erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Dologtalanok és buták?
Szegények vagyunk, és nem tudunk románul. A román sajtóban többnyire ennyit írnak Hargita és Kovászna megyéről (persze a „bombaügyeken” kívül). Ebből akár azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy a székelyek dologtalanok és buták. Hiába tudjuk, hogy nem vagyunk azok – sőt nálunkfelé kevesebb semmittevő embert látni az utcákon dologidőben, mint országunk egyes vidékein –, mégsem tudjuk bebizonyítani, mert a statisztikai adatok nem hagyják. Legutóbb – ismét – attól volt hangos a média, hogy idén Hargita és Kovászna megyében lesz a legalacsonyabb az átlagkereset. Ugyanis az Országos Előrejelzési Bizottság szerint Hargita megyében 1317 lej lesz idén az átlagbér, Kovászna megyében pedig átlagosan 1398 lejt vihetnek haza az alkalmazottak havonta. Márpedig ezzel a keresettel a bukaresti átlagfizetés felét sem érjük el. Az előrejelzésről hírt adó cikkek többnyire kitérnek arra, hogy miért lehet Bukarestben, Temesváron vagy Kolozsváron jól keresni, azt viszont nem taglalják, hogy miért áll olyan rosszul a mi szénánk?
Próbáltam egyszerű internetes keresgéléssel választ találni a kérdésre, s erre százszámra bukkantak fel a „legalacsonyabbságunkat” bizonyító írások, a vizsgázók alacsony jegyeitől az alacsony béreinkig, de ésszerű magyarázat sehol. Román nyelven gyorsabban kaptam választ a miértre, és az okot akár magamtól is kitalálhattam volna: mi magyarok vagyunk a hibások. A „nemtudnikiáltalkiadott” és „sejthetőkiáltalfinanszírozott” ziarharghita.ro részletezi is: egyrészt a politikai osztály a hibás, amely „defavorizálja (hátrányban tartja) a magyar többségű megyéket”, és a Hargita megyei politikai osztály, amely „megszokta, hogy elszigetelődik és csak a saját érdekeit nézi, és nem a választókét”. Ugyanakkor a Székelyföldön befektetni szándékozó román vállalkozó nyelvi akadályokba ütközik, mert hiába megy a tanácsülésekre, nem érti meg, miről beszélnek, s ez „elbátortalanítja”. A honlap szerint furcsa helyzet az is, hogy Hargita megyét nem vonják be a szomszédos megyék a regionális fejlesztésekbe, mert „valami hargitai politikusok úgy döntöttek, hogy jobb, ha megkontesztálják (megvétózzák?)” a megyehatárokat, így Neamţ, Bákó és Kovászna megyével is határvitáik vannak. Példának a honlap egy Békás–Gyergyószentmiklós közötti útrehabilitáció neamţ-i tervét hozza fel, amelyre végül is nem pályáztak, mert nem tudták megállapítani, mennyi az egyes megyékre eső rész. A kétes honlap minden képtelenségének felsorolásához nem lenne elég helyünk, de azért még felvillantjuk, hogy az Ukrajnából és Moldovából Romániába érkező szakképzett munkaerő, amely a többi megyében a kivándoroltakat pótolja, a nyelvi akadályok miatt elkerüli Hargita megyét, és ehhez elég összehasonlítani Békás és Gyergyószentmiklós városok helyzetét, hiszen az előbbiben egyik gyár nyílik a másik után...
Nem vitás, el lehet gondolkodni az internetes újság érvein, sőt, ha csak ennyi a baj, a megoldás is egyszerű. Be kell olvadni, el kell tűnni innen, és akkor leomolnak a nyelvi és a megyehatári korlátok. Meredek, ugye? Pedig ez a cél. Ez azoknak a célja, akik szegényeknek és butáknak tartatnak minket. Mehetnénk ugyan tömegesen Bukarestbe is jól keresni, de már ahhoz sem vagyunk elegen, hogy elmagyarosítsuk a fővárost. Mondhatnám, még szerencse, hogy szeretünk dolgozni és jól megy az angol, így nem halunk éhen – idegenben. De mégis nem a szülőföldünkön kellene megtalálni, csak azért is, a megoldást?
Daczó Katalin
.jpg)
 cm.jpg)
