Káli Király László író, szerkesztő, valamint a magyarországi Korpa Tamás költő vehette át az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) elismerését szombaton, Székelyudvarhelyen. Huszonkét évvel ezelőtt, amikor az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) intézményes formában is figyelni kezdett az erdélyi irodalomra és annak külföldi visszhangjára, olyan periódusban éltünk, amikor még nem alakultak ki az új irodalmi intézmények, a régiek – ideológiai töltöttségük vagy érintettségük miatt – megszűnőben vagy átalakulóban voltak. Lőrincz Györgynek akkor sikerült maga mellé állítania néhány barátját, írótársát – a nemrég elhunyt Kántor Lajost, Egyed Pétert, Gálfalvi Györgyöt és másokat –, akik felismerték azt a lehetőséget, hogy a korábban provinciálisnak számító székely anyavárosban meghonosodhatott az EMIA-elismerés. Túl azon, hogy komoly ranggal bírnak ezek a díjak, fontos gesztusokat tett az alapító azokért, akik az adott évben betöltik 70. életévüket, illetve kimagaslóan emlékezetes munkákkal és szerepvállalással segítették az Erdélyben keletkezett magyar irodalom anyaországi vagy külföldi befogadását, de esetenként odafigyeltek, ráirányították a kurátorok az érdeklődést az újonnan indult fiatal írókra és költőkre is. Ebben a több mint két évtizedben ily módon megfordult Szé­kely­udvarhelyen az egyetemes magyar irodalom színe-java, sokan olyan jeles egyéniségek, akik azóta már a klasszikusok sorait gyarapítják. Ily módon az EMIA révén ez a kisváros időszakosan az egyetemes magyar irodalom egyik központi helye lett. Annak, hogy idén csak egy „hetvenkedő” írót jutalmaztak, „történelmi” okai vannak, hiszen az 1947-ben születettek közül csak egy potenciális jelöltet találtak idehaza. Többen kitelepedtek, s az az elv, hogy az itthon élőket díjazzák. Úgy alakult, hogy Debüt-díj kiosztására most nem került sor, de a Hídverő-díjat idén viszonylag fiatal szerző vehette át, akinek „sok van már a rovásán”, hiszen komoly monográfiákban, átfogó tanulmányokban elemezte és értelmezte erdélyi szerzők munkásságát. A díjátadó előestéjén kérdeztük Lőrincz Györgytől, hogy milyen további elképzelései vannak, hiszen tavaly ő is túllépett a bűvös hetvenéves korhatáron. – Gondolkodnunk kell a folytatáson, a frissítésen, hiszen az ember időkorlátai végesek. Igyekszem új kuratóriumi tagokat bevonni, de amíg egészségi állapotom engedi, folytatom ezt a munkát, amely a hosszú évtizedek során életem része lett. Szeretem, ha felhívhatom a figyelmet egy-egy értékes műre, egy-egy ígéretes fiatalra, s időnként jólesik, hogy eseményeket generálhatunk itt, Székelyudvarhelyen, ahol igen színes mostanában a kulturális élet, s talán elmondhatjuk, hogy ennek a sokféleséghez és nyitottsághoz a mi alapítványunk is hozzáadta a tálentumokat – fogalmazott Lőrincz György. A díjátadásról, illetve az EMIA-díjas Káli Király László és a Hídverő-díjas Korpa Tamás laudációjáról a pénteki Műhely mellékletünkben olvashatnak. Simó Márton