alro Rt.-nél).
Rendszerint a gazdasági növekedésnek, a privát fogyasztás gyarapodásának velejárója az életminőség jobbulása, az életszínvonal emelkedése is. Románia esetében ez nem nevezhető törvényszerűségnek. A már említett egészségtelen makrogazdasági növekedés, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek elmélyülése (amely tekintetében megvolt a maguk szerepe bizonyos jogszabályozási intézkedéseknek is, például egyes közszférai személyzeti kategóriák esetében vagy az ilyen-olyan különleges juttatások, nyugdíjak tekintetében) okán nem mindenki volt egyenrangú haszonélvezője az áfacsökkentésnek, a különböző bérkorrekcióknak. Az Eurostat által minap közölt adatok szerint Románia lakosságának mintegy 40 százalékát fenyegeti az elszegényedés és a társadalmi kisodródás kockázata. Ez az arány uniós szinten 24 százalék körül van, de Csehországban csak alig 14,8 százalékos, Svédországban pedig 16,9 százalékos. A hazai statisztikai intézet is elismeri, hogy a romániai háztartásoknak 2015-ben 32,8 százaléka nem volt képes a havi nettó jövedelméből fedezni a költségeit. Így például a háztartásoknak mintegy 36 százaléka elmaradt a lakásfenntartással kapcsolatos fizetési kötelezettségek törlesztésével.
Megteremthető-e az egyensúly?
Gazdasági elemzők szerint nem vitás, hogy a kereskedelmi mérleghiány fokozódása komoly gondokat okozhat és előbb-utóbb megbosszulhatja magát. Az importot csökkenteni csak úgy lehetne, ha a hazai ipar mielőbb felfejlődne a kereslet alakulásához, de ezzel egyidejűleg a külpiaci értékesítés lehetőségei is kitágulnának. Mostanság sokat hallani arról, hogy az agráripari és az élelmiszeripari termékek exportjának bővítésére van, lenne lehetőség, s azt kellene erőltetni. Ezt ecsetelte a minap Cioloș kormányfő is, amikor a mezőgazdasági szektor egyes képviselőivel találkozott. Ebben az összefüggésben utalt arra is, hogy a majdani agrárdiplomatáknak kell érdemlegesebb tevékenységet kifejteni. (Egy nemrégiben megjelent jogszabály értelmében most van folyamatban azon szakemberek toborzása, majd azt követően versenyvizsgáztatásuk, akik Románia egyes külföldi nagykövetségein látnak el majd mezőgazdasági képviseleti teendőket.) Hogy ez fog-e sikerülni vagy nem, azt csak latolgatni lehet. Egyelőre ami biztos, az az, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termények, illetve termékek tekintetében az export döntő hányadát a gabonafélék és a cigarettaféleségek jelentik. Országunk ilyen jellegű exportja 2015-ben 5 milliárd eurót tett ki (ami a megelőző évhez viszonyítva 8 százalékos növekedést jelentett), abból viszont 60 százalékot a szóban forgó két utóbbi termékcsoport tette ki. E tekintetben is vannak a maguk nevében akár egészségtelennek is nevezhető jelenségek: az Amerikai Egyesült Államokba exportált törökbúza-mennyiség az utóbbi évek során ötszörösére emelkedett. Bárki joggal kérdezhetné, minek kell ott a tengerentúlon ennyi romániai kukorica? Aki azt hinné, hogy állati takarmányra használják fel, az nagyon téved. Igen, mert az nyersanyag, nevezetesen bioetanolt állítanak elő abból. Nem lenne előnyösebb eleve kukoricából gyártott terméket, ez esetben bioetanolt exportálni? De maradjunk a számadatoknál: 2006-ban a gabonaexport még 173 millió euró körül volt, 205-ben pedig meghaladta a kétmilliárd eurót. Ez utóbbiból viszont több mint 1,3 milliárd euró értékben Unión kívüli országokba exportáltunk (például az Amerikai Egyesült Államokba, amint arra már utaltunk). A dohányáruexport a szóban forgó időpontban a tízszeresére emelkedett, 9,7 millió euróról több mint 900 millió euróra. Sokat hallani arról, hogy mennyire jelentős a hazai autógyártás exportja. Ez így igaz. De ez érvényes az import tekintetében is: igaz, nem kerül behozatalra annyi jármű, mint amennyit exportálunk, de ez utóbbi értékben jóval jelentősebb, mint az előbbi.
Hecser Zoltán
_web.JPG)