havazás
enyhe eső
borús égbolt
Egy diszkóbaleset evidenciái
A bukaresti Colectiv klubban történt tragédia – a szórakozóhelyen az elmúlt péntek éjjel egy lemezbemutató koncert zajlott, amely részeként pirotechnikai látványelemeket is használtak, vélhetően annak szikráitól gyulladt meg a hangelnyelő és szigetelőanyag, s bár maga a tűzvész nem volt pusztító mértékű, a lángok, a forró füst és a szűk kijáraton át menekülni próbálók között kitört pánik a helyszínen 26, eddig összesen 31 emberéletet oltott ki és több mint másfélszáz személyt juttatott, többeket életveszélyes sérülésekkel, kórházba – várható módon egész sor reakciót és intézkedést eredményezett. Ezek egy része evidens, másik része nem.
A számos áldozatot követelő váratlan események bizonyos szempontból, bármilyen sajnálatosak is, evidensek. Olyan értelemben, hogy történtek és történni fognak: a bukaresti tragédia másnapján a Sínai-félszigeten lezuhant egy Airbus A321-es orosz utasszállító gép, fedélzetén 224 személlyel, közöttük 25 gyermekkel, és mindnyájan meghaltak. Bár nem tesszük, ezzel a lehetőséggel kalkulálnunk kell, ahányszor például autóbuszra, vonatra vagy repülőre szállunk – de nem akkor, ha egy szórakozóhelyre megyünk, vagy gyermekeinket engedjük el diszkóba, koncertre. A légi közlekedést rendkívül szigorú protokollok, biztonsági eljárások szabályozzák, amelyeket Romániában is garantáltan komolyan vesznek az itt érdekelt légitársaságok és a repülőterek. A szórakozóhelyek működtetésére persze szintén van érvényes szabályrendszer, de azt Romániában senki sem veszi túl komolyan – ennek a pökhendi magatartásnak emlékműve például a levelezőpapír méretű, sok helyen még kézzel rajzolt, tüntetően kifüggesztett kiürítési útvonal, ami ellenőrzéskor hasznos, tűz esetén csak gyúlékony anyag.
Ha a reakciókról beszélünk: szerintem professzionálisnak mondható a helyszíni mentőakció, amelyben a főváros központjában álló szórakozóhelyhez a riasztást követő 11-ik percben érkezett mentőegység, s rövidesen a tömegkatasztrófák esetén alkalmazott protokoll szerint hatvan mentő- és tűzoltóautó, illetve egy mobil kórház szállt ki. Ez egy európai fővárosban evidens. Az, hogy ugyanabban az európai fővárosban – bár a belügyminisztérium vörös riasztást rendelt el, amely értelmében a hatóságok bármilyen kórházi intézményt és bármilyen szállítóeszközt igénybe vehettek – a könnyebb sérültek egy részét taxik, barátok fuvarozták kórházba, már kevésbé. Az pedig, hogy a tíz kórházba szétosztott sebesültek száma szinte működésképtelenné tette az intenzív osztályokat, illetve közülük egyesek olyan kórházakba kerültek, ahol nincs megfelelő felszerelés égési sérülések ellátására, triviális. Mindenekelőtt azoknak a fiataloknak, akik ezentúl összeroncsolt tüdővel, légcsővel, bőrrel folytatják életüket.
A tragédia okán háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el, s számos politikus fejezte ki együttérzését és sajnálatát – ez evidens. Az, hogy Klaus Johannis államfő a történtek kapcsán szólítja fel az állampolgárokat a korrupció és az inkompetencia elleni összefogásra, vagy hogy Victor Ponta kormányfő azt követően szorgalmaz országos akciót az összes klub, diszkó, bevásárlóközpont és más hasonló egység ellenőrzésére, nem az. A Colectiv klub tulajdonosait most gondatlanságból elkövetett emberöléssel és testi sértéssel gyanúsítják, és büntetésük előreláthatóan nem lesz enyhe. Kevésbé evidens, milyen büntetést kapnak azok, akik kiállították a szórakozóhely működési engedélyét, illetve korábban nem ellenőrizték a biztonsági feltételek meglétét vagy szemet hunytak a tűzvédelmi szabályok megszegése fölött. Példásat? Akkor azonnal kezdhetünk új börtönöket építeni, Románia szórakozóhelyeinek túlnyomó többsége ugyanis megszegi a szabályokat, például nem biztosít korszerű tűzoltó-berendezést, nem rendelkezik megfelelő vészkijáratokkal, túllépi a megengedett befogadóképességet stb. Az amerikai filmekben ezért kígyózik türelmetlenkedő sor a szórakozóhelyek előtt – ha már megtelt a hely, addig nem lehet bemenni, amíg valaki nem távozik –, illetve ha mégis túlzsúfolt a hely, megjelenik a tűzoltóparancsnok, és felkapcsolja a villanyt, a zenét pedig le. Angliában ezért tartanak a szállodákban, vendéglőkben rendszeres éles tűzvédelmi szimulációt, a kijelölt gyülekezési pontokon sorakoztatva fel a tisztelt vendégsereget. Ott ez evidens, nálunk meg az, hogy a szabálysértést hallgatólagosan tudomásul veszi minden érintett hivatal vagy hatóság, tessék-lássék módon kiosztott büntetésekkel könyvelve el a közismert helyzetet.
A kilátásba helyezett vegzálás hevében senkinek sem jutott eszébe, hogy a tudatosításra, felvilágosításra és felkészítésre kellene helyezni a hangsúlyt. Pedig ez evidens. Az ország nagyobb városaiban rendszeresen tartanak például katasztrófahelyzet-szimulációkat, amikor – földrengést vagy vegyi katasztrófát feltételező forgatókönyv szerint – megszólaltatják a vészjelző szirénákat, kiürítenek egy iskolát, elsősegély-bemutatót tartanak. Mért ne lehetne ezt a diszkóbalesetekre is kiterjeszteni, helyszíni szimulációval, hogy a tizen- vagy huszonéves biztonságos körülmények között tapasztalja meg, mit eredményez a pánik, a tömeg mozgása, mit tehet ilyenkor? Végül is arányaiban nézve sokkal többször lesz diszkóban, tömegben, zsúfolt helyen, mint ahányszor földrengést él át.
A fővárosi tragédiából nagyon sok következtetést kellene levonnunk. Lehetőleg több evidenst, mint triviálist.
Burus János Botond
_web.JPG)