A borszéki Zimmethausen Szakközépiskola elsőre ugyanolyannak tűnik, mint bármelyik tanintézmény a környékünkön. Viszont hogyha betekintünk az itt dolgozó pedagógusok munkájába és ha rápillantunk a gyermekek arcára, amikor az óra kezdetét jelentő csengőszót meghallják, mindjárt feltűnik valami szokatlan kíváncsiság, ami még a ködös novemberi napot is vidámabbá teszi. A fürdőváros iskolájában ugyanis az idei tanévtől egy alternatív módszerrel ismerkedik tanár és diák egyaránt, hogy a száraz és esetenként unalmas tananyagot érthetővé, izgalmassá és befogadhatóvá tegye. Hogyan lehetséges ez? Mivel lehet feldobni egy matekórát? Hogyan lehet a diákok számára izgalmassá tenni a Bánk bánt? Milyen lehet az az óra, amelyet csillogó szemmel várnak a kisdiákok? Játékosan is tanulható a matematika                                                                                             Fotó: László F. Csaba Aborszéki iskolában sajátos módszerrel oktatják a matematikát, hiszen a Lego oktatásra kifejlesztett játékai olyan dimenziókba vezetik a diákokat, ahol észrevétlenül tanulnak meg fogalmakat, műveleteket. Emellett a nagyobbak programozni tanulnak ugyanennek a játéknak a továbbfejlesztett változatával – ezekkel az információkkal a birtokunkban indulunk el Borszékre, hogy megnézzük, valóban így van-e. És nemhogy igaz az információ, de a valósághoz az is hozzátartozik, hogy nemcsak a matematika és az informatika tanulható játékosan a módszer segítségével, hanem az irodalom, a román és az idegennyelv-óra is érdekes tud lenni általa. Ahogy megszólal a szünetet jelző csengőszó, a tágas folyosókon próbáljuk megtalálni azt az osztályt, ahol a szünet után matekóra kezdődik. Nemsokára meg is jelenik Fazakas Ildikó tanító néni, és előkészíti a terepet: nagy dobozok rekeszeiben sok-sok színes építőkocka, laptop és kivetítő szükséges a munkához. Az utóbbiak beüzemelése után a gyermekek is megjelennek és ujjongva veszik tudomásul, hogy a kedvünkért órarendváltozás lesz és matekozni fognak, de nem akárhogy. A harmadikosok a Lego-doboz mellé egy lapon megkapják azokat az utasításokat magyar nyelven, amelyeket követniük kell az órán, a kivetítőn pedig ugyanazt látják leírva, angolul. A dobozból kiválogatják azokat a kockákat, amelyekre a feladat végrehajtásához szükségük lesz, és közben elismételik a szabályt: minden darabot, amelyre nincs szükségük, a megfelelő rekeszbe kell visszatenni. A mai feladat: a játék két főszereplőjének, Maxnek és Miának úszómedencéket kell építeni; egyet az úszni tudó, egyet pedig a nem tudó gyerekeknek. A tanulók kiemelik a tanító néni kérésére a kulcsszavakat a szövegből, és dolgozni kezdenek, kettes csapatokban. Ezalatt megérkezik Móga Renáta magyartanárnő is, hogy a rendkívül mozgalmas óra történéseit elmagyarázza nekünk, és meséljen arról, hogyan kerültek kapcsolatba ezzel a környékünkön ismeretlen oktatási módszerrel. Diákközpontú és a kíváncsiságra épít – A magyarországi edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskolával Böjte atya közbenjárására ismerkedtünk meg. Ők mutatták meg nekünk ezt a módszert, hiszen ők évek óta használják, és az eredményeket látva bátran merték ajánlani. Több alkalommal jöttek el hozzánk bemutatót tartani, majd mi voltunk nálunk, hogy megtanuljuk a módszert – mesél a kezdetekről Renáta, majd elárulja, hogy a folyamat óvodáskorban kezdődik, amikor a bemutató órán is látott MoreToMath csomagot használhatják a kicsik, vagy egy másik készlet segítségével utakat modelleznek és a közlekedési szabályokat tanulják meg. A külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy a gyerekek legóznak, de a szakavatott szemek látják, hogy itt sokkal többről van szó. A komplex feladatok végrehajtása közben több alapképesség, közöttük a matematikai, anyanyelvi, kommunikációs, idegennyelvi és digitális kompetenciák egyszerre fejlődnek a gyerekeknél – mondja el a szakember. A szorzást, osztást, a törtekkel való ismerkedést leegyszerűsíti és vizualizálja a játék; a hossz–magasság–szélesség fogalmakat úgy kezdik használni, hogy észre sem veszik és kézzel fogható módon gyakorolják be. Hetente egy-két ilyen alternatív óra van, amikor a legómódszer segítségével egészítik ki a hagyományos tantervet és gyakorolnak be fogalmakat. A végső cél egy modernebb, vonzóbb oktatás biztosítása a tanulók számára. A tanórát végignézve nekünk is feltűnik, hogy a tanár nem a katedra mögül utasítgat és magyaráz, hanem diszkréten a háttérbe vonulva, óraszervező szerepben van jelen, hagyja, hogy a diákok fedezzék fel a játék örömét és általa azt a sok ismeretet, amit észrevétlenül magukba szívnak. A Bánk Bán és a képregény kapcsolata Borszéken az idei tanévtől a legtöbb tantárgyhoz vannak hasonló eszközök, amelyekkel érdekessé tehető például a románóra vagy egy-egy szövevényes irodalmi dráma. Az anyanyelvi és idegennyelvi kompetenciákat a StoryStarter csomag segítségével fejlesztik, amelyekkel négyfős csoportokban játszanak. Ezzel a módszerrel készítettünk a Bánk bánból egy képregényt a tizedik osztályosokkal: a figurákból egy helyzetet modelláltak, azt lefényképezték és feltöltötték a számítógépre, ahol a Story Visualizer program segítségével bekomponálták a képeket, szövegbuborékokat tettek rá, átkötőszövegeket szerkesztettek. Így a történet leegyszerűsödött, ők megértették, a következő évfolyamoknak pedig nagy segítség lesz, ha lusták elolvasni a teljes drámát – magyarázza lelkesen Renáta. Ez a csomag alkalmas arra is, hogy modellálják vele a szereplők rendszerét, de arra is, hogy közösen alkossanak történeteket, amelyeket ők befolyásolnak, de ezáltal megtanulják, hogyan kell felépüljön egy-egy sztori. Az iskola első készletei az edelényi iskola ajándékai, majd csomagokat vásároltak a helyi önkormányzat és a Romaqua támogatásával, de még mindig szükségük van eszközökre ahhoz, hogy minden gyermeknek jusson belőle, és egyszerre tudjon játszva tanulni az egész osztály. Pályázatot is letettek, várják az elbírálást, hogy robotikakészleteket tudjanak vásárolni és a második félévtől elindulhasson a robotika szakkör az 5–8. osztályos diákoknak, ugyanis az 1–4. osztályosok már játszva programozzák a Bee-Bot nevű méhecskerobotokat. Az életre nevel a matekóra A matekóra lassan a végéhez közeledik: a legtöbb csoportban megépültek az úszómedencék, és az összes feladatot megoldották. Egy kisfiú a laptopon „építi” meg a kért tárgyakat, a többiek a kivetítőn követhetik a folyamatot. Van egy csoport, amelynek még nem sikerült végeznie, de a többiek kérés nélkül odagyűlnek és közösen dolgoznak, hiszen a játékban alapelv, hogy egymásnak segítünk, és ha valamit elrontunk, bármikor újrakezdhetjük, mindaddig, amíg sikerül.

Boncina-Székely Szidónia