Ebben az időszakban a táplálásnak több célja is van

Fontos figyelmet fordítani az etetésekre

Az etetés a nyár utolsó felében az egyik legfontosabb teendőnk jelen természetföldrajzi viszonyaink mellett, mivel alig van vagy egyáltalán nincs olyan virágzó növény, amely elegendő nektárt adna méheink betelelő élelmének pótlására.

Mostanában megjelent zöldítések sokszor már megkésve, méhészeti szempontból nem a kellő időben virítanak, és késő őszi virágzásukkal több kárt, mint hasznot hoznak. A megfelelő minőségű és mennyiségű téli táplálék kialakítása szempontjából azonban a sarjú utóvirágzásából származó nektárt, mint természetes forrást, benn kell hagyni, erre kell ráetetni a hiányzó mennyiséget.
Az etetésnek ebben az időszakban több célja is van. A fent említett élelempótlás mellett a másik, ha nem a legfontosabb, hogy az anyák petézését fenntartsuk egy gyengébb hordás utánzásával. Az ekkor lerakott peték a méhcsalád és a méhész számára a legfontosabbak, hiszen ebből lesznek majd az áttelelő fürt egyedei, amelyek száma és egészségi állapota nem mindegy a méhcsalád életében. Gondoljunk arra, hogy ekkor kell „felhizlalnunk” méheinket, azaz a barna zsírsejt kialakulása a téli méhek testében rendkívül fontos.
A gondos méhész a nyár végével tudja, hogy most kezdődik a jövő évi szezon megalapozása, és ezért nem szabad leállni, tovább kell dolgozni. A mézszüreti kemény munkát felváltja a fészekrendezés, az etetés és az atkairtás napi gyakorlata.
Egyes méhészek ilyenkor az ötliteres tálcás etetőt hetente egyszer feltöltve próbálják pótolni az eleséget, az atkairtást pedig tartós hordozóval intézik el, így a munkák sorát letudják. Ez a megoldás a legrosszabb minden szempontból!

Az összetett kérdésből nézzük az élelempótlás részét!
A nagy mennyiségű szirup több bajt is okoz: legelsőként már a bejuttatáskor, mert csak az esti időpontban lehet örömrepülés- és kutatásmentesen dolgozni. Minden család más-más erősségű, ezért a bejuttatott eleséget nem egyformán hordják el, és pár nap alatt – az időjárástól függően – a szirup megerjedhet.
Az erős családok akár egy nap alatt is képesek kiüríteni a tálcát, így a hét többi napjára nem marad semmi, nincs meg a folyamatos hordás képzete. Arról nem is beszélve, hogy a hirtelen fellépő nagy tömegű invertálás megviseli a népességet.
Aki a méhecske biológiáját, fejlődését, kaptáron belüli tevékenységét ismeri, az tudja, hogy nem mindegy, milyen a család népességének kor szerinti megoszlása és azon belül a garatmirigy-váladékkal rendelkező fiatal egyedek száma. Ez, mondhatni, ördögi kör, hiszen az anyától kiindulva minden egyed hatással van mindenre. Ezért a kedvező hangulatot nyár végén sem szabad megtörni, fenn kell tartani a hordást pótló etetéssel, s így megőrizhető az anyák petéző hajlama. Méhészeti szempontból a serkentést ennek megfelelően kell megszervezni. Ebből a szempontból a legalkalmasabb serkentési megoldás a „száraz” etetés.


Már a kijuttatása is kényelmesebb és békésebb, mert napközben is lehet végezni úgy, hogy nem váltunk ki örömrepülést és kutatást. A tálcás etetőbe akár a rostaszöveten keresztül önthetjük be a kilós adagot egy méhcsaládnak, és annyi vizet öntünk rá, hogy éppen átnedvesedjen (több víz esetén vontatottan kapnak rá és hordják el). Az első adag elhordásakor legyünk türelmesek, mert a méheknek „meg kell tanulniuk” az anyag elhordását. Miután kiszívogatták a cukorkristályok közül a részben feloldódott édes nedvet, egy kemény kéreg képződik az etetőben. Erre kell másnap vagy harmadnap körülbelül egy deciliternyi vizet önteni, így segítjük a feloldást, az anyag elhordását.
Fontos, hogy a külső vizes itató működjön. Ennél az etetési megoldásnál van némi szóródásos veszteség, de a családra gyakorolt hatása sokkal hasznosabb, értékesebb. A bejuttatott egy kilogrammos adagot egy átlagos méhcsalád három–öt nap alatt hordja el. Ez az élelempótlás nem sokkal munkásabb, mint egy szirupos etetés. Az egy kaptárra számított munkaművelet/idő nagyon jó arány, s ha értékarányosan nézem, sokkal több a hozadéka a jövőre nézve.
Augusztus 20-ig így lehet serkenteni a családokat, majd 20-a és szeptember 15-e között az 1:1 arányú szirupos etetést alkalmazzuk a téli táplálékmennyiség kiegészítésére.
A téli élelemkiegészítés ezen formájába kerülnek a gyógyszerek és gyógyhatású készítmények, vitaminok. Az ekkorra tömegesen kikelő egyedek népes számának köszönhetően a maradék invertálás nem gyötri meg a méhcsaládot. Ezt a fajta serkentő etetést nem csak a nyár végén, hanem tavaszkor is tudjuk alkalmazni, amikor a nappali hőmérséklet meghaladja a 9-10 Celsius-fokot.

Zöldi István
csíkszéki mézlovag,
Hargita Megyei Méhészegyesület

 

: an accessible web community