A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét ideje alatt ingyen utazhat a tömegközlekedési eszközökön, aki olvas – terjedt nemrég a jó hír, és ennél talán csak az megnyugtatóbb, hogy az ellenőrök valóban szó nélkül elhaladtak a hétvégén a mellett, aki olvasott. Viszont aki csak becsukott könyvet tartott a kezében, azt megbüntették. Igencsak népszerűnek bizonyult a kezdeményezés: Európa Ifjúsági Fővárosát külföldön is példaként emlegették. A vélemények azonban megoszlottak az utastérben – derült ki azok beszámolóiból, akik éltek a lehetőséggel, és buszjegy helyett könyvvel szálltak fel a tömegközlekedési eszközökre, és ha kellett, állva egyensúlyoztak a könyvvel a kezükben, vagy épp elfelejtettek leszállni a megfelelő helyen. Volt, aki megjegyezte, hogy most bezzeg mindenki olvas, mások a Kolozsvári Tömegközlekedési Vállalat cselszövését vélték felfedezni az akcióban, arra gyanakodva, hogy csupán a büntetések számát kívánták növelni a sok hiszékeny ember által. A negatív megjegyzések ellenére az Ünnepi Könyvhét alatt az derült ki, hogy a könyv évekig tartó temetése után úgy tűnik, olvasni megint menő. Még ha történt is némi változás ezen a területen. A számítógépek és a világháló térhódításával divattá vált siratni a könyveket, amelyek az emberiség felhalmozott tudását őrzik, azonban amelyek iránt egyre csekélyebb az érdeklődés. Holott mi is ismerjük az elmúlt évek nagy sikerkönyveit, a Gyűrűk urát, a Harry Pottert, a Szürke ötven árnyalatát, de hogy magyar gyerekkönyvet is említsek, nem hiszem, hogy van ma olyan gyerek, akinek a polcán nincs ott a Bogyó és Babóca valamelyik része. Hogy ezek elsősorban a mozivásznon és a képernyőn való megjelenésüknek köszönhetik népszerűségüket? Lehet. De az bizonyos, hogy ezúton is az olvasásra ösztönöznek, hiszen a gyereknek azt kell a kezébe adni, ami érdekli, és így az olvasáshoz is pozitívan viszonyul majd. És hiszem, hogy megfelelő hozzáállással és türelemmel a Tüskevár és a Kincskereső kisködmön is felsorakozik a kedvenc olvasmányok közé. Ugyancsak az Ünnepi Könyvhét keretében mutattak be egy felmérést a kolozsvári egyetemisták olvasási szokásairól. Ebből kiderül, hogy a kolozsvári egyetemisták többsége rendszeresen vagy időnként olvas, inkább papírról, mint elektronikusan, elsősorban szépirodalmat, majd szakkönyvet és romantikus regényt. Olvasmányt elsősorban a tartalom, majd a külalak, és legkevésbé a terjedelem alapján választanak, beszerzési helyként pedig az internet vezet, majd a sorban a könyvesboltot, a könyvtárt és a barátokat említik. És ha belegondolok, valóban eszembe jutnak az ismerőseim, akik a közösségi oldalon keresnek társat a könyvrendeléshez, hogy olcsóbb legyen a postaköltség, és az egyetemistacsoportokban rendszerint érdeklődnek magyar könyveket is áruló antikváriumok iránt. Ezekből is látszik, hogy az évek óta tartó népszerűsítési törekvések nem voltak hiábavalók, és az is pozitívum, hogy épp a lázadó fiatalok, akik ki akartak törni a mainstreamből, kezdték ismét fel-, illetve visszaemelni méltó helyére az olvasást. Csíkszeredában is hamarosan villámcsődülettel népszerűsítik az olvasást: jövő hétfőn a megyei könyvtár munkatársai zöld színű pólót viselnek, Könyvtár: kattanj rá! felirattal, majd a déli harangszótól számítva 20 percen át olvasnak a Szabadság téren, bebizonyítva, hogy olvasni bárhol lehet. A fenti példákból kiindulva buszon, téren is, sőt a nyaralás ideje alatt is. Tehát ajánlatos a bakancslistát az olvasandó könyvekkel is kiegészíteni.

Háromszéki Eszter