Amint már arról lapunkban is többször beszámoltunk, a június 28-án megjelent, a közalapokból fizetett személyzet bérezésére vonatkozó 2017/153-as kerettörvény értelmében a helyi közigazgatás intézményrendszerében júliustól alkalmazhatóak a törvény vonatkozó előírásai. Ezek szerint július 1-től kezdődően a megyei tanácsok, a polgármesteri hivatalok és a helyi tanácsok saját apparátusaiban és az azoknak alárendelt közszolgálatokban foglalkoztatott köztisztviselők és közalkalmazottak esetében a törvény 11-es szakasza előírásainak az értelmében állapítandók meg az alapbérek, a helyi, illetve a megyei tanácsok határozata révén. Nos, a törvénynek a szóban forgó előírásaival összhangban országszerte meghozták a szóban forgó határozataikat a helyi, illetve a megyei tanácsok. Úgy tudni, hogy a múlt hónap utolsó napjával bezárólag majd mindenütt lezárult ez az akció. Korai lenne még következtetéseket levonni a tekintetben, hogy mivel is járt az új közszférai bérezési törvény vonatkozó előírásainak a gyakorlatba ültetése a helyi közigazgatási intézményrendszer esetében, akárcsak értékelni azt, hogy az elfogadott határozatok milyen visszhangot is váltottak ki az érintettek, mindenekelőtt a beosztottak körében. Hallani ilyent is, hallani olyant is. Sőt, olyant is, miszerint egyes települések esetében az igen szűk költségvetési keretek közepette egyelőre nem kerülhetett sor a szükséges határozatok meghozatalára, illetve a béremelésre. Úgy tudni, hogy Gyergyószentmiklóson is ilyen helyzettel állunk szemben. Ami magának a törvénynek a helyi közigazgatást érintő előírásait illeti, már eleve bizonyos ellenvetések, kifogások fogalmazódtak meg, s ilyen összefüggésben emlékeztetnénk arra, hogy egyes szakszervezeti érdekképviseletek rosszallották, hogy a szóban forgó szektorra vonatkozóan a törvény nem tartalmaz bérrácsokat, bértáblázatokat, ami szerintük visszaélésekre adhat alkalmat, s esetről esetre jelentős eltérések keletkezhetnek a bérszintek között. A kormánypárt és a kormány illetékesei szerint viszont a decentralizáció a helyi autonómia kiteljesítését jelenti, hogy a törvény a helyi közigazgatás esetében jobbára „megkötöttségmentes”, ilyenképpen pedig nagyobb és valós mozgásteret biztosít a helyi döntéshozatali testületek számára. Van, aki ezzel egyetért, és van, aki kevésbé. Ami viszont tény, hogy a törvény már említett 11-es szakaszán kívül kevés olyan szakasz van, amely előírásai alkalmazandóak a helyi közigazgatás esetében, s ha igen, akkor is csak részben, s ez vonatkoztatható a törvénykönyv „gerincét” képező mellékletekre is, hiszen azok közül csak a VIII-asnak egyes fejezeteit kell(ett) szem előtt tartani, továbbá a tisztségviselők esetében a IX-es mellékletben szereplő együtthatókat, úgy, ahogy arról a törvény 13-as szakasza rendelkezik. Ami pedig a mozgásteret illeti, az elvileg valóban kibővült, de a törvény egyértelműen előírja azt is, hogy be kell illeszkedni a jóváhagyott bevételi és kiadási költségvetésekben előirányzott személyzeti kiadások összegébe. (Amúgy közvetlenül nem idetartozik, de értesüléseink szerint voltak az országban olyan helyi tanácsok is, amelyek figyelembe vették a törvény más szakaszainak az előírásait is. Erre egyébként lehetőségük volt, hiszen azt számukra nem tiltotta meg a törvény.) A viszonylagos „szabad kéz” tekintetében azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a törvény gyakorlatba ültetése tekintetében a különböző ellenőrző szerveket nemigen ruházta fel hatáskörrel a törvény: a számvevőszék hivatott arra, hogy ellenőrizze a törvénynek a különböző pótlékok, kompenzációk, prémiumok, illetmények nyújtására vonatkozó 25-ös szakasza előírásainak betartását, és szabálysértés esetén 5000 lejtől 20 000 lejig terjedő bírságot rójon ki, a munkaügyi felügyelőségekre pedig annak ellenőrzése, hogy a közintézmények és közhatóságok kifüggesztették-e székhelyükön és közölték-e saját honlapjukon a bérekre és a bér jellegű juttatásokra vonatkozó információkat, s amennyiben nem, 5000 lejtől 10 000 lejig terjedő bírságot rójanak ki. Nem mi döntöttünk Amint már arra utaltunk, voltak, vannak olyan helyi hatósági tisztségviselők, akik elégedettek a törvény előírásaival, s azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a gyakorlatba ültetés során élni tudtak. Kovászna megye tanácselnöke, Tamás Sándor például nemrégiben azt hangoztatta, hogy az új törvény révén lehetőség nyílik arra, hogy értékes szakemberek helyezkedjenek el a helyi közigazgatásban, és elindulhat egy folyamat a privát szektorból az állami szektor felé. Szerinte megszűnik az elvándorlás a helyi közigazgatásból. Hasonlóképpen nyilatkozott Borboly Csaba megyei tanácselnök, aki szerint a törvény vonatkozó előírásainak a gyakorlatba ültetése révén lehetővé vált a fiatalok motiválása, lévén, hogy kezdő fizetésük jelentős arányban növekedhet. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere viszont némileg másként látja, sőt csalódásának is hangot adott annak okán, hogy nem sikerült közös nevezőre jutni egyes székelyföldi települések vezetőivel, s mindenekelőtt Hargita Megye Tanácsának elnökével egy egységesen megállapított bérezési rendszerről. Szerinte az adott körülmények között nemigen lehet beszélni egységes bérezésről. Ezt mások is így látják, főleg annak okán, hogy a szűkös pénzügyi lehetőségek nem teszik lehetővé esetenként a megfelelő arányú béremelést, s ilyen összefüggésben puszta lehetőség marad az alpolgármesteri illetményszint megközelítése a középvezetők bérszintjei esetében. Márpedig erre elméletileg van lehetőség, sőt egy beosztottnak is lehet olyan bérszintje, amely egyenlő az alpolgármester illetményének a szintjével. Apropó tisztségviselők, azaz megyei tanácselnökök és alelnökök, polgármesterek és alpolgármesterek: az ő esetükben, amint már arról annak idején lapunk is beszámolt, az illetményszint nem képezheti alkumegegyezés tárgyát, egy adott együtthatóval kell beszorozni a mindenkori országos garantált bruttó bér értékét. Ám ezen felül még jogosultak lehetnek másabb juttatásokra is. A 14-es szakasz értelmében azok a személyek, akik tudományos doktori címet birtokolnak, az országos bruttó minimálbér 50%-át kitevő havi illetményre jogosultak, már amennyiben olyan területen fejtik ki a tevékenységüket, amelyen megszerezték azt a tudományos címet. Egy polgármester vagy alpolgármester esetében az lehet közigazgatástan, közigazgatási jog, úgy általában jogtudomány stb. Ez az illetmény az alapilletményen felül biztosítandó és nem számítandó bele másabb pótlékokba, kompenzációkba és prémiumokba. Amúgy a tudományos fokozatért nyújtandó illetményre a helyi közigazgatási intézményrendszer bármelyik alkalmazottja jogosult lehet. Továbbá a törvény 16-os szakasza értelmében azon megyei tanácselnökök és alelnökök, azok a polgármesterek és alpolgármesterek, akik vissza nem térítendő európai alapokból finanszírozott projekteket ültetnek gyakorlatba, havi alapilletményük 25%-os megemelésére jogosultak. Egyébként ez az előírás is vonatkozik a hasonló tevékenységet kifejtő többi közalkalmazottra, illetve köztisztviselőre, de azok esetében az alapbér 50%-át jelenti a szóban forgó illetmény. Bruttó vagy nettó? A tisztségviselők illetményeit a törvény „szabja meg”, a beosztott köztisztviselők és közalkalmazottak bérét viszont a törvény előírásaival összhangban a helyi döntéshozó testület határozata révén állapítják meg. Tehát az előbbiek esetében nincs amiről egyezkedni, amiről vitatkozni, ennek ellenére a sajtóban olvashattunk olyan véleményeket, miszerint adott településkategóriák esetében indokolatlanul magas a polgármester vagy az alpolgármester illetményének a kvantuma. Ennek okán szinte mentegetőzve nyilatkozta az egyik megye alelnöke, hogy ők nem tettek egyebet, mint szó szerint alkalmazták a törvény vonatkozó előírását. Fölösleges és indokolatlan az ilyen magyarázkodás, ez van, ezt kell szeretni. Az illetmény, illetve a bérszintek tekintetében van viszont egy másabb ügy is, amit érdemes tisztázni: a közszférai egységes bérezési kerettörvény tárgyát a bruttó bérek, azok megállapítási módja képezi, és abban még csak utalás sincs, nem is lehet a nettó bérekre. Amúgy az ilyen jellegű jogszabályokban Európa-szerte a bruttó bérekre vonatkozóan léteznek rendelkezések, a nettó bér rendszerint nem képezi a jogszabályozás témakörét. Annak megvan viszont a maga jelentősége az ágazati statisztikákban, a szaktanulmányokban, az életszínvonal elemzésében stb. Az is igaz, hogy rendszerint úgy tartjuk: a lényeg a kézhez kapott pénzen van. Ez viszont csak részigazság, mert a bruttó bérnek másabb vonatkozásban is kiemelt jelentősége van. Így például annak függvényében állapítják meg a majdani nyugdíjjogosultságot, a gyerekgondozási illetmény kvantumát, továbbá betegség esetén a táppénz összegét stb. A törvényben sehol sem szerepel az, hogy mennyi is lesz a nettó illetménye az egyik vagy a másik település polgármesterének, illetve alpolgármesterének, valamint az egyik vagy a másik megye tanácselnökének vagy alelnökének. Hargita megye esetében például a megyei tanács elnökének és Csíkszereda polgármestereinek a havi bruttó illetménye a törvény értelmében 13 050–13 050 lej. A megyei tanács alelnökeinek a havi bruttó illetménye 11 600 lej, akárcsak a megyeszékhely, Csíkszereda alpolgármesterének. Esetenként, amint már arra utaltunk, az illetményszintek kiegészülnek a doktori tudományos címért járó havi 775 lejjel, továbbá ugyancsak esetenként az uniós finanszírozású projektek gyakorlatba ültetéséért a havi illetménynek a 25%-val. Mindezt a tisztánlátás végett tartottuk szükségesnek pontosítani, hozzáfűzve azt is, hogy felesleges mindennemű „szemérmeskedés”. Hecser Zoltán