Emlékszem, gyerek voltam, amikor egy barátom azt mondta rám, hogy furcsa vagyok. A fájdalmas ítéletet azért kaptam, mert nem mindig volt kedvem vele játszani, szerettem egyedül lenni, festeni, írni, olvasni, kerékpározni. Ez a szokásom egészen felnőttkoromig kísért, az első komoly párkapcsolati drámámig, ami azért robbant ki, mert a lelkem rendszeresen igényt tartott a magányra. Az értetlenkedés, a vádaskodás és a számonkérés mellett másodszor is megkaptam: valami baj van velem! A tőmondat pont úgy fájt, mint az első alkalommal, és megtanultam, hogy az emberek valamiért nem nézik jó szemmel, ha magamban vagyok. Miután szingli lettem, az első egyedül töltött este hiába vártam, hogy a sírás, a megbánás, a gyász ledöntsön a lábamról, helyette azt éreztem, hogy kapok levegőt és lubickolok az érzésben, hogy magamban lehetek végre. Mai napig gyakori jelenség környezetemben, hogy mennyi ember kapaszkodik foggal-körömmel a társasághoz, bárki társaságához, csak ne kelljen szembenéznie önmagával. Legtöbbször az ilyen emberek sértődnek meg, és állnak értetlenül amellett, hogy nem akarod velük tölteni a századik hétvégét is. Egyedül élni vagy magányosnak lenni, bár sok hasonlósága van – mégsem ugyanaz. Az egyedüllétben rejlik a lelki elégedettség és a belső szabadság titka. Meg kell tanulnunk egyedül lenni anélkül, hogy magányosnak, elveszettnek éreznénk magunkat. Ez az egyedüllét önmagunk vállalása, egyéniségünk és egyszeriségünk tudata. Ha másokra hagyjuk életünk irányítását, annak kell örülni, amit kapunk. Aki nem vállalja a felelősséget önmagáért, az a saját jogairól mond le. Minél jobban fél valaki, annál inkább elveszíti az önmegvalósítás és a választás lehetőségét. Minél inkább el tudjuk fogadni önmagunkat, annál inkább elfogadnak bennünket mások. Az egyedüllét alkalmat ad számunkra új dolgok megvalósítására, új készségek kialakítására. Lehetőséget teremt saját személyiségünk jobb megismerésére, fejlesztésére, új élmények, kapcsolatok felfedezésére életünk bármely életszakaszában, ha merjük vállalni. Minél teljesebb életet tudunk élni, amikor egyedül vagyunk, annál jobban érezzük magunkat, élünk át elégedettséget és boldogságot és válunk vonzóvá mások számára.

Adorján Zsófia