erős felhőzet
szórványos felhőzet
Dallamtapadás
Tudtommal másokkal is elő szokott fordulni, hogy meghallanak egy dalt, ami akár reklámzene is lehet, és aztán nem tudnak szabadulni tőle, állandóan az megy a fejükben, önkéntelenül is azt dúdolják. Nálam egy szomorú hírrel kezdődött. Szeptember végén ugyanis sajnos elhunyt Baksa-Soós János, a méltán legendásnak tartott Kex együttes frontembere. Emiatt történt, hogy (a végtisztesség okán is) meghallgattam a Kex néhány dalát. Köztük az Elszállt egy hajó a szélben címűt is. No, ezt nem kellett volna. Azóta ugyanis egyfolytában ez a dal megy végtelenítve a fejemben, és nem tudok szabadulni tőle. Ennek már több mint két hete. Néha-néha, ideig-óráig megfeledkezek róla, de aztán újra visszatér. „Elszállt egy hajó a szélben, / Házunktól nem messze megállt. / Kiszólt egy hang, hogy én menjek, / Sietnek, nem várnak tovább. / Óriási házakat láttam, / Hallottam vonatok zaját, / Felhők közt madarak szálltak / Utánuk repülök tovább. / Mondjad, ki vagyok, / Mondjad, mi vagyok, / Mondjad, ki vagyok én. / Nem hitte el, hogy szeretem, / Nem hitte el, hogy szeretem.” Mindössze ennyi a szövege. Nincs összesen háromszázötven karakter se. És nem tudok tőle szabadulni az istennek sem.
Arra gondoltam, hogy talán, ha leírom egy villanásban, akkor elmúlik. Hátha. Másrészt meg elgondolkodtató a jelenség. Ha eltekintünk a privát bosszúságomtól, maga a jelenség, a dallamtapadás elmond valamit arról, hogy miként működünk mi emberek. Előfordul ugyanis, hogy lebecsüljük a kulturális termékek, a zene, a különböző művészetek ránk gyakorolt hatását. Pedig sokkal szervesebben hozzátartoznak a mindennapjainkhoz, mint amennyire azt hajlandók lennénk beismerni.
Zene minden korban volt. Mindig voltak zenészek, akik ebből meg tudtak élni. Vajon miért? Miért, ha látszólag a zene nem hajt semmilyen társadalmi hasznot? A kérdés persze költői. Nem kell ahhoz okleveles társadalomkutatónak lennünk, hogy megállapítsuk: valós emberi és társadalmi igényt szolgál ki a zene. Az ember ugyanis nem robot. Szüksége van a pihenésre, a feltöltődésre. Különben még időnap előtt kiég, vagy elpusztítja saját halandóságának gondolata. Azzal pedig nem könnyű megbirkózni. Ehhez segít hozzá a zene. Úgyhogy lehet, hogy nem bánom mégse azt a dallamtapadást. Elszállt egy hajó a szélben…
Kiss Előd-Gergely
