Nagyon sok székelyföldi gazdál­kodó önköltségi áron alul tudja értékesíteni az általa előállított tejet és tejtermékeket, míg a kereskedők számára ugyanolyan jövedelmező maradt. A Versenyhivatal ellenőrzései alapján 20 százalékkal csökkent a tej fogyasztói ára, ami azt mutatja, hogy működik a feldolgozók és kereskedők közti egyezség. A gazdálkodók fel­háborodására az adott okot, hogy véleményük szerint a kereskedők és feldolgozók nagyban rájuk hárítják ezen árcsökkentések költségeit.

– Több irányba kell keresnünk a felmerülő problémák megoldásait. Feltehetően Románia jobban is védhetné a gazdáit. Húsz éve, mióta követem a tej árának alakulását Hargita megyében, mindig is egy változó piac volt. Látnunk és tudnunk kell, hogy a megyei tanács nem tej­gyár. Viszont azt gondolom, hogy számos olyan lehetőséget igyekszünk kihasználni, ami közvetett vagy köz­vetlen formában befolyásolni tudja a Hargita megyei tejtermelő gazdák jövőképét. Sajnos ezen a területen bőven van kihívás, mégis azt láthatjuk, hogy a korábbi kezdeményezéseink nem voltak hiábavalók, amikor a szövetkezeti rendszerben való gon­dolkodást szorgalmaztuk, ugyanis ma már ezek az együttműködések maradtak a legkiszámíthatóbbak és legélhetőbbek. Nyilván a védő­intézkedések hiánya miatt, a ma­gasan technologizált farmokkal való versenyben, a kisgazdáink érte­lemszerűen alulmaradnak. Ebben tudnának a pályázati források se­gít­­­ségünkre lenni, különösen a hegy­­­vidéki keretösszegek, amelyek nem kerülhetik el Hargita megyét, viszont a bürokrácia óriási hátrányt jelent, a folyamatos napirenden szereplő medvekérdéshez hasonlóan – mondta el lapunknak Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke lehetőségnek tekinti további kézművesműhelyek, kis tejfeldolgozó manufaktúrák létrejöttét, hiszen a Székely termék védjegycsalád ezeknek a kis háztáji feldolgozásoknak igyekszik piaci lehetőséget biz­tosítani. – Láthatjuk a termelő és fogyasztó közötti közvetlen kapcsolat megtartásából, hogy igény van ezekre a háztáji, minőségi termékekre, ahogy a tudatos vásárlásra is, akár már gyerekkortól kezdődően. A fej­lesztésekben a gazdáink mellett kell állni, sajnos a centralizált állam hátránya, hogy kevés hasonló döntést hagynak a megyei tanácsokra.

A Székely Gazdaszervezetek Egye­­sülete szakmai megbeszélést hívott össze a helyi feldolgozókkal, tejtermelő gazdákkal és Barabási Antal Szabolccsal, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium állam­titkárával közösen, hisz nem­csak romániai, hanem globális prob­lémával néztek szembe a székelyföldi gazdálkodók is. Az államtitkár ki­emelte, hogy hónapok óta nagyon sok problémára igyekeznek megoldást találni, hogy lehetőleg a gazdák a legkevésbé se érezzék ezeket a ténye­­­­zőket. Mint elmondta, a tej értékesítésének problémájával is sokat foglalkoztak, igyekeznek kü­lönböző megoldásokat találni, mint akár a tejtörvény is, viszont vannak dolgok, határozatok, amelyeket ők sem tehetnek meg. A tejtörvény révén a fogyasztók és termelők érde­keit helyezték előtérbe azzal a novemberben életbe lépett törvénnyel, miszerint a tejtermékeket külön polcokra kell elhelyezni az üzletekben annak függvényében, hogy valódi tejről vagy növényi olajokkal és adalékanyagokkal kevert tejről van szó. A tejet nem tartalmazó termékeken nem szabad feltüntetni a tej vagy tejtermék megnevezést sem, illetve a vendéglátóipari egységek is fel kell hogy tüntessék, milyen típusú tejtermékeket használnak fel az ételekben.

– Elmondhatom, hogy heti szin­­ten tartom a kapcsolatot szá­mos gaz­­dálkodóval, és minden erőnk­­kel azon vagyunk, hogy lehetőségünkhöz mérten tudjuk se­gíteni mindennapi munkájukat. Nagyon sok lehetőség felmerült a tej értékesítése kapcsán. A magas árak azt eredményezték, hogy az emberek nem tudták meg­en­gedni maguknak a gyakori vá­sárlást, ünnepnapok kivételével, így a feldolgozóknál is felgyűltek a termékek. Ez oda vezet, hogy akár ingyen is odaadhatják a gazdák az általuk megtermelt tejet, úgysem kell az majd a feldolgozóknak, hisz nincs mit kezdeniük vele. Véleményem szerint augusztus köze­pére visszaáll a piac, ez a levonás pedig idővel pozitív hatást fog gyakorolni a gazdák szemszögéből is. Viszont azt megjegyezném, hogy valószínűleg 3 lejes árra többet nem számíthatnak a tejtermelő gazdák. Az országba beáramló tejet nem tudjuk megállítani, viszont a közösségünket tudjuk arra ne­velni, hogy részesítsék előnyben a helyi gazdálkodók termékeit. Helyi termékek esetében akár egy olyan törvényt is be lehet vezetni, mely szerint az a termék kaphatja meg a helyi címkét, amelynek 50 + 1 százaléka Romániából származó alapanyagból készült – tette hozzá Barabási Antal Szabolcs.

A részt vevő gazdák és feldolgozók képviselői ki tudták nyilvánítani véle­ményüket, és meglátásaikat, ja­vas­lataikat is megfogalmazták az államtitkárnak. A legnagyobb prob­lémát az jelenti, hogy önköltségi ár alá esett a tej értéke, és nagyon sok esetben nem jövedelemkiesésről be­szél­­nek a gazdálkodók, hanem a mindennapi megélhetésükről. Sokan arról is beszámoltak, hogy amikor a kereskedők az általuk előállított tejet és tejtermékeket akár az ár többszöröséért értékesítették, a gaz­dák abból semmilyen nyereséget nem tudhattak a magukénak. Most, mikor pedig már az üzletekben nem tudják ugyanannyiért értékesíteni ezeket, akkor már a gazdák irányába is levonják az összeget.
Nagyon sok javaslat érkezett, mi­szerint szükség lenne amo­lyan keretszerződésre, amely meg­határozza a minimális felvásárlási árat, hogy ezeket a levonásokat ne a gazdák fizessék meg. Hisz ennek az a következménye is lehet, hogy ez az ágazat zuhanásnak indul, egyre többen fognak felhagyni a gazdálkodással, mivel már nemhogy a gazdaságukat, de családjukat sem fogják tudni fenntartani.

Fontos a feldolgozók és termelők közti kapcsolat
Mivel a gazdálkodók közvetlen kap­csolatban a feldolgozókkal állnak, így a tej árának levonásával legfőképp őket hibáztatják a gazdálkodók. Van olyan egyesület, szövetkezet, aki igyekszik tartani azt a felvásárlási árat, amely korrektnek bizonyul a termelővel szemben. Az államtitkár kiemelte, hogy ezt a kapcsolatot érté­­­kelnie kell mindkét félnek, hisz amíg léteznek a helyi feldolgozók, addig csak a szomszéd farmmal kell versenyezniük, de amint meg­szűnnek, már megváltoznak a kö­rülmények.
– Mi igyekeztünk tartani azt a felvásárlási árat, ami a gazdáknak is megfelelő, természetesen az üzemet sem terhelhetjük meg veszteségekkel. Nagyon sok esetben valóban a gaz­dákon csapódik le ez a mizéria, ami nem tisztességes velük szemben – tette hozzá Gál Zoltán, a szépvízi Csengő Mezőgazdasági Szövetkezet vezetője.

A jelen lévő feldolgozók is érzik a gazdák és a köztük lévő negatív kapcsolatot, amelyet nem minden eset­ben tartanak jogosnak, hisz egy harc alakult ki köztük. A leg­na­­gyobb profit a kereskedőé, ezért többen is javasoltak egy bizonyos árrést, amelyet be lehetne vezetni a helyi eredetű termékek esetében. Ahogyan a gazdák számára, úgy a feldolgozók esetében sem biztos sosem a piac, hisz vannak olyan szö­vetkezetek, egyesületek, amelyeknél több tonna termék gyűlt fel raktáron.
– Egyesületünk falugazdászai a jövőben felmérést fognak készíteni a tej mozgásáról Székelyföldön, hogy átfogóbb képet kapjunk mind­erről. Nagyon fontos lenne, hogy a kisgazdálkodó mellé álljanak a nagyobb gazdálkodók is, kösse­nek egyezséget, ami által ennyire nem lennének kiszolgáltatva az árak ingadozásának. Ha egy erős érdekvédelmi háttér tud kialakulni, akkor az összefogás révén sokkal több tartós eredményt lehetne elérni. Ehhez viszont erős megállapodás szükséges, hisz nyo­­­morúságban néha nagyobb a barátság, mint amikor valakinek jól megy dolga – vélekedett Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke.